2010.02.23.

2010 február 23. | Szerző: ETAMA |

 

 

A munkahelyemen tegnap elkezdődött egy átépítés. Betont vernek fel, falat ütnek ki, fúrnak. Mindezt “csupán” 8 órában.

Tegnap még elég jól bírtam, csak azon vettem észre, hogy mégsem jó, hogy estére már nagyon feszült voltam, gyakorlatilag megvadultam az áldott csendben.

Ma már nem tudom elhitetni magammal, hogy ez jól tolerálható, mert nem. Fáj a fejem a zajtól, eszemben sincs a hallókészüléket használni. Nem tudok koncentrálni, nem tudok dolgozni.

Próbálok befelé énekelgetni -tádám-tádám-, de gyakorlatilag még azt sem hallom.

Közben mindenki meghülyült -tádám-tádám-, csak én nem. Vagy épp velem van a baj?!

Tegnap névnapoztunk -tádám-tádám-, nem vontuk be a boss-t, úgyhogy jól besértődött, szorul mindenki. Jah, hogy ezután már semmibe nem lesz kedvünk bevonni? Az most k.rvára nem érdekli, csak a bosszú -tádám-tádám-.

Mondom, hogy mindenki megőrült. Mi is, mert egész nap ezt tárgyaltuk -tádám-tádám-, munka helyett. Úgysem lehet itt most dolgozni -tádám-tádám-.