Tűnődéseim

2014 október 30. | Szerző: ETAMA |

Az volt még tegnap, hogy munka után dolgoztam egy kicsit az új szakmámban, és nagyon jó volt. Semmi extra, csak szemöldökszedés és -festés, de olyan szívesen babráltam vele.
Ez megint abban erősített meg az egész napos munkahelyi szenvedés után, hogy sokkal szívesebben foglalkoznék ezzel.
Jó látni, hogy mikor elkészülök, akkor a vendég nézegeti magát a tükörben, és egyszerre jókedvű lesz, mert szebb lett az arca, ápolt a szemöldöke, etc..

Na, ez a mostani állásomban nem mondható. Az ügyfelek arca, nos, nem az örömtől torzul el, ha látnak. Sőt!

(A képek illusztrációk.)

Kellene pár millió egy saját üzlethez, vagy Budapestre költözni, mert ott alkalmazottként is van állás.

Már mondogatom egy ideje otthon ezt a költözéses dolgot.
Kismacsó nyolcadikos, jövőre kezdhetne ott gimnáziumot. Édesszívemnek sokkal több lehetősége lenne, és nekem is. Még Belami is mondott olyat, hogy átjönne a pesti orvosira. Hm.. Lehet, hogy bátornak kellene lennünk, nem tudom.

Közben meg közelít a baba projekt, bár ez nem befolyásolná mindezt, mert tök mindegy melyik városban vagyok gyeden. Nem?

Azért elképzelem, ahogy lavírozok még + 1 vagy 2 gyerekkel, meg egy új állással. 😉 Nem lenne annyi időm pörögni saját tengelyem körül, az biztos.
Meg félórát sminkelni reggelente, meg szombat-vasárnap 9-10-ig aludni, persze előtte éjfélig fent kuvikolni.
Eléggé megváltozna minden.