Ömlesztve

2015 március 14. | Szerző: ETAMA |

Jaj, annyi minden van!

Először is: nincs ionos hajkefém, ugyanis cseszett működni, egész pontosan nem töltődik, nem jó a csatlakozása. Így a férjem vissza is vitte, ahol még volt egy raktáron, de annak is ugyanez a hibája, szóval cserélni sem lehetett. 🙁 Ez persze semmit nem von le abból, hogy akkor is nekem van a világ legjobb férje. 😉

Kapkodok.
Szeretnék úgy leköszönni kicsit a munkahelyemről, hogy rendben vannak a dolgaim. Hááát… Maradjunk annyiban, hogy próbálkozok. Én nem is tudom mi lesz, mert annyi az ügy, és olyanok, hogy akkor sem vagyunk elegen, ha mindhárman, teljes erőbedobással ott vagyunk. Ez így nem fog menni.

Nem leszek ott a konferencián.
Azért próbálom legalább kicsit kivenni a részem az előkészületekből. Be is szerveztem Édesszívemet fényképezni a szolgálatunk előadásához, így történt, hogy szerdán kijött velünk terepre. Egy tanulmány volt az arca, pont olyan, mint aki soha nem látott még ilyen nyomorúságot.
Azért a végére eléggé belerázódott, és nagyon jó képek születtek, meg egy rövid videó is. Szerintem le kell azt is játszani a konferencián, mert rohadt szívszorító, és pont az előítéleteknek ad egy jó nagy maflást. Amúgy “esélyegyenlőség” lesz a téma.

Végletek.
A fentiek attól kerekedtek ki igazán, hogy a férjem még aznap hivatalos volt egy olyan helyre (ismét a fotózás kapcsán), ahol megtapasztalhatta a másik végletet: a totális és full gazdagságot. Mondta is másnap, hogy ilyen tanulságos napja régen volt. Hihetetlen, hogy milyen különbségek vannak az emberek között, és érdekes volt ezt egy napon belül, néhány órás eltéréssel megtapasztalni.

Szerdán volt még az ultrahang is, megmondom őszintén, hogy kicsit sem voltam nyugodt, mert más gyógyszereket is szedek, és féltem, hogy most nem lesz minden sima.
De az. 😉 Van sok szép sejt (7 talán), és péntekre megfelelő ütemben fejlődtek tovább. Az a legjobb, hogy fej fej mellett haladnak, úgyhogy talán sikerül megúszni a Cetrotidet. (Rontja a petesejt minőségét, és az nekem k.rvára nem hiányzik.)
Hétfő megyünk megint, és szerdán vagy csütörtökön lesz a leszívás. Utána már itthon leszek valameddig.

Mik a tervek?
Sokan kérdezik, hogy mi lesz utána? Meddig maradok itthon?
Nem nézek annyira előre. Nem megy. Majd alakul. Nyilván a végeredmény majd sokat jelent a továbbiak tervezésében, de most annyira leköt, hogy az egyik napból a másikba lépjek, hogy nem szaladok előre. Minek? Majd lesz, ahogyan lennie kell.

Mellékhatások.
Nincsenek. Vagy hát a hangulatom… De az ilyen helyzetben érthető, hogy hullámzó, nem csűrném igazán egyik gyógyszer számlájára sem.
Meg inkább türelmetlen vagyok és vibrálok, néha egészen az agresszivitásig. Nem jó most velem kezdeni, asszem’. 😉

És akkor a végére képek.
Ez a szemüvegtok első látásra szerelem volt. Amúgy is, amiben a napszemüvegemet tartottam, azt Kismacsótól nyúltam le, és már protestált, hogy adjam vissza neki. Így már szívesen.

De a legjobb, hogy itthon fedeztem fel: van egy pénztárcám, ami a “negatívja”:

Még ennél is jobb, hogy 790 forintért lőttem a tokot, és szerintem ez nagyon jó ár, mert iszonyatos pénzeket kérnek szaküzletekben. (Sárkány Center, teljesen hátul, a szőnyegüzlet mellett van egy ilyen aprócikkes bolt.)

Nos, nagy hirtelen most ezek jutottak eszembe. De jövök hamarosan megint. 🙂