A tegnap este jó hosszúra sikeredett, tulajdonképpen átnyúlt a mai napba, olyan sokáig dumáltunk Belamival.
Ő elég későn érkezett, mi már túl is voltunk a vacsorán, épp leültünk egy új részt megnézni a mostani kedvenc sorozatunkból, valami olyasmi címe van, hogy “True Detective”. Imádom, pedig olyan sötét a hangulata, de mégis… Jók a színészek, elhiszem nekik, amit játszanak, és érdekes emberi mélységek vannak ábrázolva, zabálom.
Én nem tudom hányadik résznél járunk már, de tegnap volt benne egy olyan szexjelenet, hogy… hűha, pedig nem nagyon szeretem az ilyesmit tévében nézni. Amúgy inkább gyilkosságos, nyomozásos a téma.
Aztán a Da Vinci démonait is nézzük olykor, na ezért annyira nem vagyok oda. Pedig jól meg van csinálva, de én nem szeretem azt a kort, kiráz a hideg, mikor kerékbetörést és hasonlóakat mutatnak. 🙁
Jól elkanyarodtam.
Szóval beültem Belamihoz kicsit hátat simizni, és jól ott is ragadtam. Megbeszéltük Gésácska legfrissebb szerelmi ténykedéseit (már nem járnak Belamival, de mindent elmond neki, a legfőbb bizalmasa lett a fiam), majd az egyetemről mesélt. Nagyon szeretem hallgatni, olyan érdekes.
Beszélt a biológiai tanszékről, ahol nagyon vidám tanár csapat van. A múltkor úgy mentek gyakorlatra, hogy egy véres ing volt a terem közepén, és ők “helyszíneltek”. Ki kellett a DNS-t nyerniük, annyit mondtak, hogy kettő emberé van rajta. Össze kellett vetni az “áldozatéval”, majd meg kellett keresni az “elkövetőt” a sok minta közül. Részletesen elmondta nekem, hogy hogyan kell a laborban ezt csinálni, akkor értettem is, de már nem tudnám visszamondani.
Közben az ölében volt Cicuri, aki egy nagyobb kabala macska, és Belami úgy bánik vele, mintha élne. Tök vicces, ahogyan szeretgeti, meg vele alszik, annyira nem áll össze az ő komolyságával. Ilyenkor érzem, hogy számomra soha nem lesz felnőtt, én mindig látni fogom benne a gyereket, és nekem a “kicsi babám” marad.
Közben Kismacsó elaludt, Édesszívem is lefeküdt, úgyhogy ideje volt nekünk is aludni térni.
Reggel együtt sétáltunk ki az állomásra, én indultam hamarabb, úgyhogy puszikat kaptam indulás előtt, és integetett nekem. Ritkán van ilyen -inkább fordítva szokott lenni-, úgyhogy nagyon élveztem. 😉
Azt hiszem a mai szettet szeretem a legjobban a héten. Ez az extrán hosszú pulcsi volt már rajtam, de reggel egy övet dobtam fel hozzá, és ettől nagyon elegáns lett az egész. Azt hiszem előszedem az összes övemet, mert nagyon meg tud dobni egy-egy ruhát.
Az inspiráció http://anaswardrobe.blogspot.hu/-ról jön sok esetben, nagyon szeretem ezt a blogot. Néhány hete találtam rá Pipacsnál -na már megint ;-)-, és pár nap alatt az elejétől a végéig elolvastam és megnéztem nála mindent, úgyhogy azóta szinte minden nap mutogatom én is a ruháimat.
Már előtte is csináltam ilyesmit, de most fokozottabban. Persze ehhez az is kellett, hogy 3-4-en jelezzétek, hogy tetszik, mert ettől vérszemet kaptam. Nyilván előbb-utóbb nem lesz minden napra újdonság, de mindig van valami mondanivalóm egyébként is.
Mostanában néha visszaolvasok magamnál. Ezt régen soha nem tettem, valahogy nem éreztem rá késztetést, de mióta ennyi kép van: tisztára képeskönyv, azt meg nagyon szeretem. 🙂 Még akkor is, ha mindig lemarad a fejem (fejünk), de ez -ugye- direkt van. 😉
Rövid éjszaka, hosszú nap: még bírom
2014 február 27. | Szerző: ETAMA
A tegnap este jó hosszúra sikeredett, tulajdonképpen átnyúlt a mai napba, olyan sokáig dumáltunk Belamival.
Ő elég későn érkezett, mi már túl is voltunk a vacsorán, épp leültünk egy új részt megnézni a mostani kedvenc sorozatunkból, valami olyasmi címe van, hogy “True Detective”. Imádom, pedig olyan sötét a hangulata, de mégis… Jók a színészek, elhiszem nekik, amit játszanak, és érdekes emberi mélységek vannak ábrázolva, zabálom.
Én nem tudom hányadik résznél járunk már, de tegnap volt benne egy olyan szexjelenet, hogy… hűha, pedig nem nagyon szeretem az ilyesmit tévében nézni. Amúgy inkább gyilkosságos, nyomozásos a téma.
Aztán a Da Vinci démonait is nézzük olykor, na ezért annyira nem vagyok oda. Pedig jól meg van csinálva, de én nem szeretem azt a kort, kiráz a hideg, mikor kerékbetörést és hasonlóakat mutatnak. 🙁
Jól elkanyarodtam.
Szóval beültem Belamihoz kicsit hátat simizni, és jól ott is ragadtam. Megbeszéltük Gésácska legfrissebb szerelmi ténykedéseit (már nem járnak Belamival, de mindent elmond neki, a legfőbb bizalmasa lett a fiam), majd az egyetemről mesélt. Nagyon szeretem hallgatni, olyan érdekes.
Beszélt a biológiai tanszékről, ahol nagyon vidám tanár csapat van. A múltkor úgy mentek gyakorlatra, hogy egy véres ing volt a terem közepén, és ők “helyszíneltek”. Ki kellett a DNS-t nyerniük, annyit mondtak, hogy kettő emberé van rajta. Össze kellett vetni az “áldozatéval”, majd meg kellett keresni az “elkövetőt” a sok minta közül. Részletesen elmondta nekem, hogy hogyan kell a laborban ezt csinálni, akkor értettem is, de már nem tudnám visszamondani.
Közben az ölében volt Cicuri, aki egy nagyobb kabala macska, és Belami úgy bánik vele, mintha élne. Tök vicces, ahogyan szeretgeti, meg vele alszik, annyira nem áll össze az ő komolyságával. Ilyenkor érzem, hogy számomra soha nem lesz felnőtt, én mindig látni fogom benne a gyereket, és nekem a “kicsi babám” marad.
Közben Kismacsó elaludt, Édesszívem is lefeküdt, úgyhogy ideje volt nekünk is aludni térni.
Reggel együtt sétáltunk ki az állomásra, én indultam hamarabb, úgyhogy puszikat kaptam indulás előtt, és integetett nekem. Ritkán van ilyen -inkább fordítva szokott lenni-, úgyhogy nagyon élveztem. 😉
Azt hiszem a mai szettet szeretem a legjobban a héten. Ez az extrán hosszú pulcsi volt már rajtam, de reggel egy övet dobtam fel hozzá, és ettől nagyon elegáns lett az egész. Azt hiszem előszedem az összes övemet, mert nagyon meg tud dobni egy-egy ruhát.
Az inspiráció http://anaswardrobe.blogspot.hu/-ról jön sok esetben, nagyon szeretem ezt a blogot. Néhány hete találtam rá Pipacsnál -na már megint ;-)-, és pár nap alatt az elejétől a végéig elolvastam és megnéztem nála mindent, úgyhogy azóta szinte minden nap mutogatom én is a ruháimat.
Már előtte is csináltam ilyesmit, de most fokozottabban. Persze ehhez az is kellett, hogy 3-4-en jelezzétek, hogy tetszik, mert ettől vérszemet kaptam. Nyilván előbb-utóbb nem lesz minden napra újdonság, de mindig van valami mondanivalóm egyébként is.
Mostanában néha visszaolvasok magamnál. Ezt régen soha nem tettem, valahogy nem éreztem rá késztetést, de mióta ennyi kép van: tisztára képeskönyv, azt meg nagyon szeretem. 🙂 Még akkor is, ha mindig lemarad a fejem (fejünk), de ez -ugye- direkt van. 😉
Oldal ajánlása emailben
X