Lássuk csak!

2014 december 15. | Szerző: ETAMA |

Lássuk csak!

Kedden kineziológus.
3 órát voltam nála, nehéz lenne összefoglalni, hogy mennyi mindenről beszéltünk ennyi idő alatt.
Még mindig nem tudtam magamévá tenni, hogy vannak helyzetek, ahol “nem én irányítok”. És ezt meg kell tanulnom kezelni, elfogadni. Ahogyan azt is, hogy belelazuljak dolgokba, ne akarjak görcsösen mindent az elképzeléseim szerint alakítani.

Döntések és azok lehetséges következményei.
Elmondtam, hogy úgy érzem: utoljára szeretnék lombikra menni. A kineziológus azt kérdezte, hogy milyen érzés ezt kimondani. Azt mondtam, hogy megnyugtató, jobb. Főleg, hogy szeretem magam annyira, ha mégis másképp gondolnám majd utána, akkor azt is jól meg fogom ideologizálni. 🙂
De! Ennek a döntésnek lehetnek következményei. Akár az is, hogy a férjem elhagy. Vagy simán szétkúródik a házasságunk. Bármi… És azt nekem vállalni kell a döntésemmel együtt. Vagyis inkább felkészülni bármire. Nem túl vidám, de ez van.
Mondjuk egyáltalán nem akarom elképzelni, hogy nem sikerül most majd végre. Lapozzunk!

Tükörrel egy álló hétig nem kommunikáltam, és ő sem velem.
Úgy kezdődött, hogy egy héten belül kétszer nem állta a szavát megbeszélt időpontokat illetően, én meg megharagudtam. Mert nehogy már ne legyen öt rohadt perce rám. Szóval a “ne haragudj” üzenetre az volt a válaszom: “De haragszom.” És elkezdődött a “ki az erősebb kutya?” harc. Nagyon elszánt voltam, de aggódva figyeltem, ahogy a napok teltek.
Végül szombaton találkoztunk a munkahelyi ünnepségen. Nagyon nem éreztem magam komfortosan, az volt a helyzet. Mert nem könnyű most neki, én meg sz.r baráthoz méltóan még jól tovább is nehezítem. Így nem néztem a szemébe, meg úgy nagyon rá se.
Nem hagyta. Beleakaszkodott a tekintetembe, és rájöttem, hogy neki sem volt könnyű az a hét nap egy hang, egy sor nélkül, szóval talán mégis hiányoztam kicsit.
Ő volt az egyik ördög a Mikulás mellett, és feketére volt festve az egész arca, úgyhogy műsor után az én képem is fekete lett, sőt rúzsos is, mert a másik ördög is kedvet kapott, hogy összepuszilgasson. 😉
Tegnap este beszéltünk, elmondta, hogy berágott a “De haragszom” üzenetem miatt, mert épp nagyon stresszes helyzetekben volt, én meg még pakoltam rá, pedig annyira igyekszik megfelelni nekem. El is határozta, hogy direkt nem keres, hagy engem lecsillapodni, mert úgyis tudta, hogy szombaton találkozunk.
Tanít engem. Hogy mire? Önmérsékletre, helyes visszavonulásra, ilyenekre.

Az ünnepség végére a férjem is befutott, nagyon kellemes meglepetés volt, mert reggel őt is csúnyán megbántottam. Igazán boldog voltam, amikor ő és Tükör elbeszélgettek, míg a kabátomat kerestem, mert azt éreztem, hogy egyik sem haragszik már rám. (Mondjuk nehéz lett volna engem komolyan venni a cuki kis piros ruhámban, meg télapó sapkában. 🙂 )

Este Édesszívem Szabó Balázs és bandája koncertre vitt, nagyon finom volt. Főleg majd 4 dl rosé után. 🙂
Még mindig ezek a kedvenceim tőlük:

Aztán volt egy jó kis beszélgetésem Belamival, de ezt majd máskor elmesélem. Mindenesetre már ő ad tanácsot nekem. Felnőtt. 😉