A depresszió természete, meg amiről beszélni érdemes

2014 augusztus 22. | Szerző: ETAMA

Kicsivel több, mint egy hete volt egy olyan pont, amikor azt éreztem, hogy azon a késő délutáni órán én bizony leülök, sőt lefekszek a földre az Euronicsba, és sírni fogok, sőt ordítani, hogy ELÉÉÉG, elfáradtam. Végül csak pofákat vágtam, és szenvedtem, de a férjem kiakadt.
Aztán olyan még a héten is volt, hogy az egyik percben még tök jól voltam, és vidáman dolgoztam, aztán a következő percben elöntötte a gyomromat valami keserű fájdalom, és szinte csak fulladoztam tőle.
Na jó, másnap megjött a havi jaj, de akkor is. Nincs ez így jól.
Tudom én mi ez, nagyon is, csak valahogy nem akarom elhinni, hogy velem ez megint megtörténhet. NEM AKAROK DEPRESSZIÓS LENNI.
Amikor az emberrel minden rendben, és kerek a világ, akkor el sem hiszi, hogy más ezt nem így látja, nem így éli meg. Azért tudom, mert már én sem értettem, hogy miként lehet szinte ok nélkül ennyire mélyre csúszni. Most megint értem. Sajnos.

De! Jobb most az új ciklus beköszöntével, és a magnéziumnak köszönhetően. Lám-lám már megszólalni is volt kedvem. 😉 Fog ez menni. 🙂

Amúgy jól vagyunk.
Belami egy hónapig töltötte a gyakorlatát a helyi kórházban. Reggel hatra ment, délután kettőig nyomta a melót. Volt műtőben, megtanították vért venni, injekciózni. Imádták a betegek, az ápolónők ugyancsak. Jól érezte magát, úgy tűnik szeretni fogja a kórházi világot.
Végtelenül büszke vagyok rá, legszívesebben kitábláznám magamra, hogy én Belami édesanyja vagyok. Erről érdemes beszélni. 😉

Aztán mindjárt itt van Kismacsó.
Emlékeztek rá, hogy több, mint egy éve kirakták az utánpótlásból, és az mekkora törés volt neki?
A focit folytatta ugyan egy osztállyal lejjebb, de a tűz kezdett benne kialudni, így májusban rábeszéltem, hogy hagyja abba a focit.
Aztán Erdélyben gólkirály lett, de az itthoni köztudatban az élt, hogy szeptembertől kosarazni fog, vagy valami ilyesmi.
Majd elkezdődött a nyári szünet, és hogy mozogjon, esténként jött velünk a pályára, és míg én futottam, addig ők Édesszívemmel fociztak. Néha jött Belami is, idilli esték voltak.
Szóval az történt, hogy Kismacsónak elkezdett hiányozni a foci, úgyhogy úgy döntött, hogy megy vissza a csapatba, nem hagyja veszni azt, amit óvodás kora óta csinál.
Ésss, bő egy hete megkerestek bennünket, hogy kellene NB 1-be egy másik városba, fizetnék az útiköltséget, meg ilyenek. Nem is volt kérdés számára, hogy megy. 😉
Ma vitte a férjem az első edzésre az új csapatába, mert vasárnap már pályára áll.
Úgy, de úgy izgult az én macsó fiam. Rágta a szája szélét, véletlen sem tudott nem ingerülten válaszolni, szóval megértem ezt is, hogy végre valami érdekli.
A férjem szerint mindent beleadott az edzésen, és nagyon jó volt. A végére elfáradt, de sikerült megmutatnia magát, hogy mire lett “dresszírozva” 4 éves kora óta. Szörnyen büszke vagyok rá.

A férjem. Egy csoda. Úgy intézi a fiúkat, mintha belőle lennének. Teljes gőzzel, tiszta szívvel.
Meg életmódot is váltott, nagy elszántsággal csinálja azt is.
Nem mellesleg elvisel engem. Szerintem ez most a legnehezebb.

Na, ezekről a dolgokról érdemes beszélni. A többi meg majd rendeződik.

Kozmetika

2014 június 23. | Szerző: ETAMA

Megvannak a vizsgaidőpontok!
Szeptember 10-én az írásbeli, szóbeli rész, és szeptember 17-én a gyakorlati vizsga.
Hajaj-jaj, addig már csak kicsivel van több, mint 10 hét, szóval bele kell húzni, de nagyon.

Ma Kismacsó volt az áldozatom a gyakorlaton, azt mondta az életben többet erre rá nem veszem. Mondjuk azt hitte a kis majmom, hogy csak masszírozgatás lesz, pedig a tisztítást (nyomkodást) is mondtam neki, de nem vette szerintem.
Hááát, tényleg elég ronda most, de én sem vagyok sokkal szebb egy ilyen kezelés után. 🙁

Azért az hasznos volt, hogy nem volt nálam több buszjegy, mert reggel Belami lenyúlta tőlem, úgyhogy Kismacsó meg én, sétáltunk egy nagyot haza a kozmetikázás után.
Nem volt kérdés, hogy megint előveszem a csütörtöki ügyet, mert úgy láttam, hogy mindketten átgondoltuk már az egészet, és sokkal másképp állunk már hozzá. Örültem, hogy “egy polcon” tudtunk beszélgetni, és nem felháborodott és féltő szülőként kell lenyomni a véleményemet a torkán.

És rettentő hősiesen cipelte a piros, nehéz kozmetikai táskámat, pedig neki bérlete van. Kapott is egy fagyit útközben. Mert megérdemelte. 😉

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond

2014 június 19. | Szerző: ETAMA

Na, igen.
Kedvenc blogjaim édes, aranyos kisbabákról szólnak, akik hasfájósak, fogzanak, más részük dacoskodik, esetleg “vinnyogó, visító balhékirály”-ok. (Imádom.) 🙂

És itt vagyok én, akinek ma, a tegnap lett 14 éves gyereke ittasan jött haza a haveroktól, mert az olyan vagááány. Hát nekem nem. 🙁

Amúgy is érzékeny pontom az alkoholizálás, kábítószerezés, mert sajnos a családom erősen érintett, sőt a fiúk apai ágán is vannak hajlamosító tényezők, szóval erősen mellre szívom az ilyesmit.

Nem kevés energiát fektettem abba, hogy tudatosítsam a fiúkban: sok szempontból veszélyeztetettek, vigyázniuk kell erre.

Na jó, kamasz, kortársak, egyebek, de legszívesebben megrángattam volna, mikor hazaért, mert érzékeny anyai orrom azonnal megérezte rajta a pia szagát, és a amúgy is bűzlött az egész helyzet.
Mondta ő, hogy meg fogják ünnepelni a szülinapját, meg buli lesz, de azt ígérte, hogy este hét órára hazaér. Ott akart aludni a haverjánál, de végül nem engedtük, mert nekünk van egy olyan becsípődésünk, hogy beszélni szeretünk a barát szüleivel, ha ilyen pizsama party van. És ettől Kismacsó nagyon ódzkodott valamiért, úgyhogy maradtunk a hét órában. (13 órakor ment el itthonról, mielőtt bárki sajnálni kezdené, hogy hamar van neki pizsamaosztás.)
Mi hárman már megvacsoráztunk hét után, Kismacsó sehol. Ezt nagyon rühellem. Nem a késést, a nem szólást. Ha már telefonja van…
Végül rácsörgött Édesszívem, és azonnal levette, hogy akadozik a gyerek nyelve. Mondta, hogy már úton van hazafelé, de lassan jön, mert gondolkozik. Na persze! Gondolom kicsit józanodni akart, mert tudta, hogy ebből baj lesz.
Amikor hazaért, próbáltunk vele beszélni erről, de össze-vissza hadovált, úgyhogy megvacsorázott (szívja fel az is a piákat, mert többfélét ittak, mindent, amit találtak), megfürdött, utána elzavartam aludni. Majd holnap beszédem lesz vele…

Szóval valahogy egyszerűbb volt a hasfájással, majd a hisztivel… Legalábbis most így érzem. 😉

Kismacsó meg a motiváció

2014 május 20. | Szerző: ETAMA

Elég sok a bajunk a fentivel, de -ugye- senki nem ígérte, hogy könnyű lesz a gyereknevelés, meg úgy általában az élet.

Már írtam itt is, de eleinte a kicsi sztoikus nyugalma még jól is jött. Belami felforgató csecsemőkora után úgy éreztem ez kijárt már nekem nagyon is.
Kismacsó evett, aludt, az ébrenlétet csendben, vizsgálódva töltötte, bármit, tényleg bármit meg tudtam mellette, vele csinálni.
(Emlékszem, még olyan is volt, hogy a kezemen nőtt egy zsírdaganat, és őt még szoptattam, úgyhogy úgy mentem a szakrendelésre, hogy kenguruban rám volt kötve, és míg röntgeneztek, vizsgáltak, addig az asszisztensek fogták, babusgatták, mert bárkivel elvolt, és tündérien beleakasztotta az acélkék tekintetét bárki szemébe. Ember nem maradt érzéketlen iránta.)
És ez így is maradt. Kismacsó nevéhez híven kevés érzelemmel, és kevés beszéddel, halálos nyugalommal süvített végig az óvodán és az általános iskolán is hamarosan. (Tud ő hisztizni, de ebből éves átlagban egy jut, mondjuk akkor beleremeg a világ. 😉 Erről majd még mesélek egyszer.)

Kiemelkedően jó képességű gyerek, matematikában bámulatosan otthon van, ezt már az oviban is látták, az iskolában meg minden versenyre elküldik. Megy, csinálja, de érezhetően nem érdekli az egész, és pont a lelkesedés hiánya az, ami miatt nincsenek nagy eredmények. Volt ő már országos második helyezett is az egyik versenyen, de ha meglenne benne a becsvágy, amiből Belamiba annyi szorult…, akkor sok-sok versenyen lehetne első, mert az agya hihetetlen penge.

És ez van a fociban is.
Óvodás kora óta focizik, de ezt is csak úgy, ahogyan minden mást: tessék-lássék.
Ennek köszönhetően tavaly kirakták az utánpótlásból, így az idén egy osztállyal lejjebb focizott. Ez megviselte, de sajnos nem feltüzelte, hanem inkább ellenkezőleg: a befejezést fontolgatja. Szeretne más sportot kipróbálni, és ezzel nincs is baj. Sokkal inkább azzal, hogy attól tartok, ez megfutamodás. És abban nem jó gyakorlatot szerezni.

Ezért nagyon örültem, hogy az erdélyi tornára úgy készült: márpedig ő gólkirály lesz, és elhozzák az első helyet.
Megtörtént. 😉 És nem azért vagyok olyan boldog, mert első lett, és a legjobb lett, hanem mert elhatározott valamit, és véghez vitte. Tűzzel, lelkesedéssel, úgy ahogy kell. Talán elindul benne valami…