1.0ETAMAhttps://etama.cafeblog.huETAMAhttps://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/<P><IMG class=blogkep src="https://etama.cafeblog.hu/files/frizura.jpg" align=left> Illetve van változékony hangulat, hisztik, nyűgösség, vihogás. Mondom, hogy kiszámíthatatlan.</P> <P>A gyerek nagy kincs. Az enyémek különösen. Annyira érzik, hogy mi van, nem kell semmit mondanunk. A kicsi bújik -pedig nem bújós-, meg csinál olyanokat, hogy muszáj nevetnem. Két napja azzal szórakozott, hogy meglepetés címén hol az egyik, hol a másik ajtóban tűnt fel a szobánkban -két ajtó nyílik a szobánkból-, mindezt olyan gyorsan, hogy nem is értettem hogyan csinálja. Teljesen olyan volt, mintha kettő lett volna belőle. Nevettem, pedig előtte sírhatnékkal küszködtem.</P> <P>A nagy is kujtorog körülöttem, szóval tart, mesélget. Vele veszekedtem két napja, mert kamasz a lelkem, azt hiszi körülötte forog a világ. Meg kell értenie, hogy sajnos nem.</P> <P>Férjjel szétcsesszük egymás idegrendszerét, de tudjuk mindketten, hogy ezt most be kell nyelni, ez van.</P> <P>Múlt csütörtök óta dolgozok, eddig minden rendben ment. Annyira nem gáz, mint gondoltam, az idő is telik vele.</P> <P>Pénteken a férjem csapatépítésre megy, amolyan "iszunk-hányunk-belefekszünk" móka nagy evészettel. Szombaton jön csak, tehát egy nap, egy éjszaka egyedül. (A gyerekek is elmennek az apjukhoz.) A barátnőm csalogat, hogy menjek el hozzájuk, de még nem döntöttem. Az egyik pillanatban mennék, a következőben egyedül lennék legszívesebben.</P> <P>A fentiek értelmében áll a bevezetőben foglalt mondat: az van, hogy nincs semmi. :-(</P>rich