1.0ETAMAhttps://etama.cafeblog.huETAMAhttps://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/<P> Semmi különös. Osztunk, szorzunk, harcolunk, hogy kiérjen az orrunk a trutyiból. Mert nem könnyű ennyi kölcsönnel a nyakunkban. Eddig még mindig volt valahogy, remélem ez így is marad, illetve csak jobb lesz ezután.</P> <P>Márciusban mehetünk vissza a fagyi csöppekért. Nem tudom kész vagyok e rá. Jó lenne egy kis kineziológus hókuszpók, de sajnálom rá a pénzt, próbálok saját magamon dolgozni. Ez nem könnyű 3 kudarc után, jól az orromra koppintott a sors. Az önbizalmamnak lőttek, így pedig nem lehet elindulni.</P> <P>A munkámmal is tele a hócipőm, semmi kihívást nem érzek most benne, csak azt, hogy futom ugyanazokat a köröket. Az együttérzésem és az empátiám, meg a toleranciám is elkopott. Remélem csak átmenetileg, mert szociális munkában ez régen rossz.</P> <P>Na, ez így összességében elég depisre sikerült, pedig nem érzem magam annak. Csak elértem egy útelágazáshoz, és nem tudom merre menjek tovább. Így csak állok, várok... Azért nem csak rajtam múlik az a tovább...</P>rich