Csak ezt a rohadt idegeskedést tudnám lerakni!
11 előtt öt perccel már nem bírtam tovább, hívtam az intézetet. Rögtön sikerült, kapcsoltak a laborba. Hogy mennyi sz.rság eszébe tud jutni az embernek, míg kicsörög 3-4-szer a telefon!
A biológus hölgy nagyon-nagyon kedves volt, és lelkendezve mondta, hogy jó hírei vannak: hatból öt sejt megtermékenyült. Szeretnék elvinni őket hétfőig, mert szépen fejlődnek. És holnap reggel kilenckor hívjam őket újra, mart ha valami gond lenne, akkor már holnap beültetik őket. Persze hozzátette, hogy nem lesz gond, de nekem pont elég volt ennyi, hogy megint ugyanolyan nyugtalan legyek, mint a telefon előtt.
Utána felhívtam a férjemet, meg írtam a zárt csoportba, meg még 1-2 sms-t, és mindenki annyira pozitív volt, olyan jólesett.
Később hazaért a férjem ebédelni, és feltettem neki a lemezt: jajmileszhanembírjákhétfőig? Erre rákérdezett, hogy mikor kezdem a pálinka kúrát? 🙂
Ja az? Hát van egy ilyen orvosi javaslat, hogy beültetés után reggel és este be kell(ene) dobni egy feles pálinkát. Rendesen tartottam közvélemény kutatást régebben az ügyben, és vannak, akiknek bejött. 😉
Aztán az előbb rákattintottam Belami blogjára, és nagyon megtalált a bejegyzésének ez a része: “Egyszer – már nem emlékszem hol és mikor – hallottam egy kis történetet. Valami olyasmiről szólt, hogy egy vándor egy shaolin papot faggatott, akivel az útja során találkozott, hogy lehet, hogy ennyire kiegyensúlyozott. A következő választ kapta:
– Egyszerű a titok: Én, amikor fél lábon állok, akkor fél lábon állok. Amikor eszem, akkor eszem. Ha meditálok, akkor meditálok. Ti viszont mindent úgy tesztek, hogy fejben már a következő dologgal foglalkoztok, képtelenek vagytok megélni azt, ami éppen történik.”
Mennyire igaz! Hát mibe kerülne, ha holnap délelőtt kilenc óráig annak örülnék, amit ma 11-kor mondtak? Aztán meg majd annak, amit akkor? Tán’ még így jól is érezhetném magam.
Meg kell próbálni. 😉