2011.03.15.
2011 március 15. | Szerző: ETAMA
Úúúgy, de úgy megállítanám az időt most, olyan jó volt ez a négy nap. Tényleg semmi extra nem történt, de már egy ideje tudom értékelni az apró boldogságokat is.
Végre mindenki meggyógyult, a nap is kisütött, töltődnek az elemeim. Most főtt le a kávém, maradt még három szelet almás lepény is, a takarítás is majdnem kész, és egyes egyedül vagyok kicsit. Ez most csöppet sem rossz, mert a fiúk jól érzik magukat ott, ahol épp vannak, és nekem is nagyon jó így. Aztán hamarosan mindenki itthon lesz, az meg még ennél is jobb lesz.
Amikor így süt a nap a sok sötétség után, az ember nem akar és nem is tud rosszra gondolni, csak szövögeti a szebbnél szebb gondolatokat.
Az is olyan boldogság volt, hogy elővettem a kis dzsekijeimet, a pirosat és a feketét is. Aztán kiválasztottam egy másik táskát, a télit meg elraktam jó mélyre. Ez most egy apróbb kézitáska, és azért erre esett a választásom, mert rá tudtam tűzni azt a rózsa formájú kitűzőt, amit Valentin napra kaptam a férjemtől. Egyszerűen imádom ezt a csecsebecsét! Főleg, mert Tőle kaptam, de akár én is választhattam volna, annyira én vagyok. Csak egy hajszál választja el a giccstől, de valamiért mégsem ez jut az ember eszébe róla. A férjem szerint csak ránézett, és egyből tudta, hogy nekem ez nagyon tetszeni fog, úgyhogy még a fülét sem fogta be, amikor visítani kezdtem az örömtől az autóban az átadásnál. Eddig a téli kabátomon volt, de most az is beköltözött a szekrény mélyére. 🙂
Most még az sem tör le, hogy nem engem választottak a megpályázott állásra, mert ezt is jelnek veszem, hogy nekem más lesz a dolgom. Attól sem vagyok ideges, hogy rengeteg a munkám, gyakorlatilag már képtelenség ennyi ügyfelet kézben tartani. Én mindent megteszek, ami belefér egy napba, és kicsit sem érzem hibásnak magam, ha nem tudok mindenkinek megfelelni. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy törvény szerint negyvenvalahány ügyfelem lehetne, ill. 25 családom, és jelen pillanatban már több, mint a kétszeresével machinálok.) Ez van, ezt kell most megoldani.
Ez a nap piros betűs nappá vált más szempontból is, úgyhogy csütörtökön megyek megint vérvételre, most egy ciklushoz kötött vizsgálat miatt. Gyűjtögetjük a friss eredményeket a lombikhoz, ez is halad szépen. 🙂
Köszönöm, jól vagyok! 🙂
2011.02.25.
2011 február 25. | Szerző: ETAMA
Szerdán voltam állásinterjún, szerintem nagyon jól sikerült. Elbűvölő, szakmailag ász, ám szerény oldalamat villogtattam.
Rengeteg jelentkező van, nincs jogsim, ezek rongálják az esélyeimet.
Két forduló lesz, állítólag akkor is szólnak, ha nem kerül az ember a második körbe.
Őszintén szólva szívesebben mennék gyedre, mint új munkába, de el fogom vállalni, ha engem választanak.
A kolléganőm is jelentkezett a nyomásomra, asszem’ neki nagyobb szüksége lenne a váltásra, mint nekem. Drukkolok, hogy neki sikerüljön inkább, mert majd intéz nekem helyet a gyed után. J
Sajnos megint marha álmos napjaim vannak, pedig igyekszem eleget aludni, normálisan táplálkozni. Hajaj, nagyon várom már a tavaszt!
2010.04.27.
2010 április 27. | Szerző: ETAMA
Ma kint voltam családlátogatásokon. A roma telep közepén körém gyűltek az emberek, mindenkit kicsalogatott a jó idő a szabadba. Félmeztelen kis purdék rohangáltak a porban, maszatos arcukban érdeklődő szemek. Egy babát is kihoztak, hihetetlen nagy kék szemekkel. Nem tom’ honnan szedte. 🙂
Jó érzés volt, hogy ott mindenkinek jó volt a kedve. Pedig hónap vége van, pénztelenség. Mégis… A jó időnek örültek, annak, hogy együtt vannak. Tudom, hogy… De nem is érdekes, mert a pillanat volt fontos, az, hogy rám is átragadt ez az indokolatlan jó hangulat egy kis időre.
Üdvözlégy TAVASZ!
2010.04.26.
2010 április 26. | Szerző: ETAMA
Hjaj de szeretnék néha két méteres, 100 kilós izomagy lenni! Azért, hogy móresra tanítsak néhány gyerekverő felnőttet.
Tudom én, hogy erőszakra nem lehet erőszak a válasz, csak amikor egy kicsi fiam korú, összevert kisfiút látok, akkor nem tudok másra gondolni, csak a fentire.
Szorítom a szék támláját ujjfehéredésig, mert nem sírhatok a törött orrú, duzzadt arcú gyerek láttán. Megment a rutin, az intézkedés. Csak akkor fordulok el sürgősen, mikor elmondja nekem az anyák napi versét, szeme könnyes. Az anyukája már nem él, a nevelő anyjának szavalta volna a jövő héten.
Az “édesapja” bánt el vele ilyen csúnyán, már nem először. Ma már nem megy haza… Ennyit tehettünk érte.
ELÉG AZ ERŐSZAKBÓL!!!!!!!
2010.03.22.
2010 március 22. | Szerző: ETAMA
Nagyon türelmes vagyok. Mindig meghallgatom az ügyfelek hazugságait, bocs! saját igazságát, nem vágok közbe, nem nézem le őket.
Közben meg egyre többször kapom magam azon, hogy az jár a fejemben: -Ez most tényleg ilyen hülyének néz?! Miért gondolja azt, hogy minden elintéződik, ha azt kezdi kántálni: -Csak azért van ez, mert cigány vagyok.
-Nem b.szd meg, nem azért van mert az vagy, hanem mert nem járatod a gyerekedet iskolába, nem látod el, veszélyezteted, megvered, megszülöd a 8-adikat is, nem érdekel, hogy a meglévő hetet sem tudod eltartani, ellátni.
Persze ezt mondom el, csak megfelelően becsomagolva. Meg a körítés hozzá, hogy mi fog történni, ha nem viselkedik megfelelően, nem látja el a gyermekét, nem fizeti a számláit stb…
Iszonyúan elfáradok néha abban, hogy nagyon türelmes legyek, meghallgassam az ügyfelek hazugságait, bocs! saját igazságát, ne vágjak közbe, ne nézzem le őket.
2010.02.23.
2010 február 23. | Szerző: ETAMA
A munkahelyemen tegnap elkezdődött egy átépítés. Betont vernek fel, falat ütnek ki, fúrnak. Mindezt “csupán” 8 órában.
Tegnap még elég jól bírtam, csak azon vettem észre, hogy mégsem jó, hogy estére már nagyon feszült voltam, gyakorlatilag megvadultam az áldott csendben.
Ma már nem tudom elhitetni magammal, hogy ez jól tolerálható, mert nem. Fáj a fejem a zajtól, eszemben sincs a hallókészüléket használni. Nem tudok koncentrálni, nem tudok dolgozni.
Próbálok befelé énekelgetni -tádám-tádám-, de gyakorlatilag még azt sem hallom.
Közben mindenki meghülyült -tádám-tádám-, csak én nem. Vagy épp velem van a baj?!
Tegnap névnapoztunk -tádám-tádám-, nem vontuk be a boss-t, úgyhogy jól besértődött, szorul mindenki. Jah, hogy ezután már semmibe nem lesz kedvünk bevonni? Az most k.rvára nem érdekli, csak a bosszú -tádám-tádám-.
Mondom, hogy mindenki megőrült. Mi is, mert egész nap ezt tárgyaltuk -tádám-tádám-, munka helyett. Úgysem lehet itt most dolgozni -tádám-tádám-.
A látó lány esete
2009 március 13. | Szerző: ETAMA
Anyuka skizofrén talán, mindenesetre egyszere több síkon beszél, nehéz vállalkozás megérteni. A lánya -17 éves- mereven nézett, nem volt normális a helyzet. (Legalábbis én hülyén éreztem magam.)
Aztán a lány dűlöngélni kezdett, az anyja meg közölte: a lánya látó, most épp látomása van rólam. Elmondta, hogy egy lányom és egy fiam van. Ez nem talált. Mondtam is. Erre azt mondta, hogy akkor két fiú, de egy lány akkor is lesz még. 🙂 Ezt szívesen elhiszem.
Azt is mondta, hogy vigyázzak a szomszéddal, és valakinek meg kell majd bocsájtanom. Egy fekete embernek. 🙁 -Hülyeség!
De az is lehet, hogy ők a normálisak, én meg megőrültem. Csak mert tegnap egy rakat hasonló emberrel találkoztam, és az nem lehet, hogy mindenki meghülyült. Lehet csak én. 🙂
Hullámvasút
2014 június 12. | Szerző: ETAMA
Hullámvasút van, az van.
Tegnap este elkezdtem újra futni. Ez volt a fent. Marha jólesett.
Mivel hónapok óta nem mozogtam rendszeresen, futni meg még régebben nem futottam, így úgy döntöttem, hogy újra kell építeni az egészet, mert különben magamra próbálom erőltetni, hogy mindjárt 30 percet fussak egyben, mint rég, utána meg nem megyek többet.
Szóval előkerestem ezt az “első öt kilóméterem” edzéstervet, és belefogtam. 🙂 Amúgy ez volt az egyik tervem. 😉
Jaj, annyira jó volt! Sikerült a város közepén, majdnem egyedül lenni egy hatalmas füves pályán, este fél kilenc magasságában. Élveztem, na!
A férjem biciklizett addig egy nagyot a városban, aztán a pálya szélén várt, és együtt mentünk haza. Én gyalog voltam, és azzal szórakoztam, hogy toltam a biciklivel együtt őt, és jó sokára vettem észre, hogy a féken van a lába. Olyan jót nevettünk, tele volt a vérem endorfinnal a futástól, a végén alig bírtam elaludni éjfél körül.
Ma meg…
Azt éreztem a munkahelyen, hogy fel kellene állni, és hazajönni. Onnan örökre.
Augusztus elsején lesz 8!!! éve, hogy ott vagyok. Sok, rengeteg. Szociális munkát egy helyen nem szabadna ennyi ideig csinálni. Törvénybe kellene iktatni, hogy az ilyen nehezen mozduló, lusta disznónak, mint én, ne legyen más lehetősége, mint a változtatás.
Pedig, ezt már megbeszéltem magammal, hogy most más a prioritás, ezért nyugodni kell.
Bizony! A leendő, új szakmám.
Csak! Annyi energiát leszív egy átlag nap a munkahelyen, hogy sokszor nincs kedvem ahhoz sem, ami pedig annyira érdekel.
Jellemző.
Talán kedden volt, hogy valami megbeszélésen voltunk, és én nem számítottam rá, hogy 120 percnél is tovább leszünk ott, úgyhogy már a 60. perc után csúszkáltam a széken fel, meg le, és úgy éreztem, hogy lábrázós sikítógörcsöt kapok, ha még egy percekig tartó körmondatot kell végighallgatnom a nagy semmiről. Nem megy, nem bírom.
Erre kiszúrtam a kolléganőm vállán egy hatalmas komedót (nah jóvan’ egy mitesszert), és azon kezdtem morfondírozni, hogy én azt hogy kitisztítanám, ha lenne két steril kendőm, meg fertőtlenítőm épp. Óh yes! Ez már… a vég?
Közben nem álmodozok arról, hogy én az új szakmámmal bármit is tudnék kezdeni nagy hirtelenjében, mert belelóg a bilibe a kezem mindjárt, és fel is ébredhetek akár. Ez nem túl jó érzés, de akkor sem bánom, hogy elkezdtem. Hátha mégis jön majd valami…, elvégre soha nem tudhatja az ember…
Baba téma? Ezt most inkább hagyjuk. Majd visszatérek rá máskor.:-(
Jah, és megint bíróság, mert az exem természetesen fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen Belami tartásával kapcsolatosan. Annyira végtelenül unom már. 🙁
Úgysem nyeri meg másodfokon sem, de akkor is elegem van belőle, meg a smucigságából.
Én a helyében összetenném a két kezem, és a seggemen pörögnék örömömben, hogy a kölyköm orvosira jár, és szépen halad, és nekem ezért alig kellett tennem bármit is, nem a bíróságra rohangásznék, hogy szaros pár ezer forinttal kevesebbet fizessek. Váááh! Ez a lent.
Jöhetne megint egy fent. Hosszan, nagyon hosszan. 😉
Olaszos vacsorához (nekem holnapi ebéd) készülődve. A lényeg a sok zöld oregánó. A konyhában nevelgetem cserépben, az erkélyt nem bírja. Nagyon finom lett a bolognai spagetti vele.
Hogy ez hogy jön a fentiekhez? Sehogy. Csak úgy eszembe jutott a végére. Meg mert lefényképeztem. 😉
Oldal ajánlása emailben
X