<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>ETAMA</provider_name><provider_url>https://etama.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ETAMA</author_name><author_url>https://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/</author_url><title>2010.06.11.</title><html>&lt;P&gt;&lt;IMG class=blogkep src=&quot;https://etama.cafeblog.hu/files/frizura.jpg&quot; align=left&gt;Kicsi &quot;A&quot; nincs már velünk. A fájdalom&nbsp;leírhatatlan, kimondhatatlan.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Nem jöttem, mert szerdán kiderült, hogy nem dobog már a kicsi szíve, aztán orvost kellett keresni a terhesség műszeres befejezéséhez.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Túl vagyok rajta fizikailag, de lelkileg nem tudom valaha túl tudom e tenni magam ezen az egészen.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Ne haragudjatok, de nem tudok most írni sem, gondolkodni sem.&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Köszönök nektek&nbsp;mindent,&nbsp;az erőt, amit küldtetek, sajnos a sors másképp döntött!&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Annyit mondhatok neked sors -azért kicsi betűvel, mert nem tisztellek most-, hogy ez csúnya&nbsp;munka volt, tele vagyok dühvel, szomorúsággal és értetlenséggel. Ennek az egésznek semmi értelme nem volt, és nem is fog értelmet nyerni&nbsp;SOHA.&nbsp;&nbsp;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>