<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>ETAMA</provider_name><provider_url>https://etama.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ETAMA</author_name><author_url>https://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/</author_url><title>Helyzet most</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;2009.06.26-án a férjem átemelt első lakásunk küszöbén. Nagyjából a nagy semmibe, de tart még a lelkesedésünk. Nagyon sok pénz kellene, hogy mindent megcsináljunk ebben a romhalamazban, de az meg&nbsp;véges. Én kihívásnak tekintem, hogy ennek ellenére a legtöbbet kihozzuk a &quot;galambdúcból&quot;. (Ja, mert van két illegális erkélyfoglalónk, két kölyök galamb képében. Egyenlőre maradnak, remélem kirepülnek, mire végzünk a felújítással. Csak mert irtózok minden tollas, csőrös teremtménytől. Ezek meg kifejezetten rondák és ijesztőek a fekete csőrükkel, kék testükkel. Brrr..! Az anyukájuk mindig lelép, amikor megneszeli, hogy a lakásban vagyunk :-) )&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Lassan a véget ér az a fogyókúrás kezdeményezés is, amire jelentkeztem. 6 kg mínusszal zártam, ami nem rossz eredmény húsvét óta. Folytatni fogom az életmódváltásomat, mert egyáltalán nem megerőltető, mellesleg eredményes is. Kifejezetten megszerettem a rendszeres mozgást.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Az autónkat összetörték, de hamarosan kész lesz. Na, az egy mélypont volt, mikor megtörtént a baleset pár hete. A lakás sem akart összejönni, meg még ez is, szóval kezdtük elveszíteni a fonalat. Most is alig látszik ki az orrunk a trutyiból, de küzdünk derekasan. Nincs más választásunk. :-)&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>