Köszönöm a drukkokat!
2015 április 1. | Szerző: ETAMA |
Nem húzom, nem nyújtom: nem sikerült ez a lombik sem.
Reggelre megjött a nem várt, ezért csináltam egy tesztet, ami olyan negatív, hogy negatívabb már nem is lehetne.
Az, hogy szomorú vagyok semmit nem mond el. Annyira végtelenül elkeseredett vagyok, hogy arra szavak nincsenek.
Próbálok szinten maradni, de olyan őrült erővel törnek fel belőlem a reménytelenség hullámai, hogy alkalmatlannak érzem magam bármire.
A munkahelyemen a közvetlen főnököm, a kolléganőm is nagyon megértőek, így maradtam itthon. Talán holnapra összeszedem magam.
Most meg elkezdek takarítani, úgysem vagyok másra most alkalmas, és sírni porszívózás közben is lehet, sőt.
A férjem elment dolgozni, és ő amúgy sem sír. Én nem tudom, hogy a férfiak hogy bírják ezt. Neki sokkal nehezebb lehet, bár ő meg nyilván engem sajnál.
Jaj emberek! Olyan nyomorult ez az élet ilyenkor. 🙁
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
🙁 🙁 🙁 Sok erőt küldök a felépüléshez!
Úgy drukkolok minden sorstársamnak, mert eddig ahány hasonló blogot olvastam előbb-utóbb mindnek sikeres terhesség, és egészséges baba lett a vége. Bennem ez tartja a lelket. Kívánom, hogy hamar fel tudd dolgozni, és újra vidám legyél.
Mérhetetlenül sajnálom. Ilyenkor a legjobb terápia egy üveg pia és egy epres tiramisu