Nyugalmas kedd délutánnak néztünk elébe. A férj + nagyobbik sarj balra el egy kosár mérkőzésre, én meg bevállaltam, hogy a “kicsit” elhozom a suliból. A gyermek már ettől sem volt túl boldog, mert én tudok a legkésőbb érte menni a családból, lévén más városban a munkahelyem. Aztán jól szíven szúrtam a hírrel, hogy nyugalmas délutánunkat nézelődéssel óhajtom folytatni. Mit nézelődéssel?! Vadászattal! Egy új, mega frankó táska kinézésével, esetleg megvásárlásával.
Történetünk férfi palántáját csak úgy lehetett lekenyerezni, hogy beígértem: játékokat is nézünk. Így a Plázában betereltem a neki megfelelő boltba, lelkére kötve, hogy hol vagyok megtalálható. Izgatottan vetettem magam a harctérre, de keservesen kellett csalódnom. Egy nyomorult nekem tetsző táskát sem leltem. Elkullogtam a gyerekért a szomszédos üzletbe, aki viszont talált magának egy foszforeszkáló botot, azt iziben meg is vetette velem. Puhatolózó kérdésemre, hogy mi a terve vele, nemes egyszerűséggel válaszolta, hogy semmi. 🙁
Hazafelé ismét elkapott a harctéri idegesség, minden utunkba eső boltba be akartam nézni. Hátha ott lapul az IGAZI. A fiam a nyolcadik bolt előtt lecövekelt és közölte, hogy ő biza be nem jön egy üzletbe sem többet, ahol táskát árulnak. Fontolgattam, hogy cibáljam e be, de a józan eszem mérlegelt: talán nem lennék túl bizalomgerjesztő, ha a nyílt utcán egy tíz éves gyereket rángatnék. Meg aztán a boltban is hülyén néznének rám.
Végül megembereltem magam, és az utolsó száz méteren már semmilyen boltot nem közelítettem meg. Hálátlan magzatom közben kifejtette, hogy borzalmas volt a délutánja miattam, nem érti hogy lehet ennyi üzletben semmit sem találni, neki meg elég egybe bemenni. Hja fiam, te férfiből vagy!
Azért van happy end ám! Másnap abban a poros kisvárosban, ahol dolgozok, vettem egy táskát. 🙂 Már rég kinéztem, de azt gondoltam, hogy sokkal szebbet fogok találni majd kedden. Végül Ő győzött. Mert mint tudjuk: az első gondolat a jó gondolat.
A tanulság meg az, hogy csak férfival ne menjen az ember lánya vásárolni. (Ajaj, gyorsan kellene egy kiscsaj a családba!)
2010.03.26.
2010 március 26. | Szerző: ETAMA
Nyugalmas kedd délutánnak néztünk elébe. A férj + nagyobbik sarj balra el egy kosár mérkőzésre, én meg bevállaltam, hogy a “kicsit” elhozom a suliból. A gyermek már ettől sem volt túl boldog, mert én tudok a legkésőbb érte menni a családból, lévén más városban a munkahelyem. Aztán jól szíven szúrtam a hírrel, hogy nyugalmas délutánunkat nézelődéssel óhajtom folytatni. Mit nézelődéssel?! Vadászattal! Egy új, mega frankó táska kinézésével, esetleg megvásárlásával.
Történetünk férfi palántáját csak úgy lehetett lekenyerezni, hogy beígértem: játékokat is nézünk. Így a Plázában betereltem a neki megfelelő boltba, lelkére kötve, hogy hol vagyok megtalálható. Izgatottan vetettem magam a harctérre, de keservesen kellett csalódnom. Egy nyomorult nekem tetsző táskát sem leltem. Elkullogtam a gyerekért a szomszédos üzletbe, aki viszont talált magának egy foszforeszkáló botot, azt iziben meg is vetette velem. Puhatolózó kérdésemre, hogy mi a terve vele, nemes egyszerűséggel válaszolta, hogy semmi. 🙁
Hazafelé ismét elkapott a harctéri idegesség, minden utunkba eső boltba be akartam nézni. Hátha ott lapul az IGAZI. A fiam a nyolcadik bolt előtt lecövekelt és közölte, hogy ő biza be nem jön egy üzletbe sem többet, ahol táskát árulnak. Fontolgattam, hogy cibáljam e be, de a józan eszem mérlegelt: talán nem lennék túl bizalomgerjesztő, ha a nyílt utcán egy tíz éves gyereket rángatnék. Meg aztán a boltban is hülyén néznének rám.
Végül megembereltem magam, és az utolsó száz méteren már semmilyen boltot nem közelítettem meg. Hálátlan magzatom közben kifejtette, hogy borzalmas volt a délutánja miattam, nem érti hogy lehet ennyi üzletben semmit sem találni, neki meg elég egybe bemenni. Hja fiam, te férfiből vagy!
Azért van happy end ám! Másnap abban a poros kisvárosban, ahol dolgozok, vettem egy táskát. 🙂 Már rég kinéztem, de azt gondoltam, hogy sokkal szebbet fogok találni majd kedden. Végül Ő győzött. Mert mint tudjuk: az első gondolat a jó gondolat.
A tanulság meg az, hogy csak férfival ne menjen az ember lánya vásárolni. (Ajaj, gyorsan kellene egy kiscsaj a családba!)
Oldal ajánlása emailben
X