1.0ETAMAhttps://etama.cafeblog.huETAMAhttps://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/<P><IMG class=blogkep src="https://etama.cafeblog.hu/files/frizura.jpg" align=left> Készítettem zsebkendőt, de reménykedtem, hogy semmi megható nem lesz. Utálok nyilvánosan bőgni.</P> <P>Eleinte jól is ment a dolog, mert volt egy csomó vers, a gyerekek halkan, motyogva hadartak, felét sem hallottam. Szépen hátradőltem, elraktam a zsepit, gyönyörködtem az egyenruhás kisebbik fiamban. :-)</P> <P>Aztán gitárkíséret mellett énekelni kezdtek... Nem lehetett sírás nélkül megúszni...</P> <P>Ami viszont gátat szabott a parttalan bőgésnek az az volt, hogy a gyerek is gyanúsan grimaszolni kezdett. Ez nála a sírást előzi meg. Nagyon megijedtem, hogy bőgni kezd ő is a színpadon, ezért átváltottam vigyorgásba. Nem volt összeegyeztethető a dolog, mert közben a kezem fejével dörgöltem szét a potyogó könnyeimet. :-)</P> <P>Megúsztuk! Vége lett a dalnak, én meg nyugtáztam magamban, hogy nem is olyan érzéketlen az én kis macsóm. Pedig nagy fájdalmam volt egy időben, hogy hozzá nem tudok olyan közel kerülni, mint a nagyobbik gyerekhez.</P> <P>A kicsi csecsemőként sem igényelte a folyamatos testi kontaktust, sírt, hogy tegyem le. Szeretett egyedül szöszögni, csúszott ki az ölemből, mint az angolna, ha mesét olvastam. Aztán kicsit jobb lett, de ő sosem volt velem olyan szimbiózisban, mint a nagy. Elfogadtam, hogy Ő ilyen. Neki a férfiak, fiúk társasága az igazi, hamarabb megosztja apró kis titkait a nevelőapjával, meg a bátyjával, mint velem. </P> <P>Az anyja én vagyok. Ezt nem lehet elvitatni tőlem, és tegnap abban is megerősödtem, hogy én is fontos vagyok neki. Nagyon... (Nem fogok bőgni, nem fogok bőgni, nem fogok bőgni... :-)</P>rich