A férjem az őrangyalom

2014 április 24. | Szerző: ETAMA

Tegnapi párbeszéd.

Én (a férjemhez): -Megyünk futni?
Férjem: -Ma biztos nem, talán holnap.
Én: -Akkor elő kell venni Bíró Cicát. 🙁
Férjem: -Azt biztos nem, 45 perc múlva kezdődik a meccs, és az legalább 60 perces agyrém.
Én (kicsit felvidulva): -Akkor ma nem tornázok, mert -ugye- a körülmények…
Férjem (a homlokára csapva): Csináld Béres Alexandra “Nyerj időt”-jét, az kb. 40 perc! De akkor AZONNAL!
Én: -Hámérkellnekedmindenttudni?!?! 🙁
És megcsináltam. 😉

2010.04.21.

2010 április 21. | Szerző: ETAMA

 Antal Vali oldalán találtam, ott a hozzászólásokban van videó is a gyakorlatok kivitelezéséről. Én reggel szoktam csinálni, de megvárom, míg az izmaim kicsit bejáródnak. Ez fontos, mert meghúzódhat könnyen az ember.

Nekem egyenlőre 5 percet vesz igénybe az egész, de utána mindig olyan szépnek látom a világot. Pörögnek a csakráim. 😀

Aztán persze mindig történik valami a nap folyamán, ami kiveri a biztosítékot, de tudomásul vettem, hogy mostanában ez van.

Érzékenyebb is vagyok, de ezt most nem akarom a hormonjaimra kenni.

Na, most nem vagyok túl szórakoztató. Talán legközelebb. 🙂

2010.01.18.

2010 január 18. | Szerző: ETAMA

2007 utolsó napjaiban megfogadtuk a férjemmel, hogy fogyókúrába fogunk a 2008-as év örömére. Nagy volt az elhatározás, mindenféle táblázatot csináltunk a változások dokumentálására. Aztán a lelkesedés elcsitult, de az akkori eredmények a gépen maradtak.

Tegnap a férjem kinyomtatta nekem, én meg jólesően nézegettem. Épp 9 kilóval voltam nehezebb 2007.12.30-án, mint most. Azért nem volt hiába a sok torna, a sok este vacsora nélkül. Persze voltak visszaesések, meg stagnáló időszakok, de annyira sok kiló nem voltam azóta. 🙂

Ám ettől még nem dőlhetek nyugodtan hátra, mert néhány hónapja 3 kilóval kevesebb voltam, és akkor nagyon jól éreztem magam a bőrömben. Most az a cél, hogy ezt visszaszerezzem.

A másik, hogy pénteken turiztam magamnak egy szexi farmerszoknyát, ami most nem túl kényelmes… 🙁 Ha összekapom magam, ez változhat. 🙂   

2010.01.03.

2010 január 3. | Szerző: ETAMA

 Tegnap este neki duráltam magam, és megcsináltam egy -számomra- új Szandi tornát, amit a férjem még a múlt héten intézett nekem az új év örömére, meg az “új élet” kezdetére. (Ha-ha-ha!) 

Háát… én nem vagyok rossz kondiban, de ez kicsinált. Egyre dühösebb lettem, ahogy Szandi mosolyogva biztatott az egyre lehetetlenebb feladatokra, nekem gyöngyözött a homlokom, de az ő képéről leradírozhatatlanul ott volt a vigyor.

Azért is megcsináltam, pedig tudtam, hogy sz.r lesz a reggelem, meg még a holnapi is. 

Az volt… Úgy éreztem, hogy minden egyes izmom fáj, de még a tüdőm is, a holmi rejtett hátizmok megmozgatása miatt. Mondtam is az uramnak, hogy ezt a dvd-t én elsűlyesztem a feledés homályába, ő meg szerezzen nekem valami embernek valót.