39.

2014 július 9. | Szerző: ETAMA

Nemes egyszerűséggel.

Nem állítanám, hogy nem ijeszt meg, de ez van. Kolléganőm szerint: az bizony megöregszik, aki nem hal meg fiatalon. Szóval sok választás nincs, haladunk előre. 😉

Táboroztatás folyik még, így sok időm nem volt ezen merengeni, meg máson sem nagyon. Nyűgös voltam, hogy ez a nap sem más, mint a többi, pedig SZÜLINAPOM van. 🙁

Azért délutánra az anyukám csinált egy kis szülinapi partyt, volt tortám, és végül gyertya is, mert anélkül kívánság sem lehet. Az meg kell. Sajnos nem mondhatom el, hogy mit kívántam, de egészen mást, mint mostanában.

Kaptam egy új telefont a férjemtől. Még a múlt héten, de az nem baj. Sőt, a szombati buli is szülinapra szólt.
Hétfőn volt a 7. házassági évfordulónk, erről majd külön. 😉
Ma pedig… Belami írt nekem egy rap dalszöveget, és fel is mondta (énekelte?) zenével, úgyhogy a fejemre tette a fülhallgatót, és meghallgattam. Az ölemben papíron is ott volt a szöveg a kézírásásval. (Innentől mindig nálam lesz.)
Sírtam, ez nem kérdés. (Azért próbáltam visszafogni magam.) Ennél nagyobb visszaigazolás egy anyának nem történhet. És én megkaptam.
Szívem szerint leírnám az egészet, és a hanganyagot is felpakolnám, de ő a szerző, és ez egy anonim blog, szóval értitek.
Azért néhány sor belőle:
“Velem voltál tavasszal, télen, ősszel és nyáron
Nem hagytál magamra drága játékokból álló
Csilli-villinek látszó lélekfaló szemétdombon
Te voltál énnekem a legkedvesebb játékom (….)
Ösztönből jól csináltad, bárki előtt lehet példa
Féltve felneveltél, de mégsem egy buborékban (…)” Ez Belami. Annyira.

Később Kismacsó is elővitorlázott 2! csomag Milkával, meg 1 konyakos meggyel. Ez meg annyira Kismacsó.

Úgy imádom mindhármat! Nagyon.

És ma szeretem az egész világot. Így 39 évesen. 🙂

2011.06.21.

2011 június 21. | Szerző: ETAMA

A hétvégénk sűrű volt, mint a zselatinos tejszín, de nagyon élveztem.

Szombaton ballagásra mentünk, utána Kismacsó szüli- és névnapját ünnepeltük (11 éves lett!), este meg nyakunkba vettük a várost, mert „Múzeumok éjszakája” volt.

Voltunk orvostörténeti és gyógyszerészeti kiállításon, egy helyen, ahol 11 ezer rendszám van kiállítva, meg veterán autók, aztán a fáklyával kivilágított Vadasparkban, végül egy helyen, ahol elvileg hangszerek vannak kiállítva, de pont egy koncert közepébe csöppentünk.

Magas, nagy polgári lakásban van berendezve a múzeum, a középső szobában párnák voltak ledobálva a földre, ezekre lehetett ülni. Sokan voltunk, mégis mindenkinek jutott hely. Sejtelmes félhomály uralkodott bent, de olyan zsongító, megnyugtató érzés volt. Középen egy férfi állt, ő „keverte” a zenét. Egy teknőben volt egy gép, ami egy zenei alapot játszott, erre szólaltatott meg különféle hangszereket, eszközöket a művész. Nagyon érdekes volt, és olyan közösségi, vagy nem is tudom minek nevezzem azt az érzést, ami ott uralkodott el rajtam. Valami olyasmi, mint annak idején a tábortűz körül. Jó volt nagyon, szerettem.

Kismacsó nem élvezte, meg álmos is volt, úgyhogy a legnagyobb sajnálatomra haza kellett menni. Persze már éjfél is elmúlt, úgyhogy ideje is volt tekintve, hogy vasárnap még egy évzáró is befigyelt. Az már bagatell, hogy ott volt még a mosás-főzés-takarítás.

Folyt. köv., avagy elhatározásaim a babyprojekt kezdetére. J