Na, igen.
Kedvenc blogjaim édes, aranyos kisbabákról szólnak, akik hasfájósak, fogzanak, más részük dacoskodik, esetleg “vinnyogó, visító balhékirály”-ok. (Imádom.) 🙂
És itt vagyok én, akinek ma, a tegnap lett 14 éves gyereke ittasan jött haza a haveroktól, mert az olyan vagááány. Hát nekem nem. 🙁
Amúgy is érzékeny pontom az alkoholizálás, kábítószerezés, mert sajnos a családom erősen érintett, sőt a fiúk apai ágán is vannak hajlamosító tényezők, szóval erősen mellre szívom az ilyesmit.
Nem kevés energiát fektettem abba, hogy tudatosítsam a fiúkban: sok szempontból veszélyeztetettek, vigyázniuk kell erre.
Na jó, kamasz, kortársak, egyebek, de legszívesebben megrángattam volna, mikor hazaért, mert érzékeny anyai orrom azonnal megérezte rajta a pia szagát, és a amúgy is bűzlött az egész helyzet.
Mondta ő, hogy meg fogják ünnepelni a szülinapját, meg buli lesz, de azt ígérte, hogy este hét órára hazaér. Ott akart aludni a haverjánál, de végül nem engedtük, mert nekünk van egy olyan becsípődésünk, hogy beszélni szeretünk a barát szüleivel, ha ilyen pizsama party van. És ettől Kismacsó nagyon ódzkodott valamiért, úgyhogy maradtunk a hét órában. (13 órakor ment el itthonról, mielőtt bárki sajnálni kezdené, hogy hamar van neki pizsamaosztás.)
Mi hárman már megvacsoráztunk hét után, Kismacsó sehol. Ezt nagyon rühellem. Nem a késést, a nem szólást. Ha már telefonja van…
Végül rácsörgött Édesszívem, és azonnal levette, hogy akadozik a gyerek nyelve. Mondta, hogy már úton van hazafelé, de lassan jön, mert gondolkozik. Na persze! Gondolom kicsit józanodni akart, mert tudta, hogy ebből baj lesz.
Amikor hazaért, próbáltunk vele beszélni erről, de össze-vissza hadovált, úgyhogy megvacsorázott (szívja fel az is a piákat, mert többfélét ittak, mindent, amit találtak), megfürdött, utána elzavartam aludni. Majd holnap beszédem lesz vele…
Szóval valahogy egyszerűbb volt a hasfájással, majd a hisztivel… Legalábbis most így érzem. 😉
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond
2014 június 19. | Szerző: ETAMA
Na, igen.
Kedvenc blogjaim édes, aranyos kisbabákról szólnak, akik hasfájósak, fogzanak, más részük dacoskodik, esetleg “vinnyogó, visító balhékirály”-ok. (Imádom.) 🙂
És itt vagyok én, akinek ma, a tegnap lett 14 éves gyereke ittasan jött haza a haveroktól, mert az olyan vagááány. Hát nekem nem. 🙁
Amúgy is érzékeny pontom az alkoholizálás, kábítószerezés, mert sajnos a családom erősen érintett, sőt a fiúk apai ágán is vannak hajlamosító tényezők, szóval erősen mellre szívom az ilyesmit.
Nem kevés energiát fektettem abba, hogy tudatosítsam a fiúkban: sok szempontból veszélyeztetettek, vigyázniuk kell erre.
Na jó, kamasz, kortársak, egyebek, de legszívesebben megrángattam volna, mikor hazaért, mert érzékeny anyai orrom azonnal megérezte rajta a pia szagát, és a amúgy is bűzlött az egész helyzet.
Mondta ő, hogy meg fogják ünnepelni a szülinapját, meg buli lesz, de azt ígérte, hogy este hét órára hazaér. Ott akart aludni a haverjánál, de végül nem engedtük, mert nekünk van egy olyan becsípődésünk, hogy beszélni szeretünk a barát szüleivel, ha ilyen pizsama party van. És ettől Kismacsó nagyon ódzkodott valamiért, úgyhogy maradtunk a hét órában. (13 órakor ment el itthonról, mielőtt bárki sajnálni kezdené, hogy hamar van neki pizsamaosztás.)
Mi hárman már megvacsoráztunk hét után, Kismacsó sehol. Ezt nagyon rühellem. Nem a késést, a nem szólást. Ha már telefonja van…
Végül rácsörgött Édesszívem, és azonnal levette, hogy akadozik a gyerek nyelve. Mondta, hogy már úton van hazafelé, de lassan jön, mert gondolkozik. Na persze! Gondolom kicsit józanodni akart, mert tudta, hogy ebből baj lesz.
Amikor hazaért, próbáltunk vele beszélni erről, de össze-vissza hadovált, úgyhogy megvacsorázott (szívja fel az is a piákat, mert többfélét ittak, mindent, amit találtak), megfürdött, utána elzavartam aludni. Majd holnap beszédem lesz vele…
Szóval valahogy egyszerűbb volt a hasfájással, majd a hisztivel… Legalábbis most így érzem. 😉
Oldal ajánlása emailben
X