Álomkór

2015 március 2. | Szerző: ETAMA |

Én most folyamatosan álmos vagyok.
Nyilván az esős, borús idő is hat rám, meg a vérnyomásom is rém alacsony.
Tegnap délelőtt mondtuk Kismacsónak, hogy nem fog számítógépezni, tekintve, hogy előtte este szólongatni kellett a befejezés miatt. Később Édesszívem a telefonját is elkobozta, mert egyszerűen nem lehetett róla lekattintani. Erre elaludt. Még ebéd előtt. A mi ágyunkon. Hosszú végtagjait szanaszéjjel dobálva, édesdeden aludt, és én egyszerűen nem tudtam ellenállni, egy puha takaróval mellé bújtam, és én is bealudtam. Mindezt úgy, hogy reggel kilenc körül keltünk mindannyian.
Mondjuk ez amolyan nosztalgia is volt részemről, mert mikor Kismacsó pici volt, sokszor aludtam vele délután. Ugyanis főiskolára akkor jártam, éjszaka tanultam, nappal meg vele voltam, és így pótoltam a hiányzó éjszakai órákat.
Már akkor észrevettem, hogy csudi jó energiái vannak a gyereknek, nagyon jó mellette pihenni, megnyugtató. Mondjuk ő ébren sem nagyon szokott idegeskedni, nem olyan fajta. 😉

Ma meg ugyanez pepitában.
A tornán is gondolkodtam egy csomót, végül elmentem, de nem voltam formában. Kicsit sem. Nincs energiám egy szál se. Rémes.
Most is, este fél nyolc múlt, és én mindjárt megyek fürödni, aztán kétségeim nincsenek, hogy mi fog következni viszonylag gyorsan. Talált, süllyedt. Aludni fogok. 😉 Jó éjt! 🙂