Reggel

2014 június 26. | Szerző: ETAMA

cuki jelenetnek voltam tanúja.

Busszal mentem -ugye- a rozoga lábam miatt a buszpályáig is, és az egyik kereszteződésnél viszonylag hosszan volt piros.
Látom ám, hogy a járdán egy girhes fiatal cica ezerrel dörgölőzik egy mini szoknyás, fekete harisnyás lány lábához.
A lány folyamatosan “szöszölte” a harisnyájáról a világos macskaszőrt, de egy tapodtat sem mozdult. Majd a következő pillanatban felkapta a kezébe a törleszkedő cicát, miközben a táskájából bányászta elő a telefonját.
Na, gondoltam, felhívja a párját, hogy haza fog vinni egy macskát. Biztos voltam benne, hogy ezt fogja mondani a telefonba, nem tudom miért. Talán a mozdulatai, az, hogy nem ment tovább, ahogy felkapta.

Még csavargattam a nyakam, mikor elindult a busz, hogy minél tovább lássam ezt a szívet melengető pillanatot: a gazdit kiválasztó állatkát, és az ennek “behódoló” embert. Imádtam őket.

Macska a kirakatban

2014 február 22. | Szerző: ETAMA

Hétköznap reggelente -legfőképp egészségügyi megfontolásból, de nem elhanyagolható az anyagi sem- gyalog járok a buszpályaudvarra. Útközben elmegyek egy virágbolt kirakata előtt, ahol egy macska lakik. Komolyan. Minden alakalommal megcsodálom, ő meg nemes egyszerűséggel tojik a fejemre, de ez már csak így van a macskáknál: akkor kedvesek, ha ők azok akarnak lenni.

Pénteken olyan ruha volt rajtam, ami már volt itt, de az ékszer… a fülbevaló új szerzemény, és kézzel készítette az egyik kollégám, egészen pontosan a gyermekvédelmi felelős. Nagyon ügyes, én meg boldog vagyok, mert illik a nyakórámhoz, amit 2012 karácsonyán kaptam Édesszívemtől.

A nyaklánc tetején az ott a jegygyűrűm, az minden nap rajtam van amúgy.

Kicsit más megvilágításban ugyanaz:

Ugye milyen gyönyörű? 😉