Nagyon hi\u00e1nyoztak m\u00e1r. Ez akkor tudatosult bennem, mikor este a kicsi aludni k\u00e9sz\u00fclt, \u00e9s \u00e9n felm\u00e1sztam hozz\u00e1 a gal\u00e9ri\u00e1s \u00e1gyra. Csak oda akartam b\u00fajni hozz\u00e1, \u00e9rezni az illat\u00e1t, \u00fagy mint kisbabakor\u00e1ban. M\u00e1r f\u00e9lig aludt is, de tartotta a kis h\u00e1t\u00e1t, hogy simogassam. Ahogy a kezem a b\u0151r\u00e9hez \u00e9rt \u00e9reztem, ahogy energia \u00e1ramlik bel\u00e9m. Nem akartam v\u00e1mp\u00edrkodni, ez\u00e9rt az \u00f6sszes szeretetemet igyekeztem a ujjbegyembe koncentr\u00e1lni, hogy ne csak kapjak, adjak is. Hihetetlen nyugalom sz\u00e1llt meg ebben az \u00e1raml\u00e1sban, j\u00f3 volt.<\/P>\r\n
Am\u00fagy nem tudom mi van velem, de a fenti hasonl\u00f3 pillanatokon k\u00edv\u00fcl nem vagyok j\u00f3l. Verg\u0151d\u00f6m, mint egy partra vetett hal, \u00e9s nem \u00e9rtem magam.<\/P>\r\n
Valami hihetetlen fel\u00fcletes s\u00edkon sz\u00e1ntok. Csak a k\u00fcls\u0151s\u00e9gek foglalnak le, a minap p\u00e9ld\u00e1ul eg\u00e9sz nap az foglalkoztatott, hogy minek kentem be a k\u00f6rmeimet s\u00e1rga lakkal, mikor nem is tetszik. Meg azt\u00e1n be is korl\u00e1tozta a reggili \u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9st, mert ehhez nem vehettem r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 trik\u00f3t. Fusztr\u00e1lt a l\u00e1bujjaim l\u00e1tv\u00e1nya, alig v\u00e1rtam, hogy haza \u00e9rjek \u00e9s lemossam az eg\u00e9sz f\u00f6rmedv\u00e9nyt.<\/P>\r\n
M\u00e1skor hosszan f\u00e1rasztom a koll\u00e9gan\u0151t \u00e9rtekez\u00e9semmel a szemceruz\u00e1kr\u00f3l. V\u00e9g\u00fcl megk\u00e9rdezi, hogy minek az nekem, mikor nem is festem magam. Mondom neki, hogy eddig csak bulira haszn\u00e1ltam, de ezut\u00e1n ki fogom h\u00fazni a szemeimet reggelente, mert \u00f6regszem. Elkerekedett szemmel n\u00e9z r\u00e1m, azt\u00e1n legyint, menjek a fen\u00e9be az \u00f6reged\u00e9semmel, mikor a m\u00faltkor is tanul\u00f3 b\u00e9rletet akartak adni a buszon. :-)<\/P>\r\n
Jellemz\u0151 a k\u00f6vetkez\u0151 t\u00f6rt\u00e9net is. P\u00e9ntek. Ketten sz\u00f6sz\u00f6l\u00fcnk a koll\u00e9gan\u0151vel az irod\u00e1ban, nem t\u00fal nagy lelkesed\u00e9ssel, hiszen p\u00e9ntek van m\u00e1r. \u00c9pp egy iratot iktatok, mikor beviharzik a f\u0151n\u00f6k, a nagy. Becipel egy id\u0151s h\u00f6lgyet, k\u00e9s\u0151bb kider\u00fcl, hogy fest\u0151n\u0151. Megmutatja az irod\u00e1t neki -fogalamam sincs mi\u00e9rt-, azt\u00e1n val\u00f3s\u00e1ggal kicib\u00e1l benn\u00fcnket az irod\u00e1b\u00f3l, hogy menj\u00fcnk vel\u00fck k\u00e1v\u00e9zni. Az invit\u00e1l\u00e1s kellemes is lehetne, ha \u00e9n d\u00f6nthetn\u00e9m el, hogy megyek e. De nem. Itt az invit\u00e1l\u00e1s parancsot jelent, megad\u00f3an z\u00e1rom az iroda ajtaj\u00e1t.<\/P>","type":"rich"}