2011.02.11.

2011 február 11. | Szerző: ETAMA |

Legfőképp azért, mert arra számítottam, hogy jó lesz, mert az asztrológus azt mondta. Oszt’ nem is. De már az is eszembe jutott, hogy lehet ez most a jó, és ezután még sz.rabb lesz. Ajaj!

Egyetlen jó a férjem szülinapja volt, de az ünnepi vacsit félig elaludva csináltam.

Az a helyzet, hogy bő hete én mindig álmos vagyok, és ezen nem segít az alvás sem. Úgy élek most, mint egy lemerült elem, kóválygok össze-vissza. Tornázni sem tornázok, mert sírni tudnék, ahányszor csak eszembe jut. Nem vagyok beteg, nem fáj semmim, csak nincs energiám.

Ez az egész arra jó, hogy érzelmi szélsőségekre sincs erőm, úgyhogy engem most nem lehet kihozni a sodromból. Azért  remélem senki nem is próbálkozik. J

Tegnap munka után gyalog mentem haza, és azon gondolkodtam, hogy egy jó nagy sírás jót tenne. Már elég régen sírtam, lehet belém is büdösödött már, azért vagyok folyton fáradt.

Még azon sem sírtam, hogy az exemnek megszületett a fia, épp egy hónappal később, mint kicsi A született volna. Nem sírtam azon sem, hogy most nagyon távolinak tűnik az új babaprojekt, mert pénz ohne. Még azon is csak dühöngtem, hogy asszonyverő van a tágabb családomban és kikészít másokat is, pedig ez is nagyon szomorú.

Szóval… Inkább az élet apróbb kis örömeiről, csak hogy senki ne sajnáljon.

350! magyar forintért találtam a turiban egy lila bőrkesztyűt, ami maga a csoda. Olyan finom bőrből van, hogy a kezemre rásimul, mint a saját bőröm. Ehhez, hosszas keresgélés után találtam egy lila sálat, épp pont olyan árnyalatot és akciósat. Nem, sapkát (még) nem, de jó a fekete horgolt, mert a kabátom is sötét, meg a csizmám és a táskám.

Esténként a kádban regényt olvasok, vagy kihurcolom a konyhába a laptopomat és olvasom Gatit, Siccet, Szamit, Pumicicát, Ayát, LadMont, Bambit, Joyót és a többieket, míg főzök. Kicsit így nehézkesebb, de jóóó.

A legjobb a családom. Olyan jó velük. A férjem néha kijön utánam a fürdőbe, és lehajtja a budi tetejét, leül úgy beszélgetünk, mert tudja, hogy amint ágyat ér a s.ggem, máris el fogok aludni.

A fiúkat minden ok nélkül elkapom, és beleszagolok a nyakukba, úgy szeretem azt a romlatlan fiatal illatot.

Ilyenek miatt jó az élet. J