Az előző folytatása

2009 augusztus 4. | Szerző: ETAMA

 Nem kell már anya mellett apának is lennem, nem kell nekem irányítanom mindent.

Nehéz ellazulni, és azt mondani, hogy már mindenre ketten vagyunk.

Ám a férjem szemszögéből kicsit másképp festhet a dolog. Érzése szerint neki kell mindent megoldania, én csak leosztom a feladatokat… Mégis mindig nyűglődök, fáradt vagyok és elégedetlen.

Azt hiszem nem kellene versengnünk azon, hogy ki a fáradtabb és nyűgösebb, inkább feltöltődnünk kellene egymás társaságában. Többnyire ez megy is, de ezzel a lakásvásárlási és -felújítási mizériával léket kapott a hajónk. Számítottam rá, számítottunk rá, hogy nem lesz könnyű. De MOST nehéz, és nem látom a végét.

Aztán persze most is úgy van, hogy én munka helyett ezen elmélkedem, a férjem meg a kevés szabadsága terhére fuvarozza épp a lakásból a törmeléket. Ilyenkor érzem magam igazán rosszul, mert ejnye-bejnye ki is csinál nálunk mindent?! Megkövetem magam.

Szeretem a férjemet, igaz szerelemmel. Bennem ez az érzés nem múlik, csak túl természetesnek veszem ezt is, meg az ő szerelmét is. Valahogy éreztetnem kellene vele. Úgy, ahogy ő minden áldott nap teszi. Ez most a feladat, mert a veszítenivaló felbecsülhetetlenül értékes. “Friss szemmel” kell rá néznem, azért mert szeretem.

“Friss szemmel”

2009 augusztus 4. | Szerző: ETAMA

Tegnap reggeltől estig nagyon utálatos voltam, legfőképp a férjemmel. Este mondta is, hogy vajon hányszor fogom még lecseszni a nap folyamán. Igaza volt, mégis úgy gondoltam, hogy igazam van mindenben.

Valahogy úgy éreztem ma, hogy kezdek valamit nagyon elbaltázni. Nem tudtam pontosan megfogalmazni, csak éreztem. Aztán elvetődtem egy oldalra, ahol le volt írva minden.A kapcsolatokról, arról, hogy miként ragadjuk mi nők a hatalmat magunkhoz, miként fosztjuk meg a férfiakat az önbecsülésüktől, hogy elmondhassuk: mi tudjuk a frankót. Aztán meg csodálkozunk rajta, ha a párunk elcsábul egy rajongó tekintettől. Mert számukra ugyanolyan fontos -ha nem fontosabb-, hogy becsüljék őket.

Miért akarok még mindig férfiként funkcionálni? Miért kell, hogy mindig enyém legyen az utolsó szó? Már nem egyedül nevelem a két fiamat.

Folytatom még…