<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>ETAMA</provider_name><provider_url>https://etama.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ETAMA</author_name><author_url>https://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/</author_url><title>2010.03.26.</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Nyugalmas kedd délutánnak néztünk elébe. A férj + nagyobbik sarj balra el egy kosár mérkőzésre, én meg bevállaltam, hogy a &quot;kicsit&quot; elhozom a suliból. A gyermek már ettől sem volt túl boldog, mert én tudok a legkésőbb érte menni a családból, lévén más városban a munkahelyem. Aztán jól szíven szúrtam a hírrel, hogy nyugalmas délutánunkat nézelődéssel óhajtom folytatni. Mit nézelődéssel?! Vadászattal! Egy új, mega frankó táska kinézésével, esetleg megvásárlásával.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Történetünk férfi palántáját csak úgy lehetett lekenyerezni, hogy beígértem: játékokat is nézünk. Így a Plázában betereltem a neki megfelelő boltba, lelkére kötve, hogy hol vagyok megtalálható. Izgatottan vetettem magam a harctérre, de keservesen kellett csalódnom. Egy nyomorult nekem tetsző táskát sem leltem. Elkullogtam a gyerekért a szomszédos üzletbe, aki viszont talált magának egy foszforeszkáló botot, azt iziben meg is vetette velem. Puhatolózó kérdésemre, hogy mi a terve vele, nemes egyszerűséggel válaszolta, hogy semmi. :-(&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Hazafelé ismét elkapott a harctéri idegesség, minden utunkba eső boltba be akartam nézni. Hátha ott lapul az IGAZI. A fiam a nyolcadik bolt előtt lecövekelt és közölte, hogy ő biza&nbsp;be nem jön egy üzletbe sem többet, ahol táskát árulnak. Fontolgattam, hogy cibáljam e be, de a józan eszem mérlegelt: talán nem lennék túl bizalomgerjesztő, ha a nyílt utcán egy tíz éves gyereket rángatnék. Meg aztán a boltban is hülyén néznének rám. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Végül megembereltem magam, és az utolsó száz méteren már semmilyen boltot nem közelítettem meg. Hálátlan magzatom közben kifejtette, hogy borzalmas volt a délutánja miattam,&nbsp;nem érti hogy lehet ennyi&nbsp;üzletben semmit sem találni, neki meg elég&nbsp;egybe bemenni. Hja&nbsp;fiam, te férfiből vagy!&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Azért van happy end ám! Másnap abban a poros kisvárosban, ahol dolgozok, vettem egy táskát. :-) Már&nbsp;rég kinéztem, de azt&nbsp;gondoltam, hogy sokkal szebbet fogok találni majd kedden. Végül Ő győzött. Mert mint tudjuk: az első gondolat a jó gondolat. &lt;/P&gt;
&lt;P&gt;A tanulság meg az, hogy csak férfival ne menjen az ember lánya vásárolni. (Ajaj, gyorsan kellene egy kiscsaj a családba!)&nbsp;&nbsp;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>