Köszönöm a drukkokat!
2015 április 1. | Szerző: ETAMA
Nem húzom, nem nyújtom: nem sikerült ez a lombik sem.
Reggelre megjött a nem várt, ezért csináltam egy tesztet, ami olyan negatív, hogy negatívabb már nem is lehetne.
Az, hogy szomorú vagyok semmit nem mond el. Annyira végtelenül elkeseredett vagyok, hogy arra szavak nincsenek.
Próbálok szinten maradni, de olyan őrült erővel törnek fel belőlem a reménytelenség hullámai, hogy alkalmatlannak érzem magam bármire.
A munkahelyemen a közvetlen főnököm, a kolléganőm is nagyon megértőek, így maradtam itthon. Talán holnapra összeszedem magam.
Most meg elkezdek takarítani, úgysem vagyok másra most alkalmas, és sírni porszívózás közben is lehet, sőt.
A férjem elment dolgozni, és ő amúgy sem sír. Én nem tudom, hogy a férfiak hogy bírják ezt. Neki sokkal nehezebb lehet, bár ő meg nyilván engem sajnál.
Jaj emberek! Olyan nyomorult ez az élet ilyenkor. 🙁
Gyáva nyúl vagyok
2015 március 31. | Szerző: ETAMA
Tegnap délutánra elmúlt minden bajom, úgyhogy el is határoztam, hogy holnap (azaz ma) nem tesztelek. Ettől meg olyan jól aludtam éjszaka, hogy reggel alig bírtam felkelni, pedig 8-ra időpontom volt a melegollós hajvágásra.
(Azt álmodtam, hogy egy csomó mászó kisbaba, meg kiscica volt a mamám udvarán, és nekem kellett összeszedni őket. A babákat egy kisbusz üléseibe kellett bekötni, a cicákat meg Kismacsóra bíztam. 🙂 )
Semleges kedvvel mentem az új fodrászhoz, de a hölgy teljesen leszívta az energiámat. Annyit beszélt, hogy ilyet még nem láttam, ráadásul az első 30 perc után olyanokat mesélt el magáról, amit én még a legjobb barátnőmmel sem biztos, hogy megosztanék.
Azért beszélt az ollóról is (Jaguár, a legjobb), szerinte nagyon jó, a vendégei arról számolnak be, hogy a hajuk gyorsabban nő, nem gubancolódik. Ráadásul kevésbé szárad és törik a vége, mert az olló forró éle lezárja a hajvégeket.
Én még most nem látok semmi extrát, gondolom majd észreveszem, ha gyorsabban nő, nem törik.
Na, innen még a bankba is bementem, de ott gyorsan végeztem. Aztán a DM-ben szemeztem a terhességi tesztekkel, végül nagy sóhajjal hagytam az egészet a francba.
Elég sz.r hangulatban bandukoltam hazafelé, persze a derekam is fájdogál megint.
Végül hoztam egy döntést.
Nem tesztelek holnap sem, és utána nap sem. Sőt, csütörtökön vérvételre sem megyek. Ha szombatig nem jön meg, akkor szombat reggel a férjemmel csinálunk egy tesztet, az már a 31. ciklusnap lesz (ma a 27 még csak). Ha negatív, akkor lesz 3 napunk feldolgozni, újratervezni. Ha pozitív, akkor kedden telefonálok a Kaáliba. Hát ennyi.
No, azóta sokkal jobb a hangulatom, és aludni is jót fogok az éjjel, asszem’. (Természetesen a változtatás joga megillet. 😉 )
Rosszkedvű hétfő
2015 március 30. | Szerző: ETAMA
Tegnap nagy mellénnyel írtam Levegőnek, hogy tök jól vagyok, meg pozitív. Eddig tartott.
Már szombat óta (onnantól figyeltem fel rá) zsibbad a jobb combom. Na, most már a derekam is majd leszakad ehhez, úgyhogy nem őszinte a mosolyom. Ráadásul ez nálam a menszesz egyik előjele, úgyhogy rosszat sejtek.
Tesztelni még mindig rohadt korán van, ráadásul még éjszaka sincs 3 óra egyben pisi nélkül, szóval esetemben reggeli első vizeletről szó sem lehet, mert olyan nincs.
Itt nálunk hétfőn és csütörtökön van fizetős vérvétel hcg-re, de erre csak 9 után néztem rá, úgyhogy csütörtökig az is felejtős, de addigra meg már a tesztnek is illene pozitívnak lenni.
Szerintem a Kaáliból sem dobnának ki, de nem fogok ezért felutazni, ez fix.
Szóval marad a várakozás, meg a reménykedés, hogy ne jöjjön meg. Ha sikerülne így eljutni a hét második felébe, akkor talán…
Mindezt elég jól viselem, mint akit egy gond gyötör, de nem óbégatok, jajveszékelek, csak nincs túl jó hangulatom.
A férjem is mára csúszott szét, pedig rá igazán nem jellemző.
Nyilván őt is nyomasztja ez az egész, meg a közérzete is rossz, pénteken valószínűleg ő is megfázott, vagy simán elkapta Kismacsótól a betegséget. Na, ezt még eddig megúsztam!
Szóval csak gügyörésztünk itt egymásnak délben is, hátha attól jobb lesz, meg ökörködtünk, hogy kinek hosszabb egyik vagy másik ujja, ilyenek. Néha tényleg nincs mit beszélni erről.
Nah, elég is ebből ennyi, sajnos nyavalygással nem megyek semmire, úgyis el van már ez dőlve odabent. Vagy így, vagy úgy. Várnom kell, hogy megtudjam.
Összegzés valahol menet közben
2015 március 29. | Szerző: ETAMA
Egyik részről gyorsan elment ez a hét, másik részről még csak E.T. + 6. nap, szóval korán van még bármiféle bizonyossághoz.
Tünetek vannak, de csak lightosan. Komolyan mondom, ha nem vizslatnám magam egyfolytában, akkor észre sem venném őket. De hát tudom, és előbb-utóbb mindig oda lyukadok ki, hogy fájnak e még a melleim, és érzem e a hasamat.
Rengeteget pisilek, de inni is sokat iszok, szóval ez nem csoda.
Zsibbad a jobb lábam, szerintem a sok fetrengésbe becsípődött valami idegszál. Elég kellemetlen, de nem fáj.
Nyugodt a lelkiismeretem minden szempontból, mert a diétát betartottam, ittam a fehérjeport, meg egyébként is sok fehérjét ettem, szénhidrátot meg keveset, és sokat ittam, pihentem.
Egyedül a hangulatingadozásaimmal nem tudtam mit tenni, mert az itthoni olaszos temperamentumom csak fokozódott, egészen az agresszivitásig. Péntek este olyan hangosan, és sokat lamentáltam valami hülyeség miatt, hogy megfájdult a torkom.
És amúgy is hamar méregbe gurulok, de olyan hirtelen, hogy visszanézve magam is meglepődök. Én azért ennél nyugisabb szoktam lenni. Nyilván a kívülről jött hormonok a sajáttal együtt csúcsra járatják az amúgy is érzékeny idegrendszeremet.
Elvileg a hétfőt és a keddet vettem ki még szabinak, az biztos, hogy addig itthon is maradok. Nem igazán tudom a “hogyan továbbot”: maradjak még, vagy menjek vissza már dolgozni.
Kicsit azért necces a hét közepe, mert pont akkorra esik a ciklus vége, és nem nagyon szeretném, ha a munkahely budijában kellene szembesülnöm bármivel is. Viszont biztosra menni nem lehet, még egy pozitív teszttel sem, ezt aztán én tudom a legjobban. Hát nem tudom… Nagyon jó lenne, ha kicsit megpörgethetném az időt… úgy négy héttel mondjuk.
Semmi nem következik biztosan semmiből
2015 március 27. | Szerző: ETAMA
Nem direkt csinálom ám.
Mármint, hogy nem írok a beültetés óta erről. De hát mégis mit? Ahhoz már elég “régi motoros vagyok a szakmában”, hogy tudjam: semmi nem következik biztosan semmiből. Szóval bármi lehet, kár pörögni rajta.
Inkább azon vagyok, hogy a nyugalmamat megőrizzem, és próbáljak ideális pszichés környezetet teremteni az eseményeknek.
Belegondoltam, hogy egy sima fogantatásnál ilyenkor az anyukának még eszébe sem nagyon jut, hogy bent történt valami (most átlagos esetről beszélek, amikor még nincsenek a kedves szülők ráfeszülve a gyerekgyártás kérdésre), éli az életét. Na most ez esetemben nem 100%-osan kivitelezhető, de próbálok valami hasonlót. Hol sikerül, hol nem.
Érdekes módon a beültetés utáni első napon voltam a legstresszesebb, gondolom a hülye álmom miatt a vetélésről.
Aztán szerdán már jobb volt valamivel, és tegnap meg egészen jó volt minden.
Itthon volt Belami, beszélgettünk a csajozós dolgairól, ilyenek. Lombikról nem.
Közben Kismacsó beteg lett, mert nagyon érezte már a tavaszt, és szerintem csomószor nem öltözött fel eléggé (szerinte meg beizzadt a kabátba, amit ráerőltetek mindig). Eldöntöttem, hogy nem kapom el tőle. Remélem sikerül.
A férjem meg napok óta a horgász vizsgájára készül, mert neki olyan is kell. Rajta van a bakancs listáján, vagy mi. Illetve a Balatonban való horgászás van rajta, azt hiszem ahhoz kell.
Szóval tele a lakás pikkelyesek képeivel, lassan én is fogom tudni őket. 😉
Ma meg elmegyek Anyuékhoz, mert lassan gyökeret eresztek itthon. Ott is le tudok heveredni, ha úgy érzem, és beszélgetünk, filmezünk.
Amúgy ő sem tudja, hogy miért vagyok szabadságon. Már évek óta csak annak mondom el, akinek nagyon muszáj (na meg persze mindenkinek itt a blogon). Különösen a családomnak nem, mert szerintük van két fiam, és ne kísértsem a sorsot. Biztos vagyok benne, hogy örülnének egy/kettő unokának, dédunokának, de az ahhoz vezető úton nem tudnának segíteni, sőt. Mindent meg fognak tudni a megfelelő időben.
Azért a végére egy tünetről.
Annak örülök, hogy nem jelentek meg a kiütések a dekoltázsomon. Minden pozitív teszt előtt volt, de ma már gyanítom, hogy ez már a testem allergiás reakciója volt a babákra. Szóval semmi jót nem jelentett.
Az, hogy most nincs az két okból lehet. Én az egyiket akarom hinni. 😉
Melegollós hajvágás
2015 március 26. | Szerző: ETAMA
Hónapok óta izgatja a fantáziámat a dolog.
Ám szeretem a fodrászomat, és nem akartam hűtlenkedni (neki nincs ilyenje). Mondjuk azzal is tisztában voltam, hogy márciusban szülni fog, szóval -mondhatni- kivártam.
Ésss! Ma! Feltúrtam a netet, hogy találjak valakit, akinek van melegollója. Ilyen:
Már időpontom is van egy szalonba, ahol ez lesz a különbség a hajvégem között:
A jobboldali lesz a melegollós vágás után.
Hihi! Nem, nem vagyok ennyire hülye, hogy mindent benyaljak szó (és kép) szerint amúgy. (Mint az ionos hajkefét a férjem szerint. 😉 ) Csak… Nah! Szeretném kipróbálni, osztjóvan’. Mert nőből vagyok. 🙂
Hamburger újratöltve
2015 március 25. | Szerző: ETAMA
Már írtam, hogy mennyire szeretem a sajtburgert.
A múltkor beszélgettünk a férjemmel, hogy csináljunk itthon valami hasonlót. Annyit kért, hogy fokhagyma ne legyen benne.
Na, ma fogtam egy kiló darált sertéscombot (szép sovány volt, láttam, mielőtt ledarálták), aprítógépbe dobtam egy kis bacont, vöröshagymát, petrezselymet, összekevertem a hússal, ütöttem hozzá két tojást, egy kis vízben ázott zsömlét, sót és rengeteg borsot.
Utána jó lapos húspogácsákat csináltam, megforgattam kis zsemlemorzsában, és sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam.
Utána pici étolajjal megkentem a pogácsák mindkét felét, és sütőben, egyéb zsiradék nélkül pirosra sütöttem.
Ilyen lett:
Délben a férjem hozott hozzá friss magvas zsömlét, meg ugyancsak friss salátát, uborkát.
Míg én megmostam és felaprítottam a zöldségeket, ő natúr paradicsomból, meg fűszerekből, olívaolajból csinált ketchupot.
És elkezdtük pakolni:
Aham, van abban még majonéz és mustár is. 😉
Hát nem gyönyörű?
Muszáj beleharapni:
Ohh, én nem tudok ekkorát harapni! Ez a férjem volt. 🙂
Ma jön este haza Belami, és Kismacsó is imádja, úgyhogy vacsorára is ez megy majd. (Nekem meg fehérjeturmix.)
Az őrizetlenül hagyott elme esetei
2015 március 25. | Szerző: ETAMA
Na igen, az álmok azok.
Hajnalban álmodok a legintenzívebben, úgy ébredek belőle, hogy percekig a hatása alatt vagyok.
Tegnap valami borzasztó volt, nagyjából sikerült elfelejteni.
Ma a fiúk kicsik voltak, Kismacsó 3-4 év körüli, Belami meg 9-10 éves. Strandra mentünk, a férjem is ott volt. Mi ketten elmentünk valamit keresni, és nagyon eltévedtünk. Egyre idegesebb voltam, hogy a fiúk egyedül vannak, mi meg kerengünk össze-vissza. Olyan erősen éreztem azt a kétségbeesett dühöt, hogy azt elmondani nem tudom.
Végül megleltük a visszavezető utat, és én úgy ébredtem fel ezzel az érzéssel, mint aki víz alól bukkan fel.
Csak azt hagytam meg magamnak ebből, hogy láttam a fiúkat megint olyan idősen. Olyan rég volt, mégis most. És jó volt. Nagyon.
Ahogy most is. És minden egyes nap hálát mondok az Univerzumnak, hogy itt lehetnek, én lehetek az anyjuk, és a férjemet is megtaláltam.
Vajon…
Amúgy cérnaszálon függ a pszichém, vagy mim.
Tojássaláta detektívregényből
2015 március 24. | Szerző: ETAMA
Nem kell megijedni, semmi veszély, semmi mérgezés, ilyesmi! 😉
Ezt a sorozatot már régóta olvasom, egy cukrászlány nyomoz benne, közben meg tele van receptekkel, legfőképp süteményekével.
Ez azonban egy tojássaláta receptje, és mert most vadászom a bő fehérjéket tartalmazó ételeket, azonnal felkeltette az érdeklődésemet.
Itt látható a hozzávalók nagy része, bár lemaradt a friss petrezselyem is, mert épp a papírtörlőn száradt:
Persze írom is.
Kell hozzá:
12 db kemény tojás
10 dkg apróra vágott, pirított bacon
1 ek friss petrezselyem felaprítva
1 kis répa
12 dkg krémsajt
15 dkg majonéz
10 dkg tejföl
fél gerezd reszelt fokhagyma
1 tk reszelt hagyma
só, bors
Meghámoztam (én első körben csak 6-ot, mert ki tudja) és felaprítottam a tojást, pirítottam a bacont.
Összekevertem, ment hozzá a lereszelt répa, aprított petrezselyem. Összekevertem:
Betettem egy fél percre a mikróba a sajtot, hogy jó folyós legyen, majd hozzákevertem a tejfölt és a majonézt. Aztán ment bele e fokhagyma és a hagyma, jól kikevertem, majd hozzáadtam a fenti keverencshez. Mehet hozzá a bors, nekem só nem is kellett pluszba.
Ez lett belőle:
Gyorsan elővettem egy karika olívás ciabattát, éssss:
Ommm, nyamm, egyszerűen fantasztikus! Próbáljátok ki, nagyon finom! 😉
Au Revoir!
2015 április 5. | Szerző: ETAMA
Hogy is mondjam… Nem szeretem már ezt a blogot.
Elköltözök. Itt hagyok mindent, ami 2008 szeptembere óta történt egészen eddig.
Így kezdődött.
“33 éves vagyok, de annyi minden történt velem ennyi idő alatt, mint mással 50 év alatt sem.
A jelenemet nem cserélném semmiért. Szerető férj, két gyönyörű és okos gyermek, mindenki egészséges.
A munkám kielégít, azt csinálhatom amit tanultam, amit hivatásomnak érzek.
Jelenleg azon dolgozunk, hogy legyen közös gyermekünk is a párommal, mert a két fiamat az előző házasságomból “hoztam”.
Így is teljes család vagyunk, de beleférne még valaki, vagy valakik.
Majd meglátjuk. Ez nem lesz egyszerű, mert természetes úton már nem lehet gyermekem, így marad a lombik. Ennek gondolatával csak mostanában barátkoztam meg, sajnálom, hogy ez a folyamat nincs megörökítve sehol.”
Nos, eltelt majdnem hét év, és nagyjából ugyanez van: szerető férj, két gyönyörű, okos gyermek.
A munkámat annyira már nem szeretem, de megcsináltam a szakvizsgát, és kitanultam egy másik szakmát is.
Lombik ügyben rengeteg kudarcon és csalódáson vagyunk túl, jelenleg nem is szeretek erről beszélni.
Van az a pillanat, mikor az ember úgy érzi, hogy szeretne valami terhet letenni, becsukni ajtókat, hogy megint mások kinyíljanak, és előre lépni, csak előre.
Én ezt most a blogomban teszem meg jelképesen, de szeretnék kicsit másképp élni valóban. Valahogy könnyedebben, lazábban, jókedvűbben.
Szóval elköltözök.
Már megtaláltam az új helyemet, berendezkedek épp.
Remélem szeretni fogom, és ti is megkedvelitek majd, akik velem jöttök.
Nem lesz zárt, szóval ha valaki nagyon akar, szerintem megtalál. De persze ha nincs időd keresgélni, akkor írj nekem ide (etama75@gmail.com) néhány sort magadról és arról, hogy mit szerettél legjobban ebben a blogban, én meg küldöm az új címet.
Lett új nevem, és címem, de szeretnék ugyanolyan őszintén írni mindenről, mint eddig. Még arról is, amiről most nem megy, mert olyan friss még a kudarc. Majd… lesznek új terveim ebben az ügyben is. Remélem. 😉
Viszontlátásra, remélem találkozunk még!
The End
Oldal ajánlása emailben
X