Jaj! Azt még nem is meséltem, hogy thai, olajos masszázson voltam. Férj vette nekem akciósan, meglepiként. Hogy az milyen jó volt! Komolyan mondom, mintha kicseréltek volna utána. Pedig tiszta idegbeteg voltam előtte, hogy „jaj mennyire kell levetkőzni?”, meg „egy idegen ember fog fogdosni” stb… Aztán meg olyan természetesen simultam az egészbe, hogy magam is csodálkoztam. Mondtam is a férjemnek, hogy ezt hetente bevállalnám, mert olyan jó feszültségoldó, meg nekik is milyen franya lenne, mert az idegrendszerem sima lenne, mint az asztal lapja.
Múlt csütörtökön volt a képzés első napja. Nagyon tetszett, és annyi információ zúdult rám, hogy azóta is rendezgetem. Kifejezetten jót tenne egy masszázs egy-egy ilyen nap után, segítene elrendezni a benyomásokat, és ezotéria lenne felsőfokon. J
Most nagyon rácuppantam erre a vonalra, szívom magamba a tapasztalatokat, és máris szelektálok, hogy mi az, amit magamévá tudok tenni, és mi az, amit nem. Olyan (tudás)szomjam van, mint a sivatagi vándornak víz nélkül.
Tegnap voltunk Szegeden. Délutánra volt időpontunk, sejtettem, hogy a végére fogunk maradni konzultációsként. Annyira nem is bántam, mert az első alkalommal is a végére maradtunk, és akkor is jutott elég idő, hogy átbeszéljünk mindent az orvossal.
Férjnek mondtam még az autóban, hogy az összes elmebajomat ki akarom dumálni a dokival, mert tudni akarom, hogy mire mit lép. Erre a férjem mondta, hogy akkor ő be sem jön, mert megőrül a neten összeszedett elméleteimtől. Figyelmeztettem, hogy a fórumot se hagyja ki, magamban meg durcásan azt gondoltam, hogy ugyan honnan is szerezhetnék még információt, talán iratkozzak be egy-két orvosi szemeszterre?! Persze bejött, de nem sokat szólt, időnként a periférikus látásomba tolakodott, hogy a fejét fogja.
Az orvos korrekt volt, elmagyarázta a PCO szindróma lényegét, vázolta, hogy elmélete szerint ki tartozik bele, illetve a szakirodalom mit mond, majd felajánlotta, hogy megszűr ez ügyben engem is, bár az előtte heverő aktám alapján teljesen kizártnak tartja, hogy ilyen problémám lenne (inkább rövidek a ciklusaim, a szindrómánál hosszúak vagy nincsenek, ovuláció nincs, nálam van, hormonzavar kimutatható, nálam olyan nincs, cukrom rendben, most ennyi érve jut eszembe). Naná, hogy lecsaptam a lehetőségre, úgyhogy következő ciklus elején csinálnak új hormonprofilt, cukorterhelést, néznek inzulint, meg még valamit szűrnek a vérből, ami PCOS felé mutathat. A végén azt mondta, hogyha kiderül rólam, hogy PCOS-os vagyok, akkor felül kell írnia az összes elképzelését a témával kapcsolatosan, ugyanis biztos benne, hogy nekem olyanom nincs. Megnyugtató volt, de inkább a véremet adom, hogy ezt papíron is lássam újfent.
A távolabbi jövőre nézve elmondta, hogy szerinte minden nagyon nagyszerű velünk, biztos benne, hogy össze fog jönni a baba. Az orrom alá dugta a stimuláció alatti hormoneredményeket (tökéletes), a megtermékenyült petesejtek fejlődését (tökéletes), és elmondta, hogy hiba semmi. Na, ettől leszek most már ideges. Ezt meg is mondtam neki. Erre elmesélte, hogy ő részt vett egy olyan projektben, ahol azt modellezték matematikusokkal, hogy melyek azok a tényezők, amik a terhesség létrejöttét befolyásolják, és ezek a következők voltak: sejtek minősége, a méhnyálkahártya vastagsága, hormonszint, esetleg a pszichés állapot, de annak mérésére még nem készült teszt. Összességében semmi más nem lényeges, úgyhogy elméletileg nekünk sikerülnie kellett volna, ez csak merő pech. És még mindig nem voltam ideges, pedig néhány hete ezért ütöttem volna. Most inkább érdeklődés volt bennem túlnyomóan, úgyhogy rátértem a vesszőparipámra: a spontán ciklus spontán petesejtjére, de teljesen elborzadt az ötletemtől. Szerinte kockázatos, mert egy az mégis csak egy, nem valószínű, hogy bármi lenne belőle, meg egyébként is, nálam orvosilag ezt semmi nem indokolja, hiszen jól stimulálható vagyok. Nézett rám, hogy mi a franc bajom van, hogy nem akarok sok-sok petesejtet, mint minden normális ember. Halványan eleresztettem, hogy talán a sok szintetikus hormon nem tesz jót a petesejt minőségének, de ezzel a saját kardomba dőltem, tekintve, hogy a petesejtjeim minőségével ku.vára nem volt gond.
Szóval. Szerinte NEM SZABAD FELADNUNK, mert minden olyan tökéletes (jahj, ettől sikítok), meg különben is, ő még csak egyszer próbálkozott velünk (annyira édi-bédi), az ő statisztikája szerint, még abszolút beleférünk „az elsőre nem sikerült” kategóriába, mert előtte nem ő kezelt, így felelőséget sem tud vállalni a bmcés sikertelenségek miatt. A „fekete leves”, hogy az újabb próbálkozás már csak 2012-ben lehetséges valamikor, úgyhogy mostanában pihenő ágban leszünk az ügyben.
Később rövid számvetés után Férjjel meg is állapítottuk, hogy nem is baj, mert a pénztárcánk kifejezetten igényli a pihenőt már. L Majd jövőre elgondolkodunk, hogy kivárjuk e a beajánlott időpontot, vagy inkább keresünk más megoldást, mondjuk olyat, ahol vállalják a spontánkodást. J
Természetesen még millió dolog történt mostanában, de talán ezek a legfontosabbak. További elmélkedések később… J
2011.10.04.
2011 október 4. | Szerző: ETAMA
Jaj! Azt még nem is meséltem, hogy thai, olajos masszázson voltam. Férj vette nekem akciósan, meglepiként. Hogy az milyen jó volt! Komolyan mondom, mintha kicseréltek volna utána. Pedig tiszta idegbeteg voltam előtte, hogy „jaj mennyire kell levetkőzni?”, meg „egy idegen ember fog fogdosni” stb… Aztán meg olyan természetesen simultam az egészbe, hogy magam is csodálkoztam. Mondtam is a férjemnek, hogy ezt hetente bevállalnám, mert olyan jó feszültségoldó, meg nekik is milyen franya lenne, mert az idegrendszerem sima lenne, mint az asztal lapja.
Múlt csütörtökön volt a képzés első napja. Nagyon tetszett, és annyi információ zúdult rám, hogy azóta is rendezgetem. Kifejezetten jót tenne egy masszázs egy-egy ilyen nap után, segítene elrendezni a benyomásokat, és ezotéria lenne felsőfokon. J
Most nagyon rácuppantam erre a vonalra, szívom magamba a tapasztalatokat, és máris szelektálok, hogy mi az, amit magamévá tudok tenni, és mi az, amit nem. Olyan (tudás)szomjam van, mint a sivatagi vándornak víz nélkül.
Tegnap voltunk Szegeden. Délutánra volt időpontunk, sejtettem, hogy a végére fogunk maradni konzultációsként. Annyira nem is bántam, mert az első alkalommal is a végére maradtunk, és akkor is jutott elég idő, hogy átbeszéljünk mindent az orvossal.
Férjnek mondtam még az autóban, hogy az összes elmebajomat ki akarom dumálni a dokival, mert tudni akarom, hogy mire mit lép. Erre a férjem mondta, hogy akkor ő be sem jön, mert megőrül a neten összeszedett elméleteimtől. Figyelmeztettem, hogy a fórumot se hagyja ki, magamban meg durcásan azt gondoltam, hogy ugyan honnan is szerezhetnék még információt, talán iratkozzak be egy-két orvosi szemeszterre?! Persze bejött, de nem sokat szólt, időnként a periférikus látásomba tolakodott, hogy a fejét fogja.
Az orvos korrekt volt, elmagyarázta a PCO szindróma lényegét, vázolta, hogy elmélete szerint ki tartozik bele, illetve a szakirodalom mit mond, majd felajánlotta, hogy megszűr ez ügyben engem is, bár az előtte heverő aktám alapján teljesen kizártnak tartja, hogy ilyen problémám lenne (inkább rövidek a ciklusaim, a szindrómánál hosszúak vagy nincsenek, ovuláció nincs, nálam van, hormonzavar kimutatható, nálam olyan nincs, cukrom rendben, most ennyi érve jut eszembe). Naná, hogy lecsaptam a lehetőségre, úgyhogy következő ciklus elején csinálnak új hormonprofilt, cukorterhelést, néznek inzulint, meg még valamit szűrnek a vérből, ami PCOS felé mutathat. A végén azt mondta, hogyha kiderül rólam, hogy PCOS-os vagyok, akkor felül kell írnia az összes elképzelését a témával kapcsolatosan, ugyanis biztos benne, hogy nekem olyanom nincs. Megnyugtató volt, de inkább a véremet adom, hogy ezt papíron is lássam újfent.
A távolabbi jövőre nézve elmondta, hogy szerinte minden nagyon nagyszerű velünk, biztos benne, hogy össze fog jönni a baba. Az orrom alá dugta a stimuláció alatti hormoneredményeket (tökéletes), a megtermékenyült petesejtek fejlődését (tökéletes), és elmondta, hogy hiba semmi. Na, ettől leszek most már ideges. Ezt meg is mondtam neki. Erre elmesélte, hogy ő részt vett egy olyan projektben, ahol azt modellezték matematikusokkal, hogy melyek azok a tényezők, amik a terhesség létrejöttét befolyásolják, és ezek a következők voltak: sejtek minősége, a méhnyálkahártya vastagsága, hormonszint, esetleg a pszichés állapot, de annak mérésére még nem készült teszt. Összességében semmi más nem lényeges, úgyhogy elméletileg nekünk sikerülnie kellett volna, ez csak merő pech. És még mindig nem voltam ideges, pedig néhány hete ezért ütöttem volna. Most inkább érdeklődés volt bennem túlnyomóan, úgyhogy rátértem a vesszőparipámra: a spontán ciklus spontán petesejtjére, de teljesen elborzadt az ötletemtől. Szerinte kockázatos, mert egy az mégis csak egy, nem valószínű, hogy bármi lenne belőle, meg egyébként is, nálam orvosilag ezt semmi nem indokolja, hiszen jól stimulálható vagyok. Nézett rám, hogy mi a franc bajom van, hogy nem akarok sok-sok petesejtet, mint minden normális ember. Halványan eleresztettem, hogy talán a sok szintetikus hormon nem tesz jót a petesejt minőségének, de ezzel a saját kardomba dőltem, tekintve, hogy a petesejtjeim minőségével ku.vára nem volt gond.
Szóval. Szerinte NEM SZABAD FELADNUNK, mert minden olyan tökéletes (jahj, ettől sikítok), meg különben is, ő még csak egyszer próbálkozott velünk (annyira édi-bédi), az ő statisztikája szerint, még abszolút beleférünk „az elsőre nem sikerült” kategóriába, mert előtte nem ő kezelt, így felelőséget sem tud vállalni a bmcés sikertelenségek miatt. A „fekete leves”, hogy az újabb próbálkozás már csak 2012-ben lehetséges valamikor, úgyhogy mostanában pihenő ágban leszünk az ügyben.
Később rövid számvetés után Férjjel meg is állapítottuk, hogy nem is baj, mert a pénztárcánk kifejezetten igényli a pihenőt már. L Majd jövőre elgondolkodunk, hogy kivárjuk e a beajánlott időpontot, vagy inkább keresünk más megoldást, mondjuk olyat, ahol vállalják a spontánkodást. J
Természetesen még millió dolog történt mostanában, de talán ezek a legfontosabbak. További elmélkedések később… J
Oldal ajánlása emailben
X