Rövid éjszaka, hosszú nap: még bírom

2014 február 27. | Szerző: ETAMA

A tegnap este jó hosszúra sikeredett, tulajdonképpen átnyúlt a mai napba, olyan sokáig dumáltunk Belamival.

Ő elég későn érkezett, mi már túl is voltunk a vacsorán, épp leültünk egy új részt megnézni a mostani kedvenc sorozatunkból, valami olyasmi címe van, hogy “True Detective”. Imádom, pedig olyan sötét a hangulata, de mégis… Jók a színészek, elhiszem nekik, amit játszanak, és érdekes emberi mélységek vannak ábrázolva, zabálom.
Én nem tudom hányadik résznél járunk már, de tegnap volt benne egy olyan szexjelenet, hogy… hűha, pedig nem nagyon szeretem az ilyesmit tévében nézni. Amúgy inkább gyilkosságos, nyomozásos a téma.
Aztán a Da Vinci démonait is nézzük olykor, na ezért annyira nem vagyok oda. Pedig jól meg van csinálva, de én nem szeretem azt a kort, kiráz a hideg, mikor kerékbetörést és hasonlóakat mutatnak. 🙁

Jól elkanyarodtam.
Szóval beültem Belamihoz kicsit hátat simizni, és jól ott is ragadtam. Megbeszéltük Gésácska legfrissebb szerelmi ténykedéseit (már nem járnak Belamival, de mindent elmond neki, a legfőbb bizalmasa lett a fiam), majd az egyetemről mesélt. Nagyon szeretem hallgatni, olyan érdekes.
Beszélt a biológiai tanszékről, ahol nagyon vidám tanár csapat van. A múltkor úgy mentek gyakorlatra, hogy egy véres ing volt a terem közepén, és ők “helyszíneltek”. Ki kellett a DNS-t nyerniük, annyit mondtak, hogy kettő emberé van rajta. Össze kellett vetni az “áldozatéval”, majd meg kellett keresni az “elkövetőt” a sok minta közül. Részletesen elmondta nekem, hogy hogyan kell a laborban ezt csinálni, akkor értettem is, de már nem tudnám visszamondani.
Közben az ölében volt Cicuri, aki egy nagyobb kabala macska, és Belami úgy bánik vele, mintha élne. Tök vicces, ahogyan szeretgeti, meg vele alszik, annyira nem áll össze az ő komolyságával. Ilyenkor érzem, hogy számomra soha nem lesz felnőtt, én mindig látni fogom benne a gyereket, és nekem a “kicsi babám” marad.
Közben Kismacsó elaludt, Édesszívem is lefeküdt, úgyhogy ideje volt nekünk is aludni térni.
Reggel együtt sétáltunk ki az állomásra, én indultam hamarabb, úgyhogy puszikat kaptam indulás előtt, és integetett nekem. Ritkán van ilyen -inkább fordítva szokott lenni-, úgyhogy nagyon élveztem. 😉

Azt hiszem a mai szettet szeretem a legjobban a héten. Ez az extrán hosszú pulcsi volt már rajtam, de reggel egy övet dobtam fel hozzá, és ettől nagyon elegáns lett az egész. Azt hiszem előszedem az összes övemet, mert nagyon meg tud dobni egy-egy ruhát.

Az inspiráció http://anaswardrobe.blogspot.hu/-ról jön sok esetben, nagyon szeretem ezt a blogot. Néhány hete találtam rá Pipacsnál -na már megint ;-)-, és pár nap alatt az elejétől a végéig elolvastam és megnéztem nála mindent, úgyhogy azóta szinte minden nap mutogatom én is a ruháimat.
Már előtte is csináltam ilyesmit, de most fokozottabban. Persze ehhez az is kellett, hogy 3-4-en jelezzétek, hogy tetszik, mert ettől vérszemet kaptam. Nyilván előbb-utóbb nem lesz minden napra újdonság, de mindig van valami mondanivalóm egyébként is.

Mostanában néha visszaolvasok magamnál. Ezt régen soha nem tettem, valahogy nem éreztem rá késztetést, de mióta ennyi kép van: tisztára képeskönyv, azt meg nagyon szeretem. 🙂 Még akkor is, ha mindig lemarad a fejem (fejünk), de ez -ugye- direkt van. 😉

Színtelen nap

2014 február 25. | Szerző: ETAMA

Ma pont úgy szürkült el a kedvem, ahogyan az időjárás is. 🙁 Nem is volt sok szín rajtam, csak sötétkék és bézs:

Pedig igazán jókedvem lehetne, hiszen csak délelőtt 10-kor kezdődött a “munka”, és délután kettő előtt már véget is ért. Egy konferencián voltunk, ahol sok okosat mondtak, és én kivételesen nagyon figyeltem, mert ezek az információk kelleni fognak a szakvizsgán is.
Sok a változás az idén, és mi abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy a régi szabályozást és az újat is tudni kell. Bravó!

Utána tényleg csak minimális tengilengizést engedélyeztem magamnak, mert siettem haza főzni. Ezért csak félcipőket nézegettem, de alig láttam olyat, ami tetszene, ráadásul marha drágák is. Na, ettől sem lett jobb a kedvem.

Itthon aztán megalkottam a vacsorát & holnapi ebédet.
A tepsiben még, gőzölögve:

Tányéron. Na mi lehet ez?

Még egy kicsit közelebbről:

Na jó, elárulom: tepsis zöldség & hús.
Az úgy van, hogy örök hála Pipacsnak, aki a blogján egyszer megosztotta a sült céklája receptjét, mert én azóta nem tudok lekattanni róla. Azt szoktuk variálni, hogy milyen zöldségeket és húst teszünk hozzá, meg a fűszerezést. Most sertés lapocka volt vékony csíkokra vágva, ezt bepácoltam mindenféle fűszerekkel, meg osztriga szósszal, meg szezámolajjal (aham, elmentem a keleties felé 😉 ).
Szigorúan gumikesztyűben meghámoztam a céklát, kesztyű nélkül a krumplit, hagymát, répát, megmostam őket. Felkockáztam, fűszereztem, olívaolajjal meghintettem az egészet, majd sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam mindent, a húst is. Fólia alatt egy órát pároltam, utána még legalább ennyi ideig sütöttem, a végén már a grill funkciót is bevetettem. Nagyon finom lett. (nyaminyami)

Most pedig mindjárt fürdök, és bevetem magam a relaxos fotelbe. Valahogy így:

Csak az lenne jó, ha nem a tévét nézném, hanem a gyermekvédelmi törvényt tanulmányoznám nagy lelkesen. 😉

Köszöntsük csíkossal a hetet!

2014 február 24. | Szerző: ETAMA

Volt idő, amikor semmi pénzért nem húztam volna magamra csíkosat, de ez mostanában megváltozott. Valahogy begyűlt 5-6 darab csíkos felső, és szeretem őket.
Ma a praktikusság vezérelt megint, mert tervben volt, hogy délután adományt pakolunk, és ehhez nem nagyon akartam kiöltözni. Ezért egy fiús farmert vettem fel, hozzá ezt a bézs-fekete-arany csíkos kötött pulcsit, melynek nyaka úgynevezett csónakkivágású (nem látszik).

Ehhez adta magát a kedvenc sálam, illetve akkor úgy éreztem.

És akkor már a manikűrt nem is mondom: arany és barna. 😉

Végül nem volt semmilyen pakolás a munkahelyen. Ráadásul a férjem beszólt, mikor hazaértem, hogy ez a farmer nem jó, mert fiús a s.ggem benne. Köszi Édesszívem! 🙁 Mondjuk igaza van, és ahogy elnézem, a sál sem nagyon illik ehhez az egészhez, de -úgy látszik- ez egy ilyen nap volt. Nem baj, a pulcsit akkor is szeretem. 🙂

Futás és bordás harisnya

2014 február 20. | Szerző: ETAMA

Nagyon fel vagyok dobódva, mert megint futni voltunk Édesszívemmel. Végre!
Most ne firtassuk, hogy hány perc alatt hány kilométer (amúgy fogalmam sincs), mert csak a mozgás öröme számított. Nagy szó ez, mert rég tudtam magam mozgásra rávenni, a reggeli és délutáni fél-félórás sétát a buszhoz leszámítva (elhagytam a helyi közlekedést 😉 ).
Persze nem is mi lennénk, ha minden simán menne. A végén most is cseréltünk Édesszívemmel, ő elkezdett gyalogolni, én a hiperszuper bicajára ültem. Már majdnem itthon voltunk, mikor a gatyám szárát bekapta a bicaj. Épp le tudtam ugrani róla, de a nadrágom szárát nem eresztette el az a dög. A férjem már a ház előtt járt, én meg még messzebb, mert kerültem egyet. Szóval telefonálnom kellett, hogy jöjjön vissza, és szabadítson ki. Nagyon jót nevettünk. 🙂

Ma -heti szokásomhoz híven- maradtam a virágoknál. Most farmer szoknyával, és kék!!! harisnyával. Egyszerűen rémes volt ez a világoskék harisnya rajtam. Pont olyan típus, mint amit az oviban használtam anno: bordás. Én nem tudom milyen indíttatásból van, de nem hinném, hogy felveszem újra. 🙁
Ezzel kapcsolatosan amúgy is van egy rossz élményem.
Úgy középsős lehettem az oviban, mikor egy reggel a kikészített ruhákból nem vettem a bordás harisnya alá bugyit. Marha rosszul éreztem magam emiatt egész nap, és ma sem értem, hogy miért nem vettem észre még akkor reggel, hogy nem vettem bugyit? Kész elmebaj, hogy mikre emlékszik az ember. Talán ezért csípődött be nálam ez a bordás harisnya (és mert vastag a combom). 😉

Na, gyere csak közelebb!

2010.07.21.

2010 július 21. | Szerző: ETAMA

Naggyon jó. Csak furcsa.

Az az igazság, hogy egy plasztikai műtétnek köszönhetően nyugodtan járkálhatnék melltartó nélkül az utcán is, de nem szoktam. Itthon bátrabb vagyok, de kint olyan érzés, mintha meztelen lennék. Csakhogy! Mindezt felülírja a kánikula, ami elviselhetetlen. A melltartó meg pajzsként még tovább melegít.

Reggel vettem egy nagy levegőt, és kivettem a szekrényből a kis virágos kánikula-ruhát, amihez nem szükséges ez a női kellék a szabása miatt. Ezt a ruhát ritkán viselem pont emiatt, pedig émelyítően romantikus. 🙂

Nagyjából nyolcszor ellenőriztem a tükörben, hogy nem villan semmi ki, tulajdonképpen nem is látszik, hogy nincs rajtam “páncél” műanyagból. Aztán felrángattam a férjemet is az ágyból, hogy nézze meg. Csukott szemmel közölte, hogy mehetek, nem látszik semmi. A pillangós nyakláncomra is én hívtam fel a figyelmét, ergo mehettem volna félmeztelen is, azt se vette volna észre.

A buszmegállóban megfigyeltem, hogy hány pasi néz rám a volán mögül, merthogy mellettem zúgnak el az autók. 10-ből 8! Tehát van valami a ruhával! Legszívesebben visszafordultam volna melltartóért, de akkor elkések. Meg különben is. Nézzenek csak! Amúgy is csak az émelyítő kis virágos ruhámat nézik, nem engem. Ha-ha-ha!