Csakazértis’
2014 június 24. | Szerző: ETAMA
elmentem futni.
Én mondtam, ha egyszer rákötöm magam valamire…
Pedig vigasztalhatatlanul zuhogott, mikor jöttem haza a munkából, és már teljesen letettem róla, hogy ma futok.
Aztán itthon sikerült egyre rosszabb hangulatba kerülni (ok lehet: néhány nap múlva várható mensi), úgyhogy mikor előbújt a nap, akkor néhány perces tipródás után futócipőt húztam, és gyerünk.
Nem bántam meg. Kifutottam magamból a nyűglődést, így édes lesz a pihenés. Remélem. 😉
Futás: 2. hét is teljesítve
2014 június 22. | Szerző: ETAMA
Csak, hogy rögzítsem és jelezzem: tartom az ütemtervet. 😉
Kedden simán ment.
A pénteki futás megint problémásra sikeredett, de juszt is megcsináltam.
Ma egyáltalán nem esett jól, a vádlim merev volt és görcsös, csak azért csináltam végig, mert elindultam, és mert marha kemény vagyok.
Szerettem volna még egy itthoni tornát, de nem fért bele az időbe, egyszerűen nem. Helyette Kismacsó tortájából benyomtam két szeletet. Erre nem vagyok büszke, de a vonat alá sem ugrok, mert ennyi belefér.
Mindenesetre a kajálásra is jobban kell figyelnem, mert elég hektikus, főleg hétvégén. (Tegnap, azaz már ma volt az is, hogy a “Múzeumok éjszakájáról” hazaérve, hajnali kettőkor még cseresznyét eszegettünk Édesszívemmel, ebédelni meg valamikor 16 óra körül jutott eszembe. 🙁 )
Ez volt.
Kómás hétfő
2014 június 16. | Szerző: ETAMA
Szörnyen álmos vagyok, és utálom a foci vb-t.
A kettő összefügg. Sajnos ott a tévé, ahol alszunk, és éjfélkor, sőt hajnali háromkor is kezdődnek meccsek.
Persze nem mindet nézik a fiúk, de pont eleget ahhoz, hogy ne tudjak sokat és jót aludni. Azt hiszem ma lesz a napja, hogy elfoglalom Belami ágyát (nincs most otthon), és aki focit akar nézni, az megy a mi szobánkba. Kész, passz, szevasz!
Elkezdtem komolyan megijedni, hogy hamarosan itt a vizsga, úgyhogy tegnap este Kismacsó és Édesszívem is kapott arcmasszázst, és ez innentől mindennapos lesz. Csak látszólag könnyű ám szabályosan masszírozni, vagy én vagyok ennyire béna, nem is tudom.
Jó tulajdonságaim egyike, hogyha végre igazán rákötöm magam valamire, akkor nincs menekvés, az bizony úgy lesz. Nyilván csupa olyasmire gondolok, ami tőlem függ, nem mástól.
Ilyen most a masszázs is, mert ha beledöglök is megtanulom rendesen, és kész.
A másik -úgy nézem- a futás lesz, mert nem kérdés, hogy végigcsinálom a nyolc hetet, aztán majd meglátom a “hogyantovábbot”.
A nyaram elég nyomorultul fest egyébként, mert nyaralás az nem lesz, csak tanulás, meg táboroztatás, amit kifejezetten utálok (a táboroztatást). Mi több, alig várom, hogy túl legyek rajta. 🙁
Ezért azonnal ugrottam rá, hogy bulizni menjünk a barátnőmmel, szülinapom előtt pár nappal, és a táboroztatás kellős közepén. Valami jó nekem is kell. 😉
Kb. ilyenek járnak most a fejemben, és azon tanakodok, hogy mivel jutalmazzam ma magam, mert -ugye- megérdemlem. 😉
Talán egy kis turkálás?… A lábkörmeimet mindenesetre kilakkozom ma valami csodálatos színre, mert az öltöztet. Ha jól emlékszem van is olyan bézses árnyalatom, mint a szandálom, amit most legtöbbször használok.
Na, majdcsak felébredek! 🙂
Futás 3: első hét teljesítve!!!
2014 június 15. | Szerző: ETAMA
Jaj, nagyon finom volt!
Ma is egyedül voltam egy darabig, utána jöttek néhányan, de egyáltalán nem zavartuk egymást, mindenki el volt foglalva magával.
Ezt láttam, mikor még egyedül voltam a pályán.
Ha lenéztem, meg ezt. Feltámadt a futócipőm! 😉
Futás 2
2014 június 15. | Szerző: ETAMA
Még tegnap délután talált a férjem egy olyan alkalmazást a telefonomra, ami erre az első 5 kilóméteres tervre épül, azaz zenehallgatás közben bemondja, hogy fuss, avagy sétálj.
Először nem örültem, mert minden, ami eltér a tervemtől, az idegenkedést vált ki belőlem, a férjem úgy szokta mondani: “Jaj, ne legyél már olyan, mint nagyanyám!”.
Aztán elmentünk a névnapomra ajándékot venni.
A férjem a polár órákat nézegette, de mondtam neki, hogy minek, hiszen itt az (általam akkor még utált) alkalmazás, a pulzusomat meg még hagyjuk már, hiszen most kezdtem el futni. Ráér.
Meg amúgy is, egy normális napszemüvegért ácsingózok már ezer éve.
Ugyanis. Van legalább hét napszemüvegem, de egyik sem az igazi. Tudom mi a jó, mert a férjem autós napszemüvege polarizált lencséjű, és mindig felveszem, ha neki nem kell. Olyan komfortos a látás benne. Akartam egy olyat, persze nőit.
Ráadásul találtam egy helyet, ahol kifutott modellek voltak jóval olcsóbban, és volt közöttük olyan, ami nekem tetszett. Engem ugyanis kicsit sem érdekel, hogy trendi valami, vagy nem, sokkal inkább, hogy jól álljon, és jó áron. 😉
Szegény Édesszívem! Végigasszisztálta, hogy kb. harminc napszemcsit felpróbálok, majd szűkítettem a kört tízre, majd háromra, majd kettőre. Kb. a háromnál adta fel, mondta, hogy ő akkor most körbenéz az üzletben, mert az a három mind jó, döntsem el, hogy melyiket akarom. Nem volt könnyű… Még fél óra tűnődés, majd őt választottam:
Szépen a szememre simul, kényelmes, jól látok benne, és a fejemen is megáll, mert utálom a hét másik közül is azt, ami leesik a kobakomról, ha feltolom, mint egy hajpántot.
Végre hazaértünk, átöltöztünk sportosba, még Kismacsót is rávettük, hogy jöjjön velünk a pályára. Úgy volt, hogy én futok, ők meg passzolgatnak kicsit labdával.
Belami társadalmi életet élt, szóval ő nem volt itthon.
Már épp az ajtóban álltunk, mikor Anyu hívott, hogy azonnal menjünk el a mostohatesómért, mert kint van náluk a Rendőrség, és el kell onnan hozni őt, meg a két gyerekét, mert a férje teljesen megkattant.
Ok. Kismacsót itthon hagytuk, mi meg mentünk szociális munkát végezni a családban, remek.
Szerencsére a rendőrök megvártak bennünket, így nem kellett huzakodni senkivel, csak elszállítottuk őket Anyuékhoz.
A mostohatesóm egész úton azt hajtogatta, hogy jó ember a férje, csak beteg. Kár, hogy egyszer sem jutott eszébe, hogy a gyerekei mit élnek át egy-egy ilyen “bekattanásnál”.
Amúgy halál biztos voltam benne, hogy már másnap hazamegy majd, sajnos ez a tapasztalat, melyet a munkám során szereztem. Úgy is lett amúgy.
Arra azért felhívtam a figyelmét, hogy alapból a Rendőrségnek értesítenie kell a Gyermekjóléti Szolgálatot, ha kiskorú is jelen volt egy ilyen ügyben, szóval számítson rá. (Mondjuk ennek ellenkezőjéről is van tapasztalatom.)
Külön posztot érdemelne amúgy a bántalmazottak lelkivilága, mert hihetetlen, hogy mit képesek elviselni egyes emberek.
Már teljesen letettem a futásról, mikor eszembe jutott, hogy kitetethetném magam útközben a férjemmel, és onnan futhatnék hazáig. Úgy is lett.
És az alkalmazás! Egyszerűen imádom. Nem kell órát nézni, és azon tűnődni, hogy hányadik körnél is tartok. Csak követni kell az utasítást, és közben hallgatni a zenét. Annyira jóóó! 🙂
Hideg joghurt torta
2014 június 13. | Szerző: ETAMA
Ezt még a hosszú hétvégén csináltam, nagyon-nagyon imádom.
Először is, fogok 3 pohár joghurtot, némi édesítőt, meg egy-két marék epret, és ezeket összeturmixolom. Utána mehet bele darabos eper is, mert az úgy jó.
Ugye milyen gyönyörű? Közelebbről…
Aztán a tejszínt kell jó kemény habbá verni, én úgy 2 dl-t használtam.
2 teáskanál zselatint melegítettem fél deci vízben, ez ment az epres masszához, utána óvatosan összekevertem a felvert tejszínnel.
Én Anyutól vettem kölcsön egy tupperware tortaformát, ami direkt az ilyen hideg, zselés tortákhoz van. (Úgy 2-3 éve vettem kölcsön, csak úgy mondom. 😉 )
Én egy éjszakát szoktam hagyni neki, de másnap nincs irgalom, megesszük.
Ez a végeredmény, mire észbe kaptam, hogy fényképezzek, már bele lett falva. 😉
Ma megvolt a második futásom, nagyon kalandos volt. Holnap elmesélem.
Hullámvasút
2014 június 12. | Szerző: ETAMA
Hullámvasút van, az van.
Tegnap este elkezdtem újra futni. Ez volt a fent. Marha jólesett.
Mivel hónapok óta nem mozogtam rendszeresen, futni meg még régebben nem futottam, így úgy döntöttem, hogy újra kell építeni az egészet, mert különben magamra próbálom erőltetni, hogy mindjárt 30 percet fussak egyben, mint rég, utána meg nem megyek többet.
Szóval előkerestem ezt az “első öt kilóméterem” edzéstervet, és belefogtam. 🙂 Amúgy ez volt az egyik tervem. 😉
Jaj, annyira jó volt! Sikerült a város közepén, majdnem egyedül lenni egy hatalmas füves pályán, este fél kilenc magasságában. Élveztem, na!
A férjem biciklizett addig egy nagyot a városban, aztán a pálya szélén várt, és együtt mentünk haza. Én gyalog voltam, és azzal szórakoztam, hogy toltam a biciklivel együtt őt, és jó sokára vettem észre, hogy a féken van a lába. Olyan jót nevettünk, tele volt a vérem endorfinnal a futástól, a végén alig bírtam elaludni éjfél körül.
Ma meg…
Azt éreztem a munkahelyen, hogy fel kellene állni, és hazajönni. Onnan örökre.
Augusztus elsején lesz 8!!! éve, hogy ott vagyok. Sok, rengeteg. Szociális munkát egy helyen nem szabadna ennyi ideig csinálni. Törvénybe kellene iktatni, hogy az ilyen nehezen mozduló, lusta disznónak, mint én, ne legyen más lehetősége, mint a változtatás.
Pedig, ezt már megbeszéltem magammal, hogy most más a prioritás, ezért nyugodni kell.
Bizony! A leendő, új szakmám.
Csak! Annyi energiát leszív egy átlag nap a munkahelyen, hogy sokszor nincs kedvem ahhoz sem, ami pedig annyira érdekel.
Jellemző.
Talán kedden volt, hogy valami megbeszélésen voltunk, és én nem számítottam rá, hogy 120 percnél is tovább leszünk ott, úgyhogy már a 60. perc után csúszkáltam a széken fel, meg le, és úgy éreztem, hogy lábrázós sikítógörcsöt kapok, ha még egy percekig tartó körmondatot kell végighallgatnom a nagy semmiről. Nem megy, nem bírom.
Erre kiszúrtam a kolléganőm vállán egy hatalmas komedót (nah jóvan’ egy mitesszert), és azon kezdtem morfondírozni, hogy én azt hogy kitisztítanám, ha lenne két steril kendőm, meg fertőtlenítőm épp. Óh yes! Ez már… a vég?
Közben nem álmodozok arról, hogy én az új szakmámmal bármit is tudnék kezdeni nagy hirtelenjében, mert belelóg a bilibe a kezem mindjárt, és fel is ébredhetek akár. Ez nem túl jó érzés, de akkor sem bánom, hogy elkezdtem. Hátha mégis jön majd valami…, elvégre soha nem tudhatja az ember…
Baba téma? Ezt most inkább hagyjuk. Majd visszatérek rá máskor.:-(
Jah, és megint bíróság, mert az exem természetesen fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen Belami tartásával kapcsolatosan. Annyira végtelenül unom már. 🙁
Úgysem nyeri meg másodfokon sem, de akkor is elegem van belőle, meg a smucigságából.
Én a helyében összetenném a két kezem, és a seggemen pörögnék örömömben, hogy a kölyköm orvosira jár, és szépen halad, és nekem ezért alig kellett tennem bármit is, nem a bíróságra rohangásznék, hogy szaros pár ezer forinttal kevesebbet fizessek. Váááh! Ez a lent.
Jöhetne megint egy fent. Hosszan, nagyon hosszan. 😉
Olaszos vacsorához (nekem holnapi ebéd) készülődve. A lényeg a sok zöld oregánó. A konyhában nevelgetem cserépben, az erkélyt nem bírja. Nagyon finom lett a bolognai spagetti vele.
Hogy ez hogy jön a fentiekhez? Sehogy. Csak úgy eszembe jutott a végére. Meg mert lefényképeztem. 😉
Futás és bordás harisnya
2014 február 20. | Szerző: ETAMA
Nagyon fel vagyok dobódva, mert megint futni voltunk Édesszívemmel. Végre!
Most ne firtassuk, hogy hány perc alatt hány kilométer (amúgy fogalmam sincs), mert csak a mozgás öröme számított. Nagy szó ez, mert rég tudtam magam mozgásra rávenni, a reggeli és délutáni fél-félórás sétát a buszhoz leszámítva (elhagytam a helyi közlekedést 😉 ).
Persze nem is mi lennénk, ha minden simán menne. A végén most is cseréltünk Édesszívemmel, ő elkezdett gyalogolni, én a hiperszuper bicajára ültem. Már majdnem itthon voltunk, mikor a gatyám szárát bekapta a bicaj. Épp le tudtam ugrani róla, de a nadrágom szárát nem eresztette el az a dög. A férjem már a ház előtt járt, én meg még messzebb, mert kerültem egyet. Szóval telefonálnom kellett, hogy jöjjön vissza, és szabadítson ki. Nagyon jót nevettünk. 🙂
Ma -heti szokásomhoz híven- maradtam a virágoknál. Most farmer szoknyával, és kék!!! harisnyával. Egyszerűen rémes volt ez a világoskék harisnya rajtam. Pont olyan típus, mint amit az oviban használtam anno: bordás. Én nem tudom milyen indíttatásból van, de nem hinném, hogy felveszem újra. 🙁
Ezzel kapcsolatosan amúgy is van egy rossz élményem.
Úgy középsős lehettem az oviban, mikor egy reggel a kikészített ruhákból nem vettem a bordás harisnya alá bugyit. Marha rosszul éreztem magam emiatt egész nap, és ma sem értem, hogy miért nem vettem észre még akkor reggel, hogy nem vettem bugyit? Kész elmebaj, hogy mikre emlékszik az ember. Talán ezért csípődött be nálam ez a bordás harisnya (és mert vastag a combom). 😉
Na, gyere csak közelebb!
Valami van
2014 június 25. | Szerző: ETAMA
a lábammal.
Még szombaton, a “Múzeumok éjszakáján” kezdődött, hogy séta közben fájt a a jobb lábfejem belső fele.
A cipőre fogtam. Pedig lélegző Geox cipő, szuper kényelmes. Ő az:
Aztán jobb lett, nem is foglalkoztam vele.
Tegnap futás után levettem az extra kiképzésű terepre való futócipőmet, és akkor valahogy szétesett a lábam, pedig a futás alatt tényleg semmi bajom nem volt. Nem igazán fájt még, de ahogy nem tartotta össze a cipő, érzékeltem, hogy valami nincs rendben.
Ma reggel megint a Geoxra esett a választásom (lusta voltam átpakolni másik táskába, hogy egyéb színű cipőt húzzak), és ezt nem kellett volna.
Délutánra már annyira fájt a lábam belső fele, hogy csak bicegve jártam, nehogy megfeszüljön az a fájós ín, vagy nem tudom mi.
Konkrétan hazafelé már megálltam 10 méterenként, mert sírni tudtam volna a fájdalomtól. Már a bal térdem is sajogni kezdett, mert annyira kíméltem a jobb lábamat, hogy a balon volt az összes súlyom.
Itthon kezelésbe vett a férjem, mert neki gyakran fáj a lába, úgyhogy egész arzenálja van a gyógyító dolgokból.
Először bekente valami hűsítő krémmel a lábamat, majd megcsinálta helyettem a vacsorát (a kímélet is gyógymód 😉 ).
Később tanulmányozta a netet, hogy ilyen esetben hogy kell használni a kinesio tapaszt, utána összeragaszgatott. Így:
Sokkal jobb most.
De hogy futok így holnap?! 🙁
Oldal ajánlása emailben
X