1.0ETAMAhttps://etama.cafeblog.huETAMAhttps://etama.cafeblog.hu/author/ETAMA-2/Már meg akartam kérdezni, hogy aki ismeri a kaális dokimat, az tudja e esetleg, hogy mifranc' baja van? Csak mert olyan mérhetetlenül gépies ebben a stimulációban, hogy néha komolyan elgondolkodtam rajta, hogy talán kifejezetten velem van baja. És mivel a csúcsra járatott hormonjaimmal elég kötözködős vagyok, hát árgus szemekkel figyeltem, hogy mikor szól be. De nem. Belekötni egy szavába sem lehetett, de esküszöm, hogy több érzelem volt a székben, amiben ültem, mint benne. Aztán ma visszakaptam a régi orvosomat. Megkérdezte, hogy hogy vagyok. Vizsgálat közben felém fordította a monitort, hogy én is megszámolhassam a sok gyö-nyö-rű sejtet. Aztán kaptam dicséretet, hogy milyen szép a petefészkem. Komolyan. Én ezen mindig majdnem hangosan felnevetek, olyan vicces. Kifejezetten orvosi bók. Nem? ;-) Azért nem tudtam kihagyni, hogy nem mondjam meg neki: örülök, hogy jobb a kedve, mert múlt héten nagyon morcosnak tűnt. Azt válaszolta, hogy beteg volt, de már jobban van. Ok, ennek örülünk. :-) Ma szúrom a tüszőrepesztőt, szerdán punkció. Az a helyzet, hogy a mai ultrahang után nagyon-nagyon jól vagyok, és most szeretnék még egy kicsit ennek a hullámán sodródni. Lesz még mit izgulni, úgyhogy most pont nem foglalkozok semmivel, ami nem jó nekem. Szóval. Csupa izgalom mostanában az élet. ;-) rich