40!!!

2015 február 8. | Szerző: ETAMA |

A tegnapi napból kifacsartunk minden lehetőséget, az utolsó cseppig.

A férjem február 7-én töltötte a negyvenet.
Már novemberben megfogalmazódott bennem, hogy én bizony meglepetés szülinapot csinálok neki. Végül nem siettem el a szervezkedést (január közepe tája), de mentségemre legyen, hogy nagyapám hosszú haldoklása, majd halála behatárolta a lehetőségeket.

Azt az első perctől tudtam, hogy cinkosommá kell tenni Anyut, mert szükségem van a segítségére, hogy minél észrevétlenebb tudjak maradni az ügyben.
Első körben összeállítottam a listát, hogy kiknek kell feltétlenül ott lenni, majd elkezdtem fészes üzeneteket írni, telefonálgatni. Lassan összeállt a vendégsereg.
Utána időpontokat egyeztettem, haditervet csináltam. Ki vesz fel kit autóval, hová dugják a járműveket, hogy nehogy ezen bukjunk le.
A party kellékeit több ütemben szállítottam a tett színhelyére, de még unokatesó is be volt vonva, mert csütörtökön a szemöldökét csináltam (fantasztikusat alkottam, komolyan), úgyhogy az ajtóban a kezébe nyomtam a tűzijátékot, gyertyákat, hogy ezt még vigye el Anyuékhoz.
Megbeszéltem Anyuval a menüt, adtam pénzt hozzá, átrágtuk magunkat a torta ügyön.

Nagyon izgultam.
Láttam Édesszívemen, hogy nem sejt semmit, sőt ebben biztos voltam, mert be-bekevert nekem. Például pénteken azt mondja a telefonba: -Nem kellene mégis egy ebédet csinálni a családnak? Mégis negyven leszek.
Mire az én fejemben ez játszódott :-Na még csak az kéne cseszed, hát össze ne barmolj nekem itt mindent az uccsó percben!
De persze csak ez hagyta el a számat az pszichiátriai ápolók nyugalmával:-Az nem fog menni, mert már elígérkeztem Anyuékhoz ebédre, de utána elmegyünk anyukádhoz is. Jó?
-Jó -mondta minden meggyőződés nélkül, de nem ellenkezett, mert már hétfőn lenyomtam a torkán, hogy a szombatot lestoppolta az anyám.
Azon mondjuk összefacsarodott a szívem, hogy bánatosan mondta: a tesójáék sem jönnek haza szombaton. Ez is a terv része volt, hát megkeményítettem a szívemet: kibír még egy kicsit, utána majd lesz nagy öröm.

Szombaton úgy volt, hogy mi kb. délre érünk ki, a vendégek meg 11.30 körül, hogy legyen idejük eldugni az autót, bevonulniuk, etc..
A telefonom le volt némítva, de folyamatosan figyeltem, ha valakinek valamilyen nyűgje van, vissza tudjam hívni.
Anyu 11.15 körül telefonált, hogy tartsam még fel Édesszívemet, mert még nincsen minden kész. Ok. Kitaláltam, hogy ebéd előtt menjünk el edényt nézni a Metróba, erre a férjem mondta, hogy akkor vegyük meg a kondi bérletemet is, ha már úgyis annyira ráérünk.
Végül csak a bérletet vettük meg, mert rápillantottam a telefonra, és láttam, hogy az egyik vendég jelezte: mehetünk, minden kész. Erre látványosan rátelefonáltam Anyura, hogy hogy áll az ebéddel, mert mi még akkor csavargunk, de az volt a mese, hogy menjünk, mert már meg is terített a chilis babhoz (Édesszívem annyira nem szereti, ezt még muszáj volt elsütni 😉 ).

Mikor megérkeztünk, én rohantam elől, hogy pisilnem kell, és ez csöppet sem volt feltűnő, mert mindig ezt csinálom, de Belami és Kismacsó is igyekeztek befelé, hogy be tudjunk állni az ünneplők közé.
Édesszívem -szokás szerint- simogatta a kutyát, lassan ért be a házba, úgyhogy volt időm még a telefonomon a kamerát is bekapcsolni, de az izgatottságtól remegett a kezem.
Egy pisszenés sem volt, mind a 16 ember lélegzetvisszafojtva az ajtóra szegezte a tekintetét, hogy mikor végre belép, egyszerre ordítsuk teli torokból: MEGLEPETÉS!!!
És sikerült! A férjem zavarodottan állt az ajtóban, nem is tudta mit csináljon, de látszott rajta, hogy nagyon boldog. Ezért a pillanatért volt érdemes igazán, nagyon jó érzés volt nekem is, és szerintem mindenkinek, aki ott volt.
Elénekeltük neki a “Boldog szülinapot”, utána koccintottunk pezsgővel.
Remek, finom ebédet tálalt Anyu: hideg sülteket, salátákat, de volt túrós tészta (férjem legesleg kedvence), meg kakas pörkölt.
Na meg a torta. Lényeges volt, hogy negyven gyertyával legyen, mert az úgy buli. Hát nem volt egyszerű annyi gyertyát meggyújtani, hogy az eleje el ne égjen, mire a végére érünk. Így hárman csináltuk egyszerre, és bevinni is sikerült úgy, hogy mind égett. A tűzijátékot bent gyújtottuk meg.

És ezzel még nem volt vége.
Este Vad Fruttik koncertre mentünk, és csoda jó volt. Tomboltunk egy hatalmasat. Korunkhoz nem méltóan?! 😉
Pontban éjfélkor pedig még vettünk egy sajtburger menüt nekem, meg egy dupla sajtburgert Édesszívemnek. Mert ha lúd, hát legyen kövér! (Meg hétfőtől úgyis járok megint a kondiba. 😉 )
Csudi jó nap volt a tegnapi. 🙂