Lombikos gyógyszerek
2015 március 7. | Szerző: ETAMA
És akkor most a nem vitaminok, amik mostanában bejáratosak a szervezetembe.
Medrol:
Viszonyunk skizofrén némileg, mert -ugye- akarom, hogy elnyomja valami a túlbuzgó immunrendszeremet, de közben meg tartok tőle, mint ördög a szentelt víztől.
Vesztemre elég sokat megtudtam róla a neten, fórumokra is felkeveredtem, hát nem kellett volna. (Én bajom, minek akarok mindent tudni.) Mindenesetre gyakran alkalmazom az ügyben a hoponoponos varázsos mondatokat: “Sajnálom!” “Kérlek bocsáss meg!” “Köszönöm!” “Szeretlek!” Szóval próbálom a szervezetemet a nagy cél érdekében csatasorba állítani, de közben biztosítani arról, hogy hamarosan minden rendben lesz.
Egy pozitív hozadéka azért máris van a Medrolnak. Százszor is meggondolom, hogy mit és mennyit eszek. Ugyanis vizesedést (is) okoz, ezzel együtt súlygyarapodást. Van, aki három hét alatt 10-15 kilót kapott magára, de a gyógyszer abbahagyásával ez el is tűnt. Ráadásul összeborogathatja a cukrot is, és az sem nagyon hiányzik. Így most nem is nehéz nemet mondani egy csomó haszontalan szénhidrátra, szerintem le sem tudnám nyelni, annyira rákötöttem magam erre. Nehogy már a vízen kívül háj is jöjjön még! Kár, hogy ez az elmúlt hónapokban nem érdekelt ennyire, fel is kúszott 6-7 kiló úgy egy éven belül, és a torna ellenére sem ment lefelé december óta.
Sajnos az idegrendszernek sem jó, arra hajlamosaknak depressziót okoz. Na, hajlamom az van. 🙁
A többi mellékhatást inkább nem is sorolom, tényleg rémálom. Komolyan el akarom hinni, hogy ez most csak segíteni fog, és a babának/babáknak nem okoz gondot. Én túl fogok lenni rajta, és helyre rázódok, csak neki/nekik ne legyen baja/bajuk.
Most ezt is kapom pár napig, eddig soha nem volt még:
Bázz’! Ennek is elkezdtem olvasni a tájékoztatóját, aztán szépen leraktam. Maradjunk annyiban, hogy az egyik hormont visszaszorítja. (És ez is depit okozhat, marha jó. 🙁 )
És a régi ismerős:
Ettől lesz a sok petesejt. Ez ma indul 225-el.
Nos. Én, a természetesség mániámmal. A test tudatommal. Azzal, hogy irányítani akarom a dolgokat magam körül. Ezt most mind szépen beküldtem a sarokba, és hiszek, remélek. Nincs is más választásom.
2011.10.04.
2011 október 4. | Szerző: ETAMA
Jaj! Azt még nem is meséltem, hogy thai, olajos masszázson voltam. Férj vette nekem akciósan, meglepiként. Hogy az milyen jó volt! Komolyan mondom, mintha kicseréltek volna utána. Pedig tiszta idegbeteg voltam előtte, hogy „jaj mennyire kell levetkőzni?”, meg „egy idegen ember fog fogdosni” stb… Aztán meg olyan természetesen simultam az egészbe, hogy magam is csodálkoztam. Mondtam is a férjemnek, hogy ezt hetente bevállalnám, mert olyan jó feszültségoldó, meg nekik is milyen franya lenne, mert az idegrendszerem sima lenne, mint az asztal lapja.
Múlt csütörtökön volt a képzés első napja. Nagyon tetszett, és annyi információ zúdult rám, hogy azóta is rendezgetem. Kifejezetten jót tenne egy masszázs egy-egy ilyen nap után, segítene elrendezni a benyomásokat, és ezotéria lenne felsőfokon. J
Most nagyon rácuppantam erre a vonalra, szívom magamba a tapasztalatokat, és máris szelektálok, hogy mi az, amit magamévá tudok tenni, és mi az, amit nem. Olyan (tudás)szomjam van, mint a sivatagi vándornak víz nélkül.
Tegnap voltunk Szegeden. Délutánra volt időpontunk, sejtettem, hogy a végére fogunk maradni konzultációsként. Annyira nem is bántam, mert az első alkalommal is a végére maradtunk, és akkor is jutott elég idő, hogy átbeszéljünk mindent az orvossal.
Férjnek mondtam még az autóban, hogy az összes elmebajomat ki akarom dumálni a dokival, mert tudni akarom, hogy mire mit lép. Erre a férjem mondta, hogy akkor ő be sem jön, mert megőrül a neten összeszedett elméleteimtől. Figyelmeztettem, hogy a fórumot se hagyja ki, magamban meg durcásan azt gondoltam, hogy ugyan honnan is szerezhetnék még információt, talán iratkozzak be egy-két orvosi szemeszterre?! Persze bejött, de nem sokat szólt, időnként a periférikus látásomba tolakodott, hogy a fejét fogja.
Az orvos korrekt volt, elmagyarázta a PCO szindróma lényegét, vázolta, hogy elmélete szerint ki tartozik bele, illetve a szakirodalom mit mond, majd felajánlotta, hogy megszűr ez ügyben engem is, bár az előtte heverő aktám alapján teljesen kizártnak tartja, hogy ilyen problémám lenne (inkább rövidek a ciklusaim, a szindrómánál hosszúak vagy nincsenek, ovuláció nincs, nálam van, hormonzavar kimutatható, nálam olyan nincs, cukrom rendben, most ennyi érve jut eszembe). Naná, hogy lecsaptam a lehetőségre, úgyhogy következő ciklus elején csinálnak új hormonprofilt, cukorterhelést, néznek inzulint, meg még valamit szűrnek a vérből, ami PCOS felé mutathat. A végén azt mondta, hogyha kiderül rólam, hogy PCOS-os vagyok, akkor felül kell írnia az összes elképzelését a témával kapcsolatosan, ugyanis biztos benne, hogy nekem olyanom nincs. Megnyugtató volt, de inkább a véremet adom, hogy ezt papíron is lássam újfent.
A távolabbi jövőre nézve elmondta, hogy szerinte minden nagyon nagyszerű velünk, biztos benne, hogy össze fog jönni a baba. Az orrom alá dugta a stimuláció alatti hormoneredményeket (tökéletes), a megtermékenyült petesejtek fejlődését (tökéletes), és elmondta, hogy hiba semmi. Na, ettől leszek most már ideges. Ezt meg is mondtam neki. Erre elmesélte, hogy ő részt vett egy olyan projektben, ahol azt modellezték matematikusokkal, hogy melyek azok a tényezők, amik a terhesség létrejöttét befolyásolják, és ezek a következők voltak: sejtek minősége, a méhnyálkahártya vastagsága, hormonszint, esetleg a pszichés állapot, de annak mérésére még nem készült teszt. Összességében semmi más nem lényeges, úgyhogy elméletileg nekünk sikerülnie kellett volna, ez csak merő pech. És még mindig nem voltam ideges, pedig néhány hete ezért ütöttem volna. Most inkább érdeklődés volt bennem túlnyomóan, úgyhogy rátértem a vesszőparipámra: a spontán ciklus spontán petesejtjére, de teljesen elborzadt az ötletemtől. Szerinte kockázatos, mert egy az mégis csak egy, nem valószínű, hogy bármi lenne belőle, meg egyébként is, nálam orvosilag ezt semmi nem indokolja, hiszen jól stimulálható vagyok. Nézett rám, hogy mi a franc bajom van, hogy nem akarok sok-sok petesejtet, mint minden normális ember. Halványan eleresztettem, hogy talán a sok szintetikus hormon nem tesz jót a petesejt minőségének, de ezzel a saját kardomba dőltem, tekintve, hogy a petesejtjeim minőségével ku.vára nem volt gond.
Szóval. Szerinte NEM SZABAD FELADNUNK, mert minden olyan tökéletes (jahj, ettől sikítok), meg különben is, ő még csak egyszer próbálkozott velünk (annyira édi-bédi), az ő statisztikája szerint, még abszolút beleférünk „az elsőre nem sikerült” kategóriába, mert előtte nem ő kezelt, így felelőséget sem tud vállalni a bmcés sikertelenségek miatt. A „fekete leves”, hogy az újabb próbálkozás már csak 2012-ben lehetséges valamikor, úgyhogy mostanában pihenő ágban leszünk az ügyben.
Később rövid számvetés után Férjjel meg is állapítottuk, hogy nem is baj, mert a pénztárcánk kifejezetten igényli a pihenőt már. L Majd jövőre elgondolkodunk, hogy kivárjuk e a beajánlott időpontot, vagy inkább keresünk más megoldást, mondjuk olyat, ahol vállalják a spontánkodást. J
Természetesen még millió dolog történt mostanában, de talán ezek a legfontosabbak. További elmélkedések később… J
2011.08.28.
2011 augusztus 28. | Szerző: ETAMA
Itt vagyok, sajnos nem jó hírekkel. Nem sikerült ez a lombik sem, nem maradtam kismama. Ez van.
Az elmúlt egy hónap nagyon szép volt, tényleg jó szívvel gondolok vissza rá. Minden egyes vizsgálatra elkísért a férjem, jókedvvel, várakozással csináltuk végig a stimulációt. Az orvos, ahogyan ígérte, nem hormonozott túl, de még így is három szép petesejtet sikerült kicsiholni a félnél is kevesebb petefészkemből. Megtermékenyült mind a három, szépen elvitték őket négy napig, erősek, gyönyörűek voltak. Egy pénteki napon kaptam vissza őket, mindhármat. Csak egy percig aggódtam azon, hogy esetleg három gyermek is lehet belőle, utána már azt gondoltam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, mert én bizony bevállalok annyit is.
Az első napokban sokat feküdtem, a Férj első osztályú kiszolgálásban részesített, egy szavam nem lehetett. Aztán lassan mocorogni kezdtem, következő hét közepén visszamentem dolgozni, mert teljesen jól voltam. A férjem nem örült, de azt mondta én tudom. Én jó ötletnek éreztem, mert legalább lefoglaltam magam.
Nagyon biztos voltam benne, hogy sikerült, mert most nem voltam olyan rosszul, mint az előzőeknél, sőt… Aztán most szerdán reggel barna volt a betétem. Csináltam tesztet, és kezdtem “barátkozni” a gondolattal, hogy ez sem sikerült. Csütörtökre a progeszteronos kúp ellenére is erősen véreztem, úgyhogy el kellett fogadni az újabb kudarcot. Nem könnyű.
Valami baj lehet mégis. Az nem véletlen, hogy négyszer egyáltalán nem sikerül, egyszer meg csak néhány hétig. Annak ellenére, hogy tökéletes minden: a sejtek, a megtermékenyülés, a fejlődés, a befogadó nyálkahártya, de minden előzetes eredmény is. Itt valami nem stimmel.
Még egy támogatott körünk van, mert annak idején kifizettünk egy beültetést. Azt még megcsináljuk, de először megpróbálom kideríteni, hogy mi lehet a baj. Megismételtetek 1-2 vizsgálatot, esetleg megnézetek olyasmit, amit még nem szűrtek, bár nem tudom van e még ilyen.
Most olyan helyet keresgélek, ahol vállalják, hogy spontán ciklusból, minden hormon nélkül azt az egy sejtet nyerek ki, ami magától érik meg, és megtermékenyítés után néhány nappal visszaültetik. Pécsen állítólag vállalják, de próbálok közelebbit találni. Ez elég rizikós, de nincs már más ötletem, hogy másképp csináljuk. Ugyanazt, ugyanúgy -szerintem- értelmetlen hatodjára is megcsinálni.
Az egyik kedves virtuális ismerősöm azt írta nekem a napokban, hogy lehet el kell fogadnom, hogy a mi kapcsolatunk a férjemmel nem biztos, hogy azért jött létre, hogy gyermek szülessen belőle. Szíven ütött ez a mondat, de ezt is számításba kell már venni 3 év és ennyi sikertelenség után.
Azért én még adok egy lehetőséget magunknak, Neki, hogy jöjjön hozzánk. A többi most néma csend.
2009.12.03.
2009 december 3. | Szerző: ETAMA
Kedden reggel szívtak le 8 petesejtet tőlem. Tegnap telefonáltunk a BMC-be, mind a 8 megtermékenyült!!! Ezért csak hétfőn lesz visszaültetés szemben a várható péntekkel, mert megpróbálják a blasztocita állapotot elérni az erősekkel. Ez kb. a felének sikerülhet, de az ő esélyük a megtapadásra 60% lesz, szemben a 30%-al. Hajrá kicsikék, nagyon izgulunk Apuval értetek!
Amúgy nagyon sz.rul vagyok, de ez most mellékes.
2009.11.18.
2009 november 18. | Szerző: ETAMA
Nem tudom, hogy az első nagy adag hormon az oka, vagy csak ez a ramaty idő.
Igen, igen, elkezdtük megint. Remélem utoljára, mert most sikerülni fog. Lesz egy csodálatos kislányom is, akinek gyönyörű hangja lesz. Énekelni fog, könnyes szemmel fogom hallgatni minden alkalommal, olyan csodálatos, lúdbőröztetősen szép hangja lesz. 🙂
Viccen kívül: nagyon reménykedek.
2009.11.16.
2009 november 16. | Szerző: ETAMA
Holnap megint János Kórház, Budai Meddőségi Centrum. Most össze kell jönnie. Mindennek. Akkor is, azért is!
Ez sem sikerült.
2009 március 1. | Szerző: ETAMA
Nem sikerült sajnos, nem maradtam terhes.
Nem tudok még elmélkedni róla. Majd később… Ha csillapodik a fájdalom.
Helyzetjelentés
2009 február 26. | Szerző: ETAMA
Dolgozok már, de csak felületesen vagyok itt, minden idegsejtem befelé figyel.
Nem jött meg. Hétfőn sem, kedden sem. Évek óta nagyon pontosak a ciklusaim. És most hormonokat sem kaptam. Akkor sem merem leírni még. Majd holnap. Ha az orvos is megerősíti a gyanúmat a vérvétel után. Azért tesztet nem mertem még csinálni. Holnapig meg minek is?! Para, para, para. Holnap dél körül már tudni fogom. Félem a tudást. Jó reménykedni.
Szia Olivera!
Nagyon hiányoznak az írásaid.
Üdv!
Máris kedd lett
2009 február 17. | Szerző: ETAMA
A két fagyasztott embrióból egy élte túl a felolvasztási hercehurcát, ő már bennem van. Remélem maradt benne annyi erő, hogy beágyazódjon és kifejlődjön.
Most direkt nem írom le, hogy milyen parák dúlnának bennem, ha hagynám. Nem vagyok hajlandó idegeskedni. 🙂
Punkció
2015 március 18. | Szerző: ETAMA
Ez gördülékenyen ment.
8.30-ra kellett megérkezni a Kaáliba, kicsit hamarabb ott voltunk. Egy gyors ultrahang után küldtek is a másik épületbe, ahol azonnal vittek átöltözni.
Így fest az ember, mielőtt a műtőbe megy:
És mert az első voltam, ebbe a szekrénybe pakoltam:
Szerintem kicsit nagyobb adag altatót kaptam, mint szoktam, mert teljesen kómás voltam egészen eddig. Végigaludtam az utat haza, és itthon is nyomtam tovább 16 óráig.
Már kezdek fájni, szerintem éjszakára kell bevennem fájdalomcsillapítót.
És akkor a lényeg a végére.
6 petesejt lett. Nem túl sok, volt már 13 is. Valamivel többre számítottam, mert mindig több volt, mint amit ultrahangon számoltak előtte. Hát most nem.
Nem baj, csak legyen közötte egy (vagy kettő) igazi, amiből valóban baba lesz.
Holnap 11-kor kell telefonálni az intézetbe, hogy mennyi termékenyült meg, és ennek alapján mikor lesz a beültetés: pénteken, szombaton, vagy esetleg hétfőn.
Holnap ilyenkor okosabbak leszünk. 😉
Oldal ajánlása emailben
X