Vissza kell térni
2014 december 28. | Szerző: ETAMA |
Én ma semmire nem tudtam rávenni magam, de holnaptól muszáj lesz visszatérni az életbe.
Totál nem foglalkoztam az orvosi papírjaimmal, pedig kedden immunológus. Persze egy mappában van minden, de csak össze kellene gyűjteni a “véres” eredményeket, nem ott guberálni.
Múlt héten voltam tornázni utoljára, igaz, hogy hétfőn és kedden is, de rég volt már. Holnap meg kell látogatnom a konditermet is.
A könyvtár is nagyon nyomja a vállamat, de az holnap szünnapos, szóval Pest után még azt is el kellene intézni. Még az idén lehetőleg.
Tükör. Én nem tudom mit csináljak vele, ezért most jól nem csinálok semmit.
Egy hete beszéltem vele telefonon, állította, hogy milyen nagyon jól van, minden franya, de csikorgott a hangja, és én tudtam, hogy ez csak duma.
Faggattam a Karácsonyról, hiszen ez a depiseknek érzékenyebb időszak, és persze itt (is) volt a kutya elásva. Nem volt terve, hogy hol tölti az ünnepet, és amikor ezen mélyen megdöbbentem és aggodalmamat fejeztem ki, akkor elkezdett ködösíten, mellébeszélni.
Később levélben írtam meg neki immár ezredszer, hogy szóljon ám, ha bármiben tudok segíteni, vagy csak beszélni akar valakivel. Erre válaszolt 24-én délelőtt (köszöni, köszön mindent, blablabla…), utána semmi.
Ma délelőtt próbáltam hívni, ki volt kapcsolva, kezdtem ideges lenni. Írtam neki sms-t, hogy írjon, ha bekapcsolja a telefont, ne idegesítsen. Este írt, hogy otthon volt, nincs jól, de csak a szokásos otthoni témák, a telefonját meg széthagyta. Megy vissza Pestre, majd ír.
Így most leállítottam magam, mert él, működik, aztán majdcsak lesz valahogy.
Igazából már nem haragszok rá ilyenkor, csak féltem, és nem tudom mit tehetnék érte. Valószínűleg semmi többet, minthogy vagyok neki, és ő ezt tudja.
Amúgy egyre tisztábban látom őt, mióta eltávolodott tőlem mint földrajzilag, mind lelkileg. És nem tesz boldoggá, amit látok. Sőt!
Most úgy van, hogy találkozunk 30-án Pesten, de szerintem le fogja mondani, ha nem lesz jobban. Előttem még csak-csak felvállalná, és beszélne róla, de Édesszívem előtt szerintem nem, nem szeretné, ha látná szétcsúszva. Elég szívfacsaró olyankor. Jajdenehézez! 🙁
Ma hazajöttek a fiúk, együtt vacsiztunk, és elkezdődött a stresszbajnokság, hogy Kismacsó hol és kivel fog szilvezterezni. Azt kell, hogy mondjam, nagy meccs lesz. Azért vannak elképzelései a 14 éves kis pisisnek. 😉

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: