<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>ETAMA</provider_name><provider_url>https://etama.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ETAMA</author_name><author_url>https://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/</author_url><title>2010.03.23.</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&lt;IMG class=blogkep src=&quot;https://etama.cafeblog.hu/files/frizura.jpg&quot; align=left&gt;Nem tudom másoknál ez hogy van, de nekem bizonyos zenéktől sírnom kell. Vannak számok, amiket ha meghallok, akkor elszorul a szívem és sírnom kell.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Tegnap mosogatás közben a fülembe dugtam az MP3-at lejátszó telefonomat, zenét hallgattam. Tudom, hogy a Gettó milliomos filmzenében van egy passzus, ami megrígat, mert a Mama jut eszembe róla, aki egy éve ment el. Többnyire kerülöm ezt a bizonyos számot, de most Rá akartam gondolni. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Potyogtak a mosogatóba a könnyeim, csak reménykedtem, hogy nem zavar meg közben senki. Nem akartam magyarázkodni, hogy semmi bajom, csak direkt fájdítom a szívemet. Szerencsém volt, minden családtagom lefoglalta magát, adózhattam néhány percig az emlékeknek. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Lehet, hogy morbid ötlet épp mosogatás közben, de szerintem nem ez a lényeg. A fontos, hogy ez nagyon mélyről jött igény volt és tényleg nagyon őszinte. Nem bírom a kötelező temetőbe járkálást, meg&nbsp;azt, hogy ott illik gyászos arccal tenni-venni, esetleg lehajtott fejjel úgy csinálni, mintha a megboldogultra gondolnánk, közben meg -mondjuk- a bevásárló lista pörög az agyunkban. Persze elfogadom, hogy másnak fontos a temető közege, de én máshogy vagyok bekötve.&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>