Esküvőre megyünk
2014 július 18. | Szerző: ETAMA
Fárasztó, kimerítő ez a hét. Talán az időjárás, talán én, de valami nem oké, az biztos. 🙁
Egyszer jutottam el futni, a tanulással nem haladok (nem megy a fejembe semmi), és aludnék 0-24-ig folyamatosan. Ja, és két hét étvágytalanság után harmadik napja az ajtó kilincsét is megenném legszívesebben, szóval kőőő gááz minden. 🙁
Mára is be volt tervezve, hogy kitakarítok délután, mert holnap esküvőre megyünk, úgyhogy vasárnap nem hinném, hogy kedvem lenne hozzá. Erre hazaértem, ettem, utána aludtam két órát.
Annyira tudtam rászorítani magam, hogy előbányásszak valami ruhát, meg kiegészítőket. Valószínűleg ez lesz, képtelen vagyok most ezzel gyötörni magam, pedig máskor hogy élvezem.
Őszintén szólva egyáltalán nem tetszik, amit látok, de sokkal jobb ötletem meg nincs.
Remélem nem depresszióba mászok épp, mert egyéb sem hiányozna még. 🙁
“Nincs egy rongyom sem” férfi módra
2014 április 28. | Szerző: ETAMA
Mai bejegyzésemmel példát statuálok arról, hogy a férfiak ebben sem jobbak, mint a nők. 😉
Reggel van, a férjem áll a szekrény előtt farmerben, és nyavalyog: -Jaj, mit vegyek fel? -közben a keze “lapozgatja” a harminc kivasalt pólóját.
-Vedd fel a fehéret!-mondom unottan.
-Azt nem, mert olyan vagyok benne, mint egy hógólyó -közben kezdek felélénkülni, mert már látom, hogy mi fog ebből kisülni.
-Ok, akkor vedd fel a sesame streetes pólódat, amit karácsonyra vettem neked!
-Nem, ma nem csinálok bohócot magamból, meg feszül is rajtam.
-Dehogy feszül, a múltkor sem feszült, és ezt ne is feszegessük, mert te fogysz, én meg egyre hízok, úgyhogy brrrr, grrrrh!
-Nincs egy értelmes göncöm -sóhajtozott tovább.
-Jó, tegnap kivasaltam a világoskék pólódat, azt szereted és kényelmes is.
-Neeem, nyúlott -mondta, majd kinyitotta az akasztós szekrényt, és kivett egy kockás inget. Óh, szegény, ártatlan, “nincs egy rongyom sem” férfi! 😉
Napi egy mondat
2014 március 27. | Szerző: ETAMA
Szeretnék minden nap jönni, de egyszerűen nem jön most össze. Ezért azt gondoltam ki, hogy időhiány esetén csak egy-egy mondatot írok, ami egyébként a legtalálóbb az adott napra. Meg -ugye- kép, ha van.
Ami a legjellemzőbb most rám, hogy a telefon legalább naponta egyszer kb. egy órát (non-stop) a fülemen lóg. Válsághelyzet a barátnőmnél. Nagyon nagy. 🙁 Ennél többet nem illik, nem ízléses… Ezért a férjemmel osztottam meg, hogy szét ne robbanjak. Nem biztos, hogy kellett volna. Elég vonalas a véleménye az ügyben, és a barátnőm nálunk tölti a szombatot. Jááájjj! Azért bízok az érzelmi intelligenciájában, meg úgy általában a tapintatában. Ő nem olyan őstulok, mint az exem.
És akkor jöjjenek a fej nélküli, “zajos” képek a heti ruhákról.
Ez -talán- kedden volt rajtam. Farmer ruha. Most jeggingsszel és vékony pamut pulcsival, de jobb időben is használható lesz. A nyakamban a sál rendkívül puha darab színátmenettel, és minő véletlen: szürkéből kékbe megy át. 😉
Ez egy zsabós-pöttyös blúz, kék nadrággal és kék hosszú ujjú bodyval. Ebben voltam koncerten is este.
Ez a mai szett, csöppet sem új, már volt rajtam sokszor, csak arra nem emlékszem, hogy fényképeztem e. Mindegy, most (is) megmutatom.
Mára ennyit. Pedig… annyi minden lenne még.
Dr. Martens
2014 március 13. | Szerző: ETAMA
Megint jól elmaradtam a heti szettekkel, pedig itt vannak a telefonomban.
Aszongya’, hogy kedd: ez már volt, semmi sem új, talán a kék kitűzőm nem volt a múltkor. Ezt a szerelést imádom, pedig estére megnyúlik a pulcsim, mert ez olyan fajta, de jó puha is.
Jaj, a táskám! A fiúk csak postás táskának csúfolják, mert nagy, de én akkor is szeretem (nagy, sok zseb, etc…).
Szerda. Ez sem új találmány nálam, csak -úgy emlékszem- rózsaszín pulóverrel nem volt még rajtam. (Sötétkék ruha, sötétkék jeggings.)
Csütörtök. Na, ez új kitaláció. Először is pantomimesnek öltözök: fekete tapadós nadrág, fekete pulóver, majd erre egy elütő színű ruhácska tüll fodrokkal az alján. Az öv talán nem lett volna muszáj. És életben sokkal jobb az egész. 😉
Ez a tüll az alján, egyszerűen mesés.
És hát ma. Hmm.., khmm… Lett egy Dr.Martens bakancsom. Piros, és lakk. Életem álma volt mindig is, és lett. Fogalmam sincs, hogy mikor, hol, mivel fogom használni, de fogom használni, abban mindenki megnyugodhat. (A fiam szerint a nyolcadikos lányoknak van ilyesmijük, ő hetedikes.) Én leszek a piros bakancsos gyermekjólétis néni, oszt’ kész. Van hozzá piros kabátom is, mindjárt kettő. 😉
Bizony-bizony, az ott mögötte a hozzá illeszthető táska, mert -ugye- másképp nem megy.
Megjegyzem, az első házasságom után, a második előtt arról álmodoztam, hogy fehér lakk Martensben, és hagyományos menyasszonyi ruhában megyek majd férjhez, ha esetleg teljesen elmegy az eszem, és újra férjhez megyek (tényleg ezt gondoltam arról, hogy újra férjhez menjek), amiből természetesen kilátszik majd a lapockámon lévő tetoválás (hihi). Végül nem hoztam zavarba szegény férjemet, felöltöztem… királynőnek. 😉
Hedonista szombat
2014 március 8. | Szerző: ETAMA
Csak gyorsan, képekben a mai nap.
Délelőtti bevásárlós szerkó. Ezt a kardigánomat a férjem nem szereti, én annál inkább. 😉 Olyan tavasziasan hippis a rojtokkal.
Mire hazaértünk Édesszívemmel, a két fiú elmosogatott, és rendet rakott a konyhában nőnap alkalmából, és ezt kaptam:
Most inkább hagyjuk a szénhidrát és kalória mai mennyiségét! De mentségemre legyen: ezeknek a minőségi csokiknak nehéz ellenállni.
És ha ez nem lenne elég, a szombati gulyásleves mellé olasz tészta volt wokban avokádóval, fokhagymával, sok zöld fűszerrel, olívaolajjal: egyszerűen mennyei volt.
További határtalan örömforrásom volt, hogy pénteken szereztem egy kis bőröndöt, aminek nem tudom, hogy mi a rendeltetése eredetileg, de szerintem az Isten is kozmetikai táskának teremtette. Úgyhogy belepakoltam az összes kozmetikusi kellékemet, hétfőn ezzel megyek a suliba. Imádom!!!
Benne két nagyobb rész, meg a millió zsebecske, egyebek. Az összes krémemnek van helye. 😉
Leszámítva a mértéktelen szénhidrát- és kalória fogyasztást, meg az általam soknak érzett -amúgy kevés és nem haladós- tanulást, ez egy nagyon jó nap volt. 🙂
Fedőnevem: Vassziporka (Akik harcba mentek… c. dalból)
2014 március 7. | Szerző: ETAMA
Egész este mozgalmi dalokat dudorászok, akik a hetvenes években születtek (meg előtte), és voltak kisdobosok és úttörők, azok tudják miről beszélek. 😉 Amúgy fogalmam sincs, hogy miként jutott ez most az eszembe, de a palacsintasütést végigénekeltem. 🙂
Tele a telefonom a napi öltözetek képeivel, úgyhogy most ömlesztve akkor.
Szerda: szoknya és mellény farmer, lila pulcsival:
Ehhez minimum a lila kitűző:
Tényleg lila, olyan sötétebb fajta. Pont, mint a harisnyám.
Csütörtök: semmi extra, csak a derékmelegítőm új. Most trikó helyett ebben nyomulok:
Péntek:
Ésss, egy új szerzemény: táháskaaa!!! 🙂
Kicsit szűkös nekem a sok lomommal, de -ugye- nincs is szebb, mint átpakolni egyik táskából a másikba, és lehetőleg hetente többször is. Kis örömből jó a sok. 😉
“Tanulni, tanulni, tanulni…”, ahogy Lenin mondta.
2014 március 4. | Szerző: ETAMA
Tényleg csak röviden, mert ebben vagyok benne nyakig:
Bizony-bizony, itt liheg a nyakamba a szakvizsga, és én egyáltalán nem úgy haladok, ahogyan szeretnék. 🙁 Fáradt vagyok már estére, és nincs kedvem az egészhez.
Hétvégén meg itt a család, a sok házimunka. Szabira -természetesen- ne is gondoljak, örüljek, hogy a kozmetikusi suliba el tudok jutni többnyire. Arról már szó se essék, hogy oda is kell(ene) tanulni. 🙁
Na elég is a nyűglődésből, mutatom a mai szettet:
Na, ebben sincs semmi új, maximum annyi, hogy a mellényhez most az ugyancsak kék jeggingset húztam fel, ésss az új, tavaszi cipellőmet by Tamaris. Tényleg nagyon kényelmes, és a gyaloglással sem volt baj, pedig minimum egy láb feltörésre számítottam.
Kiegészítők is feketék:
És még a nap is kisütött a nap végére. 🙂
Amikor a nyúl viszi a puskát…
2014 március 3. | Szerző: ETAMA
Azaz, amikor napok óta a cipőfűzőmhöz és a sálamhoz öltözök.
Ehhez itt:
Hétvégén is így volt, és ma is egy rózsaszínű pulcsihoz nyúltam, ahelyett, hogy visszafűzném a sötét cipőfűzőt a bakancsomba. Hogy nekem micsoda gondjaim vannak! 😉
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a tegnapi festés miatt elég élénk vörös a hajam, szóval le kellene már kattanni a rózsaszínről egy ideig. (Később kevésbé élénk a hennás vörös, akkor lángol, ha a nap rásüt.)
Péntek esti agyhalál
2014 március 1. | Szerző: ETAMA
Úgy tűnik, hogy a péntek menetrendszerűen problémás. Így sikerült is megint túlórázni, pedig egyébként is fáradt voltam. Kb. este kilenctől reggel kilencig aludtam, egyszerűen beállt nálam az agyhalál. Ettől ma már sokkal frissebb voltam. 😉
Pénteki szett:
Mutatom közelebbről a gyöngysorom, rózsaszín-fehér-piros színekben pompázik, volt is rajtam mindháromból, meg fekete is (nadrág).
A mai nap szenzációja, hogy lőttem magamnak egy Tamaris bőrcipőt, pont olyat, mint amit megálmodtam. Igaz, hogy nem pont feketére pályáztam, de ne válogassak ennyi pénzért. Olyan puha, mint a vaj, tudni fogok hosszan is gyalogolni benne. 🙂
Ruha az esküvőre: újratervezés
2014 július 22. | Szerző: ETAMA
Végül nem a kék ruhában mentem, egyszerűen nem éreztem magam benne jól.
Szombaton reggel gyors közvélemény kutatást végeztem, hogy illik e esküvőre kis feketét felvenni. Többnyire az volt a válasz, hogy ez már elavult nézet, nyugodtan vegyem csak fel, ha ahhoz van kedvem. Ahhoz volt.
Maradtam a világos kiegészítőknél, a cipőm is, a táskám is maradt az eredeti elképzelés. Egyszeriben komfortosan éreztem magam, mert ezt a ruhámat meg nagyon szeretem.
Az esküvő nagyon elegáns és elit volt, szóval illett is.
Mondjuk volt egy olyan része, ahol nem voltam ebben olyan biztos, de vicces volt legalább.
Az történt ugyanis, hogy volt egy lovas bemutató a vacsora előtt (a pusztában voltunk), ahol a “csikósok” karikás ostorukkal mindenféle kunsztokat mutattak. Végül kiszedtek a vendégseregből valakit, akinek a háta mögött csattant a karikás úgy, hogy a csikós előtt állt közvetlen. Mindezt három magasságban.
Na, kitaláljátok kit választottak? 😉 Naná, hogy engem, mert annyira igyekeztem a férjem mögé bújni. 🙂
Na, ennél az eseménynél gondoltam azt, hogy talán nem a legcélszerűbb viselet hát nélküli ruhában, világos magassarkúban billegni a pusztán, miközben egy koszos, poros bőr karikás tekeredik először a bokámra, aztán a lábaszáramra, végül a hátamra. Pár percig nyoma is volt, de fájni azért nem fájt (nagyon). 😉
A legjobb volt, hogy magamon nevettem. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X