Köszöntsük tapssal a tavaszt (meg kékkel)!

2014 március 22. | Szerző: ETAMA

Ma igazán szép képekkel jöttem. Nem én csináltam ugyanis, hanem Édesszívem. 😉 Kimentünk ebben a gyönyörű, ámde szeles időben, és modellt álltam neki.

Most van fejem is a képen. 😉

Jaj, csak megmaradjon az inkognitóm!

És ez is hozzátartozott a mókához. 😉

Óriás gombóóóc! Happy, happy, happy day. 🙂

Szép az élet. Ugye?

2014 március 12. | Szerző: ETAMA

Azért rengeteget jelent ez a finom tavaszi idő, engem legalábbis nagyon megdob hangulatilag. Még akkor is, ha minden úgy van, mint hétfőn volt. Valahogy könnyebb minden, ha este tíztől reggel fél hatig alszok, és még a nap is süt.

Ma Kismacsó osztálya főpróbát tart az ünnepi műsorból, munka után megyünk Édesszívemmel megnézni. Este Belami hazajön, már be van pácolva a sok csirkecomb. 😉

Reggel a buszon mondta a kolléganőm, hogy készen van a hatos tétele a szakvizsgához, és ide is adja. Én valamikor kidolgozom a hetediket, és cserélünk. Szép az élet. Ugye? 🙂

2011.03.15.

2011 március 15. | Szerző: ETAMA

Úúúgy, de úgy megállítanám az időt most, olyan jó volt ez a négy nap. Tényleg semmi extra nem történt, de már egy ideje tudom értékelni az apró boldogságokat is.

Végre mindenki meggyógyult, a nap is kisütött, töltődnek az elemeim. Most főtt le a kávém, maradt még három szelet almás lepény is, a takarítás is majdnem kész, és egyes egyedül vagyok kicsit. Ez most csöppet sem rossz, mert a fiúk jól érzik magukat ott, ahol épp vannak, és nekem is nagyon jó így. Aztán hamarosan mindenki itthon lesz, az meg még ennél is jobb lesz.

Amikor így süt a nap a sok sötétség után, az ember nem akar és nem is tud rosszra gondolni, csak szövögeti a szebbnél szebb gondolatokat.

Az is olyan boldogság volt, hogy elővettem a kis dzsekijeimet, a pirosat és a feketét is. Aztán kiválasztottam egy másik táskát, a télit meg elraktam jó mélyre. Ez most egy apróbb kézitáska, és azért erre esett a választásom, mert rá tudtam tűzni azt a rózsa formájú kitűzőt, amit Valentin napra kaptam a férjemtől. Egyszerűen imádom ezt a csecsebecsét! Főleg, mert Tőle kaptam, de akár én is választhattam volna, annyira én vagyok. Csak egy hajszál választja el a giccstől, de valamiért mégsem ez jut az ember eszébe róla. A férjem szerint csak ránézett, és egyből tudta, hogy nekem ez nagyon tetszeni fog, úgyhogy még a fülét sem fogta be, amikor visítani kezdtem az örömtől az autóban az átadásnál. Eddig a téli kabátomon volt, de most az is beköltözött a szekrény mélyére. 🙂

Most még az sem tör le, hogy nem engem választottak a megpályázott állásra, mert ezt is jelnek veszem, hogy nekem más lesz a dolgom. Attól sem vagyok ideges, hogy rengeteg a munkám, gyakorlatilag már képtelenség ennyi ügyfelet kézben tartani. Én mindent megteszek, ami belefér egy napba, és kicsit sem érzem hibásnak magam, ha nem tudok mindenkinek megfelelni. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy törvény szerint negyvenvalahány ügyfelem lehetne, ill. 25 családom, és jelen pillanatban már több, mint a kétszeresével machinálok.) Ez van, ezt kell most megoldani.

Ez a nap piros betűs nappá vált más szempontból is, úgyhogy csütörtökön megyek megint vérvételre, most egy ciklushoz kötött vizsgálat miatt. Gyűjtögetjük a friss eredményeket a lombikhoz, ez is halad szépen. 🙂

Köszönöm, jól vagyok! 🙂