1.0ETAMAhttps://etama.cafeblog.huETAMAhttps://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/A gyerekek őszinték. Belami meg úgy is maradt: ami a szívén, az a száján. Egy-egy beszólás letéríthet, avagy rajta tarthat utakon. Pár hónapja nem a legjobb periódusomban azt találata mondani a házassággal kapcsolatosan: -Nem túl vidám kilátás az embernek, mikor majd az öregedő felesége nyűglődik rajta. -Kösz kisfiam a célzást -gondoltam akkor, de elgondolkodtatott a dolog. Mindenesetre többször az orra alá dörgöltem ezt a beszólást, úgyhogy a végén ő kapitulált. ;-) Az viszont nemrég történt, hogy arról beszélgettünk, hogy milyen az új (a vadi új), szigorúan csak barát nő. Szóval (még) nem barátnő. Mondom neki vicceskedve: -Biztos nem olyan, mint én. Bár többnyire a fiúk az anyjukhoz hasonlót választanak, de kizárt, hogy te egy ilyen nagyhatalmú, mániás nőt választasz. Mire Belami: -Eddig egyik sem volt olyan, mint te, de ő határozottan emlékeztet rád. Lehet, hogy azért megy most minden olyan jól. Nem tapad, nem ragad, önálló, szórakoztató, repül vele az idő. És nem vékony. -Muhahaha! -ez én volnék gondolatban. ;-) Pár napja is nyávogtam neki: -Jaj, remélem, hogy legalább unokáim lesznek! Mire Belami halálosan komolyan azt mondta: -Nekem öt gyerekem lesz. Erre én: -Nagyon kell tepernem a feleségednél, hogy folyton az unokáim körül lebzselhessek. -Jófej feleségem lesz, úgyhogy nem lesz semmi gond. Remélem. ;-) rich