Esküvőre megyünk

2014 július 18. | Szerző: ETAMA

Fárasztó, kimerítő ez a hét. Talán az időjárás, talán én, de valami nem oké, az biztos. 🙁
Egyszer jutottam el futni, a tanulással nem haladok (nem megy a fejembe semmi), és aludnék 0-24-ig folyamatosan. Ja, és két hét étvágytalanság után harmadik napja az ajtó kilincsét is megenném legszívesebben, szóval kőőő gááz minden. 🙁

Mára is be volt tervezve, hogy kitakarítok délután, mert holnap esküvőre megyünk, úgyhogy vasárnap nem hinném, hogy kedvem lenne hozzá. Erre hazaértem, ettem, utána aludtam két órát.
Annyira tudtam rászorítani magam, hogy előbányásszak valami ruhát, meg kiegészítőket. Valószínűleg ez lesz, képtelen vagyok most ezzel gyötörni magam, pedig máskor hogy élvezem.

Őszintén szólva egyáltalán nem tetszik, amit látok, de sokkal jobb ötletem meg nincs.

Remélem nem depresszióba mászok épp, mert egyéb sem hiányozna még. 🙁

Nap, hold, csillagok

2014 április 23. | Szerző: ETAMA

Tegnap mindenki, tényleg mindenki álmos volt. Akivel csak találkoztam arról beszélt, hogy mindjárt elalszik. A kolléganőm konkrétan azt próbálgatta, hogy a hátsó konyhai részben, két összetolt széken mennyire lehet kényelmesen feküdni. 😉

Kismacsónak viszont aktív napja volt, mert a szünet utolsó napján az osztálytársaival elment softairezni, majd utána egy kemény edzésre. Ezen a buta lövöldözős játékon jól kupán lőtték, úgy, hogy jó nagy púp nőtt a kobakján. Arról már nem is beszélve, hogy a ruha ellenére, testszerte tele van foltokkal, melyeket a lövedékek okoztak. 🙁

Estére úgy elgyötrődött, hogy a férjem az ő lábát masszírozta, én meg a férjemét, így beszélgettünk. 😉

Belami. Hát na, hmm… A nőügyei. Sajnos újra, meg újra belefut ugyanabba a csapdába, és nem veszi észre még mindig.
A férjem szerint nem minden esetben előny a jó külső, mert elbizakodottá, könnyelművé tesz, ráadásul senkiért nem kell megdolgozni igazán. Ebben van igazság, de akkor sem gondolom, hogy Belami készakarva megbántana bárkit is, egyszerűen csak mindent akar: a napot, a holdat, a csillagos eget. És ez bizony néha sok, rengeteg, ha mind megkapja az ember.

Édesszívem tegnap megint hatalmasat biciklizett, mire hazaértem a munkából. Csuda irigy voltam, de a létezés fárasztott, úgyhogy nem mentem futni, csak a kajára figyeltem. Talán már majd ma… 😉