2010.07.09.
2010 július 9. | Szerző: ETAMA
Ma lettem úgy 6.30 körül 35 éves.:-) Ezért holnap buli van!!!
Ez amúgy is jó sűrű hét volt. Hétfőn Nyíregyházára vittük a kisebb fiamat matek versenyre, de az állatkertet is megnéztük. Szerintem jobb, mint a pesti. Éjfélkor értünk haza, egykor feküdtünk. Ez volt a második nap, amikor 4 és fél óra alvással kellett beérnem. (Elutazás előtt sem aludtam többet, mert korán indultunk.)
Szerdán a házassági évfordulónkat ünnepeltük. Nem hittem volna magamról, hogy képes leszek megenni egy akkora pizzát. Mégis sikerült. 🙂
Aztán elmentünk a templomhoz, épp valami zsolozmázás folyt, úgyhogy be is jutottunk. Jó volt emlékeket idézni…
Otthon az esküvői dvd -számomra- legkedvesebb részeit néztük meg. 🙂 Persze a három fiú tűkön ült, mert várták a focit. Ha-ha-ha, tőlem aztán várhatták.
Kösz, jól vagyok!
3. házassági évforduló
2010 július 7. | Szerző: ETAMA
“Jaj de rossz, hogy vége! Mármint az esküvőre való készülődésnek, a pörgésnek, annak, hogy előtte állok egy nagyon fontos eseménynek az életemben.
Azt hiszem szép voltam és minden nagyon jó volt. Ahogyan megcsinálták a frizurámat, ahogyan magamra csodálkoztam a tükörben a profi smink után, hogy én ilyen is tudok lenni. Itt van a fejemben, a szívemben minden hang, szín, érzés, illatok, az emberek, a lemenő nap fénye az arcomon a fényképezés közben, egyszerűen minden. Gazdag vagyok tőle. Úgy szedegetem őket elő, mint az éhező a kenyerét; lassan, morzsánként, hogy minél tovább tartson.
A nászéjszakánkon -vagy inkább nászhajnalunkon- csak könyököltünk egymás mellett az ágyban a FÉRJEMMEL, és megosztottuk egymással a “kenyerünket”, mert nem láttam azt amit ő, és ő sem láthatott mindent amit én. Ki.aszott nagy “zabálást” csináltunk így, de érdekes módon ettől csak nőtt a saját “kenyerem”.
Jaj és sikerült az egyik legfontosabb elképzelésem! Egy szállodában öltöztem fel, a barátnőm segített. Már mindenki a templom előtt volt, mikor egy csendes kis utcában leparkolt a menyasszonyi autó. Senki nem láthatott. Az öcsém jött értem, hogy mehetek, mert már mindenki bent van a templomban. És Titti szoknyáját felcsippentve futott az oltár felé, mert nem is volt olyan közel az a kis utca, és az orgonista a templomban már a sokadik dallamot játszotta. Az atya is kezdett megijedni, hogy itten ma nem is lesz esküvő, és a násznép is izgatottan forgatta fejét, hogy mi a csuda lesz már. Csak Ő őrizte meg a hidegvérét, mert tudta, hogy ez is hozzátartozik az elképzeléseimhez.:-)
Aztán egyszerre ott voltam.. Apám vezetett be, és én próbáltam befogni minden arcot, minden élményt. De a legfontosabb az én Kincsem tekintete volt. Ahogy nézett elhomályosodott szemmel, szerelemmel. Mintha tükörbe néztem volna…
Szóval kérem, én szombat óta férjes asszony vagyok! Aj de jó ezt így leírni! Meg kimondani is.”
(2007.07.10.)
2011.12.19.
2011 december 19. | Szerző: ETAMA
Nagyon elfáradtam így az év végére, heti egy sírás átlagosan borítékolható nálam. Lassan azon sem csodálkoznék, ha Férj rutinból előkét taratana a nyakában, hogy a könnyeim ne áztassák át a pólóját. Nem vagyok rosszul, csak a fáradtság tör utat így magának.
Tágabb családom most egy rémálom, és bármennyire is próbálom függetleníteni magam tőlük, azért szívják az energiámat rendesen.
Szűkebb családomban is bebizonyosodott, hogy a demokratikus nevelésnek is megvannak a hátulütői, így ezen a vonalon sem jellemző az energiadömping.
Munka területén csak a szokásos, de egyre kevésbé vagyok toleráns.
Azért, hogy jót is mondjak: Férjjel minden ok, nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Jó kis csapat vagyunk mi együtt. J
Pénteken megvolt a Karácsony előtti mézeskalács sütés-díszítés. Ezt nagyon szeretjük, mert ráhangolja az embert az ünnepekre. Most azt had felejtsem el, hogy a végén Férj és Kismacsó már disznóságokat is rajzolt a mézeskalács szívecskékre. L
Szombaton elutaztunk az én családom egy részéhez, vasárnap meg takarítottam, mint egy gép. Azt nem mondom, hogy minden totálra kész, de a legfontosabb melókat letudtam, és már a fánk is az erkélyen van.
Ma Férj ajándéka után akarok járni, holnap Kismacsó karácsonyi ünnepségére megyünk, és még egy nagy bevásárlást is akarok csinálni csütörtökön. Mindezt munka mellett, mert nincs rá mód, hogy szabira menjek. Majd két ünnep között, csütörtök kivételével otthon leszek, már alig várom.
Szilveszter. Nagyon rajta voltam, hogy otthon ne maradjunk, de mióta tudatosult bennem, hogy szombaton lesz Szilveszter, vasárnap meg elseje…, na azóta már nem is annyira fontos a dolog, mert hétfőn munka. L
Mondtam már, hogy minden este Való Világot nézek? Ez is olyan jellemző erre a zombi üzemmódomra. Nem, nem vagyok rá büszke, de bármikor megmagyarázom, hogy érdekes tanulmányozása lehet a műsor a csoportdinamikának. J Na ugye?!
Szóval, ha tudod, hogy miről beszélek: levágattam a hajam verásra, de attól még nem vagyok olyan h.lye p.csa. Remélem… J
A körmöm hol vérvörös, hol mélykék, ennél szerényebb most nem kell. Jobb kézzel a bal körmök festegetése nagyszerűen megy már, de fordítva nem nagyon. Ezért kitaláltam, hogy miben tud Férj segíteni, ha már a festés nem megy neki: körömlakklemosóba mártott fültisztítóval ő puceválja körbe a jobb kezemen a bőrt, amit óhatatlanul bemázolok mindig. Nagyszerűen csinálja, mérnöki pontossággal, ha már mérnök a drága. J
Mostanában sekélyes vagyok?! Így pihenek bakker!
Oldal ajánlása emailben
X