2010.01.21.

2010 január 21. | Szerző: ETAMA |

 Réges régen együtt dolgoztunk mi nyolcan. Nyolc nő! Nem volt mindig békesség közöttünk, de én mindegyiket szeretem.

Időnként összejövünk. Épp egy éve volt az utolsó, épp beültetés után voltam. Elmondtam nekik. Nagyon drukkoltak nekem, de nem sikerült. Most az egyik kismama. Örülök neki, de nem szívesen találkozok vele. Saját kudarcommal szembesít. Tudom, hogy nem kellene ezt gondolnom, de ez van. Ettől függetlenül senki nem fog észre venni semmit, erről kezeskedem. Mert erős vagyok.