<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>ETAMA</provider_name><provider_url>https://etama.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ETAMA</author_name><author_url>https://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/</author_url><title>Hullámvölgy</title><html>Tegnap reggelre hatalmas herpesz jött ki a számon. Asszem&#039; ezzel mindent elmondtam az állapotomról: pont úgy nézek ki, ahogyan érzem magam. 

Nem igazán szeretem összerondítani ezt a kis cuki blogot, de hát ez is én vagyok, az ilyen &quot;hullámvölgyek&quot; is hozzám tartoznak.
Mindenesetre rossz álmaimban sem gondoltam múlt csütörtökön, hogy ennyire bánni fogom ezt az egész tologatást. Időt akartam, meg a probléma megnevezését, és megkaptam -ugye- mindkettőt. Csak azzal nem számoltam, hogy a fogamzásgátlót továbbszedve problémáim adódnak. És hát adódnak. A szervezetem érzékeli, hogy letelt a ciklus, és mindenáron le akarja lökni a nyálkahártyát, még akkor is, ha nem igazán vastagodott a hormon miatt. Fájok, feszült vagyok, pecsételek.
Telefonáltam a Kaáliba, hogy mi legyen. Semmi. Esetleg szedjem kettesével a tablettát. ?!?!?! Kösz, de inkább nem!

Ja, és immunológust találni szinte a lehetetlenséggel azonos. (Legalábbis olyat, aki a következő fél évben fogadni tud.) Komolyan. Kezdem úgy érezni magam, mint egy hisztis kisgyerek, aki addig verte magát, míg elfáradt, és már nagyon mindegy neki minden. Tényleg minden. :-(

Túlélésre játszok most. </html><type>rich</type></oembed>