Pici nyugalom

2015 március 20. | Szerző: ETAMA |

Amennyire csendben tudok lenni lombik közben máskor, most szinte közléskényszerem van. Gondolom új, de önkéntelen védekezési mechanizmusom ez, nem tudom.

Természetesen most sem tudtam kivárni a 9 órát, előtte 6-7 perccel már a telefonon lógtam.
Kapcsolták a biológiai labort, ahol azt mondta az ismét kedves hölgy, hogy még nem beszélt az orvossal, hívjam fel 15-20 perc múlva megint. Kérdésemre, hogy rendben vannak e dolgok, azt mondta, hogy még nem beszélt az orvossal.
Nos. Az ilyen kitérő válaszok az én olvasatomban semmi, de semmi jót nem jelentenek, úgyhogy kész is lettem teljesen és azonnal.

Csak 15 percet bírtam ki (természetesen). A kedves biológus megint egy kis türelmet kért, addig zenélt nekem a telefon, de engem az ájulás környékezett. Majd végre kimondta az ítéletet: hétfőn lesz a beültetés.
Ez jóóóó! Meg is kérdeztem, hogy akkor ez azt jelenti, hogy fejlődnek szépen? A válasz, hogy igen, mind az öten szépen osztódnak, de neki akkor is egyeztetnie kell az orvossal, ne haragudjak, hogy a frászt hozta rám. Dehogy haragszok! 🙂
Holnap 11 körül kell telefonálnom, hogy hánykor lesz a beültetés hétfőn.

Pici nyugalom… van most.