Nymphomaniac

2014 december 10. | Szerző: ETAMA

Nymphomaniac. Látta valaki? Lars von Trier lehet, hogy nem komplett, de akkor is zseniális.

Úgy ültem neki a filmnek, hogy látni fogok egy echte szexfilmet, oszt jóvan’. Ennek értelmében jártam el: netbook az ölemben, a fal a hátam mögött, fülhallgató a fülemen.

Vasárnap néztem az első részt, el voltam bűvölve. Persze én egy csomó dolgot másképp csináltam volna meg, mert azért volt egy-két erőltetett jelenet, de könnyű okosnak lenni egy kész filmmel kapcsolatosan.

Oké, tényleg volt benne sok szex, meg e körül forgott minden, de akkor sem olyan volt, mintha pornót néznék.
Mennyi férfi él úgy, hogy hajszolja a szexet, és mennyire furcsa, ha egy nőt mozgat így a vágy. Beteges, érthetetlen.
Én nem vagyok pszichiáter, de nyilván oka van, ha valaki ilyen, és a film célja sem ez volt, hogy magyarázatot adjon. Inkább lenyomat, melyen megdöbbentem, meg elgondolkodtam.
Én azokat a filmeket szeretem, amiken napok múlva is pörög az agyam. Ez ilyen volt.
Sokan azért kritizálják, hogy nem adott erkölcsi tanítást, sőt piedesztálra emelte ezt a fertőt. Én nem így látom, és nem is értem, hogy miért kell minden filmtől ezt várni. Nyilván kellenek olyan filmek, de ilyenek is. Egy stabil értékrenddel az ember el tudja választani a kettőt egymástól, és nem fog követendő példaként tekinteni rá. Na ezért kell kiírni, hogy hány éven aluliaknak nem ajánlott.

A második rész keményebb. Itt már voltak jelenetek, ahol behunytam a szememet néha, de végignéztem akkor is. És egy percre nem lanyhult az érdeklődésem, pedig szörnyen kritikus tudok lenni.

A vége egy arculcsapás volt. Tudtam, számítottam rá, hogy mi fog történni, mikor a csukott ajtón időzött a kamera, de valahogy reménykedtem, hogy rosszul számítok. Ésss nem! Ebből is látszik, hogy szociális munkásként annyi sz.rt láttam és hallottam már, hogy az embert tartom a legmocskosabb fajtának a Földön. Bárkiről, bármi feltételezhető… sajnos.

Szóval ezt a filmet csak flexibilis toleranciával (és gyomorral) megáldott (megvert?) embereknek ajánlom, a finom lelkű, rosszról és mocskosról nem tudni akarók szigorúan kerüljék. Szerintem.

Család, hajvasaló, haj, Gengszterkorzó

2013 december 7. | Szerző: ETAMA

Reggel jött a két fiúért az apjuk. Nem volt könnyű őket kiverni az ágyból. Kaptak reggelit, ébresztő váll masszázst a kakaó és vajas kifli mellé, de még így is sok volt a morgás.

Miután elmentek, Édesszívem is felkelt, szóval esélytelen volt, hogy visszafeküdjek durmolni. 🙁

A délelőttöt és a délután egy részét elcsavarogtuk, de lett saját hajvasalóm. Ugyanis van egy, de Belami azt elviszi mindig Szegedre, mert kell neki, hogy divatosan össze-vissza álljon a haja, ahogy az most kell. Ilyesmi:

Mármint a haja.

Úgyhogy lett saját hajvasalóm, ráadásul piros, kijelzi a hőmérsékletet, lehet szabályozni azt, és úgy csúszik a hajamon, hogy öröm vele dolgozni.
Annak meg különösen örülök, hogy gyakorlatilag ezer forintba került, mert volt 5000 forint levásárolhatóságom a fodrászkellék boltban. Ez még a sminktanfolyamból maradt, most pont jókor jött. 😉
Ő az:

A hajam. 🙁 Tele vele a hócipőm, sajnos fodrászkodás után sem egyszerűbb vele. Nyilván nem segít, hogy reggelente sapkát nyomok rá, de fázok.
Most sokkal könnyebb lenne egy vállig vagy állig érő fazonnal, de nem nő, nem tudok mit tenni. 🙁

Más. Múlt héten rákattantunk a férjemmel egy (nekünk) újabb sorozatra:

Azt nem mondom, hogy építő jellegű, de engem kikapcsol. Különben meg most teszek arra, hogy kulturálisan mi “egészséges” és mi szemét, egyszerűen jól akarom érezni magam, és kész. Többnyire sikerül, máskor kevésbé. Alakulok. 😉

2010.03.12.

2010 március 12. | Szerző: ETAMA

 Moziban voltunk. Mániákusan meg akartam nézni a fenti filmet, meg is feküdte a lelkemet rendesen.

Nem, nem fogom lelőni a poént, nyugodtan lehet olvasni tovább, de azért egy gondolat…

Volt egy rész, amikor az őrület ördögi körét boncolgatták. Azt, hogy bárkit ki lehet őrültnek kiáltani, aztán azt le nem mossa magáról soha. Mert minél kétségbeesettebben tiltakozik ellene, annál őrültebbnek hat, ha meg elfogadja, akkor meg azért nézik bomlott elméjűnek. 

Képzeljük el, hogy beraknak minket egy elmegyógyintézetbe, majd ott szisztematikusan, következetesen azt állítja mindenki körülöttünk, hogy betegek vagyunk… egy idő után el fogjuk hinni. 🙁

Aztán meg… ha az embert éri egy olyan trauma, ami elől csak úgy tudja az elméjét menekíteni, hogy egy elképzelt világban él… akkor ő bolond? Vagy az bolond, aki megéli a fájdalmát, de atomjaira hull?!

Add Uram, hogy soha ne kelljen a gyakorlatban vizsgálnom e kérdést!

Mondtam is a 16 éves királyfimnak -a fiamnak-, hogy válasszon valami lazább filmet a barátaival, mert ez nem nekik való. Akkor már inkább Alice. 🙂