Kezdődött ezzel a gusztustalan, nyálkás idővel.
Majd folytatódott egy telefonnal.
A munkahelyi vonalas telefonom csörgött: -Jó napot Etama! Kismacsó nagyon rosszul fest, érte kellene jönni az iskolába.
Először majdnem azt mondtam, hogy a beteg gyerek elhozatala nem gyermekjóléti szolgálatos feladat. Csak mert volt már ilyen.
Aztán lassan-lassan átfolyt a ködön az információ veleje, hogy KISMACSÓRÓL beszél valaki.
Váááá! Kb. 3-4 éve nem volt beteg, momentán nem tudtam, hogy ki az orvosa.
Gyorsan ráizzítottam a témára a férjemet, mert ő volt közelebb, úgyhogy el is intézett mindent: egy füst alatt lett új orvosa is Kismacsónak, mert úgyis elmúlt már 14.
Amúgy influenza, kel és fekszik, többnyire fekszik. Nem is igényli a számítógépet, szóval tényleg nincs jól.
Igazán díjaznám, ha senki nem kapná el.
Később Belami telefonált, hogy másodjára is meghúzták anatómia szigorlatból. Marha jó.
Elég rosszul tűri a kudarcot, kicsit féltem, hogy mi lesz.
Az előbb telefonált megint, szerencsére felülkerekedett benne a konokság: azértismegcsinálom’. Ez legalább jó. Kéretik jövő csütörtökön drukkolni neki!
Mérgemben tornáztam itthon.
Végre! Itt volt már az ideje, mert mióta lejárt a bérletem (12-én), semmilyen mozgásra nem bírtam rávenni magam. Venni kellene egyet februárra. Még beleférne. Nagyon is. 😉