T\u00fal vagyunk a p\u00e9nteki t\u00e1rgyal\u00e1son, \u00fagy n\u00e9z ki k\u00e9t h\u00e9t m\u00falva \u00edt\u00e9let is lesz. Az ember eljut oda, hogy m\u00e1r azt sem b\u00e1nja mi lesz a v\u00e9ge, csak \u00e9rjen m\u00e1r oda. Elegem van az ex beadv\u00e1nyaib\u00f3l, az agyal\u00e1sb\u00f3l, hogy mi legyen r\u00e1 a v\u00e1laszom. Nem akarok foglalkozni az eg\u00e9sszel, \u00e9s t\u00e1rgyal\u00e1sra sem szeretn\u00e9k t\u00f6bb\u00e9 menni.<\/P>\r\n
A t\u00e1rgyal\u00e1s. Olyan szintre tudom p\u00f6rgetni magam, ahogy m\u00e9g a szigorlatok el\u0151tt sem tudtam soha. Zakatol a sz\u00edvem, hallom a v\u00e9rem d\u00fcb\u00f6rg\u00e9s\u00e9t a f\u00fclemben, a v\u00e9gtagjaim zsibbadnak, az \u00e1jul\u00e1sig tudom hergelni magam. Az exre nem tudok r\u00e1n\u00e9zni, viszolygok t\u0151le, saj\u00e1t rohadt-nagy kudarcomnak \u00e9rzem, hogy nem l\u00e1ttam, nem vettem \u00e9szre r\u00f6gt\u00f6n az elej\u00e9n, hogy \u0151 meg \u00e9n... nem vagyunk egym\u00e1shoz val\u00f3k. Csak egy k\u00fcldet\u00e9se lehetett ennek az eg\u00e9sznek: k\u00e9t csod\u00e1latos gyermek, meg a tud\u00e1s bennem, hogy milyen boldogtalanul \u00e9lni.<\/P>\r\n
Igen. Ahogyan v\u00e1rtuk a b\u00edr\u00f3t a folyos\u00f3n, \u00e9s \u00e1lltunk egym\u00e1st\u00f3l j\u00f3 nagy t\u00e1vols\u00e1gra, k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dtam a f\u00e9rjemhez, hogy meleg\u00edtsen att\u00f3l a hidegt\u0151l, ami megdermeszt, ha ex a k\u00f6zelemben van. Most fogalmaztam meg magamnak el\u0151sz\u00f6r, hogy \u00e9n mellette soha nem voltam boldog, vagy kiegyens\u00falyozott. Igaz mindig m\u00e1s f\u00e1jt a vele t\u00f6lt\u00f6tt t\u00edz \u00e9v alatt, de nyugalmam csak nagyon r\u00f6vid id\u0151re volt vele, m\u00e1r alig eml\u00e9kszem, hogy mikor is.<\/P>\r\n
El\u0151sz\u00f6r az f\u00e1jt, hogy nem lehettem vele annyit, amennyit szerettem volna. B\u00fajk\u00e1ltam, hazudoztam a sz\u00fcleimnek, hogy vele lehessek. K\u00e9s\u0151bb a sulija miatt csak h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n voltunk egy\u00fctt, a Nagyfiam m\u00e1r megvolt, gyakorlatilag egyed\u00fcl neveltem. Azt\u00e1n elk\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk egy m\u00e1sik v\u00e1rosba h\u00e1rman, tal\u00e1n akkor j\u00f3 volt kicsit, de \u00fagy eml\u00e9kszem, hogy akkor is nagyon sokat voltam kettesben a gyerekkel, mert \u0151 dolgozott. Eml\u00e9kszem \u00e1tf\u00e9lt \u00e9jszak\u00e1kra, amikor a kis h\u00e1rom \u00e9ves kez\u00e9t szor\u00edtottam, hogy er\u0151t mer\u00edtsek bel\u0151le, mert zajokat hallottam az udvarr\u00f3l, megz\u00f6rrent a red\u0151ny.<\/P>\r\n
Azt\u00e1n \u00e1tk\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk a saj\u00e1t lak\u00e1sunkba, amit meg\u00e1tkozhatott a bel\u0151le kilakoltatott csal\u00e1d, mert minden elromlott vel\u00fcnk. Minden, \u00e9s ennek a romj\u00e1n sz\u00fcletett Kismacs\u00f3. A k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e1rom \u00e9vre eml\u00e9kezni sem akarok, mert olyan boldogtalan soha t\u00f6bb\u00e9 nem szeretn\u00e9k lenni. Nem is \u00e9rtem hogy volt er\u0151m kisz\u00e1llni bel\u0151le, mert nagyon le voltam \u00e9p\u00fclve akkoriban. \u00c9s m\u00e9g ut\u00e1na h\u00e1ny \u00e9vnek kellett eltelnie, hogy v\u00e9gleg kil\u00e1baljak bel\u0151le.<\/P>\r\n
Nem akarom meg- vagy letagadni a t\u00edz \u00e9v sz\u00e9ps\u00e9geit \u00e9s \u00f6r\u00f6meit, de a v\u00e9gs\u0151 elsz\u00e1mol\u00e1sban a rossz van fel\u00fcl, \u00e9s az bebor\u00edt m\u00e1r mindent... Nem akarok foglalkozni az eg\u00e9sszel.<\/P>\r\n
Valami megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st rem\u00e9ltem a p\u00e9ntek ut\u00e1n, de csak hal\u00e1los f\u00e1radts\u00e1g van rajtam. Nincs az az alv\u00e1smennyis\u00e9g, ami el\u00e9g most.<\/P>\r\n
J\u00f6v\u0151 cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n kezdem a tanul\u00e1st. A csal\u00e1d\u00e1ll\u00edt\u00e1sost. M\u00e1r annyira v\u00e1rom. :-) V\u00e9gre valami m\u00e1s. Fel a fejjel!<\/P>","type":"rich"}