2010.01.03.
2010 január 3. | Szerző: ETAMA |
Tegnap este neki duráltam magam, és megcsináltam egy -számomra- új Szandi tornát, amit a férjem még a múlt héten intézett nekem az új év örömére, meg az “új élet” kezdetére. (Ha-ha-ha!)
Háát… én nem vagyok rossz kondiban, de ez kicsinált. Egyre dühösebb lettem, ahogy Szandi mosolyogva biztatott az egyre lehetetlenebb feladatokra, nekem gyöngyözött a homlokom, de az ő képéről leradírozhatatlanul ott volt a vigyor.
Azért is megcsináltam, pedig tudtam, hogy sz.r lesz a reggelem, meg még a holnapi is.
Az volt… Úgy éreztem, hogy minden egyes izmom fáj, de még a tüdőm is, a holmi rejtett hátizmok megmozgatása miatt. Mondtam is az uramnak, hogy ezt a dvd-t én elsűlyesztem a feledés homályába, ő meg szerezzen nekem valami embernek valót.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: