Esküvőre megyünk
2014 július 18. | Szerző: ETAMA
Fárasztó, kimerítő ez a hét. Talán az időjárás, talán én, de valami nem oké, az biztos. 🙁
Egyszer jutottam el futni, a tanulással nem haladok (nem megy a fejembe semmi), és aludnék 0-24-ig folyamatosan. Ja, és két hét étvágytalanság után harmadik napja az ajtó kilincsét is megenném legszívesebben, szóval kőőő gááz minden. 🙁
Mára is be volt tervezve, hogy kitakarítok délután, mert holnap esküvőre megyünk, úgyhogy vasárnap nem hinném, hogy kedvem lenne hozzá. Erre hazaértem, ettem, utána aludtam két órát.
Annyira tudtam rászorítani magam, hogy előbányásszak valami ruhát, meg kiegészítőket. Valószínűleg ez lesz, képtelen vagyok most ezzel gyötörni magam, pedig máskor hogy élvezem.
Őszintén szólva egyáltalán nem tetszik, amit látok, de sokkal jobb ötletem meg nincs.
Remélem nem depresszióba mászok épp, mert egyéb sem hiányozna még. 🙁
Ruha az esküvőre: újratervezés
2014 július 22. | Szerző: ETAMA
Végül nem a kék ruhában mentem, egyszerűen nem éreztem magam benne jól.
Szombaton reggel gyors közvélemény kutatást végeztem, hogy illik e esküvőre kis feketét felvenni. Többnyire az volt a válasz, hogy ez már elavult nézet, nyugodtan vegyem csak fel, ha ahhoz van kedvem. Ahhoz volt.
Maradtam a világos kiegészítőknél, a cipőm is, a táskám is maradt az eredeti elképzelés. Egyszeriben komfortosan éreztem magam, mert ezt a ruhámat meg nagyon szeretem.
Az esküvő nagyon elegáns és elit volt, szóval illett is.
Mondjuk volt egy olyan része, ahol nem voltam ebben olyan biztos, de vicces volt legalább.
Az történt ugyanis, hogy volt egy lovas bemutató a vacsora előtt (a pusztában voltunk), ahol a “csikósok” karikás ostorukkal mindenféle kunsztokat mutattak. Végül kiszedtek a vendégseregből valakit, akinek a háta mögött csattant a karikás úgy, hogy a csikós előtt állt közvetlen. Mindezt három magasságban.
Na, kitaláljátok kit választottak? 😉 Naná, hogy engem, mert annyira igyekeztem a férjem mögé bújni. 🙂
Na, ennél az eseménynél gondoltam azt, hogy talán nem a legcélszerűbb viselet hát nélküli ruhában, világos magassarkúban billegni a pusztán, miközben egy koszos, poros bőr karikás tekeredik először a bokámra, aztán a lábaszáramra, végül a hátamra. Pár percig nyoma is volt, de fájni azért nem fájt (nagyon). 😉
A legjobb volt, hogy magamon nevettem. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X