Futás 2

2014 június 15. | Szerző: ETAMA

Még tegnap délután talált a férjem egy olyan alkalmazást a telefonomra, ami erre az első 5 kilóméteres tervre épül, azaz zenehallgatás közben bemondja, hogy fuss, avagy sétálj.

Először nem örültem, mert minden, ami eltér a tervemtől, az idegenkedést vált ki belőlem, a férjem úgy szokta mondani: “Jaj, ne legyél már olyan, mint nagyanyám!”.

Aztán elmentünk a névnapomra ajándékot venni.
A férjem a polár órákat nézegette, de mondtam neki, hogy minek, hiszen itt az (általam akkor még utált) alkalmazás, a pulzusomat meg még hagyjuk már, hiszen most kezdtem el futni. Ráér.
Meg amúgy is, egy normális napszemüvegért ácsingózok már ezer éve.
Ugyanis. Van legalább hét napszemüvegem, de egyik sem az igazi. Tudom mi a jó, mert a férjem autós napszemüvege polarizált lencséjű, és mindig felveszem, ha neki nem kell. Olyan komfortos a látás benne. Akartam egy olyat, persze nőit.
Ráadásul találtam egy helyet, ahol kifutott modellek voltak jóval olcsóbban, és volt közöttük olyan, ami nekem tetszett. Engem ugyanis kicsit sem érdekel, hogy trendi valami, vagy nem, sokkal inkább, hogy jól álljon, és jó áron. 😉

Szegény Édesszívem! Végigasszisztálta, hogy kb. harminc napszemcsit felpróbálok, majd szűkítettem a kört tízre, majd háromra, majd kettőre. Kb. a háromnál adta fel, mondta, hogy ő akkor most körbenéz az üzletben, mert az a három mind jó, döntsem el, hogy melyiket akarom. Nem volt könnyű… Még fél óra tűnődés, majd őt választottam:

Szépen a szememre simul, kényelmes, jól látok benne, és a fejemen is megáll, mert utálom a hét másik közül is azt, ami leesik a kobakomról, ha feltolom, mint egy hajpántot.

Végre hazaértünk, átöltöztünk sportosba, még Kismacsót is rávettük, hogy jöjjön velünk a pályára. Úgy volt, hogy én futok, ők meg passzolgatnak kicsit labdával.
Belami társadalmi életet élt, szóval ő nem volt itthon.

Már épp az ajtóban álltunk, mikor Anyu hívott, hogy azonnal menjünk el a mostohatesómért, mert kint van náluk a Rendőrség, és el kell onnan hozni őt, meg a két gyerekét, mert a férje teljesen megkattant.
Ok. Kismacsót itthon hagytuk, mi meg mentünk szociális munkát végezni a családban, remek.
Szerencsére a rendőrök megvártak bennünket, így nem kellett huzakodni senkivel, csak elszállítottuk őket Anyuékhoz.
A mostohatesóm egész úton azt hajtogatta, hogy jó ember a férje, csak beteg. Kár, hogy egyszer sem jutott eszébe, hogy a gyerekei mit élnek át egy-egy ilyen “bekattanásnál”.
Amúgy halál biztos voltam benne, hogy már másnap hazamegy majd, sajnos ez a tapasztalat, melyet a munkám során szereztem. Úgy is lett amúgy.
Arra azért felhívtam a figyelmét, hogy alapból a Rendőrségnek értesítenie kell a Gyermekjóléti Szolgálatot, ha kiskorú is jelen volt egy ilyen ügyben, szóval számítson rá. (Mondjuk ennek ellenkezőjéről is van tapasztalatom.)
Külön posztot érdemelne amúgy a bántalmazottak lelkivilága, mert hihetetlen, hogy mit képesek elviselni egyes emberek.

Már teljesen letettem a futásról, mikor eszembe jutott, hogy kitetethetném magam útközben a férjemmel, és onnan futhatnék hazáig. Úgy is lett.

És az alkalmazás! Egyszerűen imádom. Nem kell órát nézni, és azon tűnődni, hogy hányadik körnél is tartok. Csak követni kell az utasítást, és közben hallgatni a zenét. Annyira jóóó! 🙂

Zárka

2014 április 14. | Szerző: ETAMA

Tegnap családilag, önként bevonultunk a “Zárkába”. Egy óránk volt a kijutásra, és megcsináltuk!!! Még maradt is kb. 13 percünk. 😉

Pedig annyira, de annyira nem akartam menni, nyűglődtem rajta nagyon. A férjem cuppant rá a témára, mert a héten bezár a bazár ebben az interaktív játékban (költöznek, esetleg átépítenek, még ők sem tudják), és mi nem is voltunk, pedig régóta nézegeti.
Kérdeztem tőle, hogy el tud e képzelni engem egy ilyen játékban, hiszen nem hallok, mostanában nem is látok jól. Ehh, öreg vagyok én már ehhez!
Szerencsére Kismacsó is ott volt ezen beszélgetés közben a konyhában, és Édesszívem mellé állt egyből, hogy ez mekkora királyság lehet, MENJÜNK iziben. És ha a gyerek akarja… akkor egy anya sok hülyeségre kapható. 😉
Azért felhívtam Belamit, hogy mit szól hozzá, de nem volt téma, naná, hogy neki is királyság.

Este, még indulás előtt bepróbálkoztam, hogy esetleg mégis mehetnének inkább hárman, én meg vasalnék… Hülyére röhögték magukat a buzgalmamon, és nyugtattak, hogy majd húznak maguk után, ha sötét lesz a zárkában.

Mikor megérkeztünk akkor alá kellett írni egy papírt, hogy önként és dalolva megyek be, illetve semmilyen felelősséget nem vállalnak a sérülésekért, egyebekért, és nincs szívbetegségem, pacemakerem, ilyenek… Mondtam a fiúknak, én ezt alá nem írom. Persze megint jól kinevettek, szóval aláírtam. 😉

Apááám! Akkorát, de akkorát szórakoztunk! Erről beszélgettünk utána a fagyizáskor, majd még aztán órákig.
Pedig annyira nem volt extra, sem extrém, de maga az, hogy együtt, csapatként működtünk, és nevettünk egy csomót: szerintem örökké emlegetni fogjuk, olyan jó volt. 🙂

Hogy mi volt bent, arról azért nem írok, mert ha valaki be akar menni a héten, akkor nem lőnék le semmilyen poént szívesen, pedig titoktartást alá sem írtunk.

Család, hajvasaló, haj, Gengszterkorzó

2013 december 7. | Szerző: ETAMA

Reggel jött a két fiúért az apjuk. Nem volt könnyű őket kiverni az ágyból. Kaptak reggelit, ébresztő váll masszázst a kakaó és vajas kifli mellé, de még így is sok volt a morgás.

Miután elmentek, Édesszívem is felkelt, szóval esélytelen volt, hogy visszafeküdjek durmolni. 🙁

A délelőttöt és a délután egy részét elcsavarogtuk, de lett saját hajvasalóm. Ugyanis van egy, de Belami azt elviszi mindig Szegedre, mert kell neki, hogy divatosan össze-vissza álljon a haja, ahogy az most kell. Ilyesmi:

Mármint a haja.

Úgyhogy lett saját hajvasalóm, ráadásul piros, kijelzi a hőmérsékletet, lehet szabályozni azt, és úgy csúszik a hajamon, hogy öröm vele dolgozni.
Annak meg különösen örülök, hogy gyakorlatilag ezer forintba került, mert volt 5000 forint levásárolhatóságom a fodrászkellék boltban. Ez még a sminktanfolyamból maradt, most pont jókor jött. 😉
Ő az:

A hajam. 🙁 Tele vele a hócipőm, sajnos fodrászkodás után sem egyszerűbb vele. Nyilván nem segít, hogy reggelente sapkát nyomok rá, de fázok.
Most sokkal könnyebb lenne egy vállig vagy állig érő fazonnal, de nem nő, nem tudok mit tenni. 🙁

Más. Múlt héten rákattantunk a férjemmel egy (nekünk) újabb sorozatra:

Azt nem mondom, hogy építő jellegű, de engem kikapcsol. Különben meg most teszek arra, hogy kulturálisan mi “egészséges” és mi szemét, egyszerűen jól akarom érezni magam, és kész. Többnyire sikerül, máskor kevésbé. Alakulok. 😉

2010.04.26. (2)

2010 április 26. | Szerző: ETAMA

 Azért volt ma vidámság is.

A “kicsi” először jött haza egyedül egy szakkörből. Már 10 éves, de nehezen engedem önállósodni. Ma is csak a kényszer hozta így. Illetve hozta volna, mert férjjel kitaláltuk, hogy odaérünk mi a szakkör végére…, meglesni a gyereket. Hogy miként megy el a buszig, hogy száll le.

Találkozónk egy bódé takarásában valósult meg, onnan figyeltük a szakkör bejáratát. Gyermek ki, mi vihogva visszahúzódtunk. Majd követtük egy darabon. Aztán rohanás az autóhoz, hogy beelőzzük a buszt. Leparkoltunk a buszmegállóval szemben, lehúzódva figyeltünk.

Gyerek le a buszról, mi vihogtunk. Csuda izgi volt az egész.

Férj: -Vajon szétnéz?

Én: -Olyan világtalan a drágám, csak a zöldet vegye észre a gyalogátkelőn.

Erre a gyerek szétnéz, majd kiszúrja az autót. 🙂 Faca, integetünk neki bűntudatosan.

Férj: -Mit mondunk most neki?

Én: -Háát, a Baumax parkolójában álltunk,… csavart vettünk!

Férj: -És ha meg akarja nézni a csavart? 🙂

Én: -Akkor inkább semmit ne mondjunk, hátha nem kérdezi.

Nem kérdezett semmit. 🙂

Fújos gyógytea

2009 január 28. | Szerző: ETAMA

Tegnap este ülünk a vacsora után az asztalnál. A férjem és a kisebbik fiam -a nagy sítáborban van- szűrcsölik a finom, mézes-citromos gyümölcsteát, én kínlódva forgatom a kezemben az enyémet: a cickafarkat. Sátáni ötletem támad. Nagy előzékenyen kapacitálom őket, hogy kóstolják meg. Mindketten nagy lendülettel vállalkoznak rá, mintha víz alá buknának le… Ami képeket vágnak utána! 🙂 Egyből jobban csúszik az a fránya tea.

A férjem: -Jaj, csak aztán nehogy megnőjön a cicink ettől a női teától!-mire a kicsikém szeme kikerekedik. Néz vissza a pohárba, látom rajta, hogy mindjárt visszaköpi az egészet. Gyorsan szólok: -Csak hülyéskedik ám, nem komoly.

Majdnem visszanyalt a fagyi. 🙂