Tegnap családilag, önként bevonultunk a “Zárkába”. Egy óránk volt a kijutásra, és megcsináltuk!!! Még maradt is kb. 13 percünk. 😉
Pedig annyira, de annyira nem akartam menni, nyűglődtem rajta nagyon. A férjem cuppant rá a témára, mert a héten bezár a bazár ebben az interaktív játékban (költöznek, esetleg átépítenek, még ők sem tudják), és mi nem is voltunk, pedig régóta nézegeti.
Kérdeztem tőle, hogy el tud e képzelni engem egy ilyen játékban, hiszen nem hallok, mostanában nem is látok jól. Ehh, öreg vagyok én már ehhez!
Szerencsére Kismacsó is ott volt ezen beszélgetés közben a konyhában, és Édesszívem mellé állt egyből, hogy ez mekkora királyság lehet, MENJÜNK iziben. És ha a gyerek akarja… akkor egy anya sok hülyeségre kapható. 😉
Azért felhívtam Belamit, hogy mit szól hozzá, de nem volt téma, naná, hogy neki is királyság.
Este, még indulás előtt bepróbálkoztam, hogy esetleg mégis mehetnének inkább hárman, én meg vasalnék… Hülyére röhögték magukat a buzgalmamon, és nyugtattak, hogy majd húznak maguk után, ha sötét lesz a zárkában.
Mikor megérkeztünk akkor alá kellett írni egy papírt, hogy önként és dalolva megyek be, illetve semmilyen felelősséget nem vállalnak a sérülésekért, egyebekért, és nincs szívbetegségem, pacemakerem, ilyenek… Mondtam a fiúknak, én ezt alá nem írom. Persze megint jól kinevettek, szóval aláírtam. 😉
Apááám! Akkorát, de akkorát szórakoztunk! Erről beszélgettünk utána a fagyizáskor, majd még aztán órákig.
Pedig annyira nem volt extra, sem extrém, de maga az, hogy együtt, csapatként működtünk, és nevettünk egy csomót: szerintem örökké emlegetni fogjuk, olyan jó volt. 🙂
Hogy mi volt bent, arról azért nem írok, mert ha valaki be akar menni a héten, akkor nem lőnék le semmilyen poént szívesen, pedig titoktartást alá sem írtunk.
Zárka
2014 április 14. | Szerző: ETAMA
Tegnap családilag, önként bevonultunk a “Zárkába”. Egy óránk volt a kijutásra, és megcsináltuk!!! Még maradt is kb. 13 percünk. 😉
Pedig annyira, de annyira nem akartam menni, nyűglődtem rajta nagyon. A férjem cuppant rá a témára, mert a héten bezár a bazár ebben az interaktív játékban (költöznek, esetleg átépítenek, még ők sem tudják), és mi nem is voltunk, pedig régóta nézegeti.
Kérdeztem tőle, hogy el tud e képzelni engem egy ilyen játékban, hiszen nem hallok, mostanában nem is látok jól. Ehh, öreg vagyok én már ehhez!
Szerencsére Kismacsó is ott volt ezen beszélgetés közben a konyhában, és Édesszívem mellé állt egyből, hogy ez mekkora királyság lehet, MENJÜNK iziben. És ha a gyerek akarja… akkor egy anya sok hülyeségre kapható. 😉
Azért felhívtam Belamit, hogy mit szól hozzá, de nem volt téma, naná, hogy neki is királyság.
Este, még indulás előtt bepróbálkoztam, hogy esetleg mégis mehetnének inkább hárman, én meg vasalnék… Hülyére röhögték magukat a buzgalmamon, és nyugtattak, hogy majd húznak maguk után, ha sötét lesz a zárkában.
Mikor megérkeztünk akkor alá kellett írni egy papírt, hogy önként és dalolva megyek be, illetve semmilyen felelősséget nem vállalnak a sérülésekért, egyebekért, és nincs szívbetegségem, pacemakerem, ilyenek… Mondtam a fiúknak, én ezt alá nem írom. Persze megint jól kinevettek, szóval aláírtam. 😉
Apááám! Akkorát, de akkorát szórakoztunk! Erről beszélgettünk utána a fagyizáskor, majd még aztán órákig.
Pedig annyira nem volt extra, sem extrém, de maga az, hogy együtt, csapatként működtünk, és nevettünk egy csomót: szerintem örökké emlegetni fogjuk, olyan jó volt. 🙂
Hogy mi volt bent, arról azért nem írok, mert ha valaki be akar menni a héten, akkor nem lőnék le semmilyen poént szívesen, pedig titoktartást alá sem írtunk.
Oldal ajánlása emailben
X