<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>ETAMA</provider_name><provider_url>https://etama.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ETAMA</author_name><author_url>https://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/</author_url><title>Reggel</title><html>cuki jelenetnek voltam tanúja.

Busszal mentem -ugye- a rozoga lábam miatt a buszpályáig is, és az egyik kereszteződésnél viszonylag hosszan volt piros.
Látom ám, hogy a járdán egy girhes fiatal cica ezerrel dörgölőzik egy mini szoknyás, fekete harisnyás lány lábához. 
A lány folyamatosan &quot;szöszölte&quot; a harisnyájáról a világos macskaszőrt, de egy tapodtat sem mozdult. Majd a következő pillanatban felkapta a kezébe a törleszkedő cicát, miközben a táskájából bányászta elő a telefonját.
Na, gondoltam, felhívja a párját, hogy haza fog vinni egy macskát. Biztos voltam benne, hogy ezt fogja mondani a telefonba, nem tudom miért. Talán a mozdulatai, az, hogy nem ment tovább, ahogy felkapta.

Még csavargattam a nyakam, mikor elindult a busz, hogy minél tovább lássam ezt a szívet melengető pillanatot: a gazdit kiválasztó állatkát, és az ennek &quot;behódoló&quot; embert. Imádtam őket. 

 

   </html><type>rich</type></oembed>