1.0ETAMAhttps://etama.cafeblog.huETAMAhttps://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/Ma reggel battyogok az állomás felé, szinte még félálomban, de sebaj, majd felébredek a hosszú sétától. Valahol félúton látom, hogy egy férfi közelít felém, csak szemem sarkában érzékelem, hogy valamit tart a kezében. Ok, gyalogátkelőnél vagyunk, az illető bőre kicsit barnább az átlagosnál, a kezében mappa, bakker!, biztos beteg gyereknek gyűjt, hát persze. Nyitja a száját, de belefojtom a szót: nemérekrárohanok. Már majdnem elhaladok mellette, mikor hallom, hogy azt rebegi: -Csak azt akartam megkérdezni, hogy hol van a Református Gimnázium? Lenézek a kezére, egy atlaszt szorongat, valószínűleg az érettségire viszi valakinek. Atyaúristen az égben! Ekkora egy barmot, aki még ráadásul szociális munkás is. :-( Komolyan, nagyon elszégyelltem magam. Gyorsan megmutattam neki, és elnézést kértem. Gáz, gázabb, annál is gázabb! Ezt hívják itt sztereotípiának. Egyetlen mentségem, hogy a szociális munkás énem is aludt még... Nagyon. rich